Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - SZŰCS GYÖRGY: Disszonancia vagy új harmónia? A „neós" művészet Nagybányán

Iványi Grünwald Béla: Plakátterv, 1903 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest független utat bejáró Rippl-Rónai Józsefnek képeladásokban is mérhető, váratlan sikere a Könyves Kálmán Szalon kiállításán és azt követő aukcióján.

8 „Egy új »era« előtt állunk. Sok modern embernek fog ez az állapot - segíteni. Az út meg van csinálva, csak nem kell elrontani" - összegezte a tanulságokat testvérének, Ödönnek írt levelében. Majd Iványi Grünwald Béla Nemzeti Szalon-beli, inkább visszatekintő kiállítására célozva post scriptum hozzátette: „Grünwaldnak nincs sikere. Ez nem siker."

9 Rippl-Rónai apró megjegyzése csak jelzi azt a változást, hogy hiába volt Iványi Grünwald a nagybányai alapító nemzedék tagjai közül a legnyitottabb a friss művészeti irányzatokra, úgy tűnik, a korábban készült plein air és impresszionisztikus képeit az „aktuálisabb" modernre áhítozó vásárló közönség ekkor már - Rippl-Rónaihoz képest - túlhaladottnak ítélte. Nagybányán éppen ebben az évben került sor arra a jelképes cselekedetre, amikor Czóbel Béla már fauve hatásokat tükröző tucatnyi képét bemutatta a telepen dolgozó fiataloknak. A színes, plakátszerűen kiabáló festmények természetesen élénk vitát váltottak ki a mesterek és növendékek körében, annyi azonban nyilvánvalóvá vált, hogy igen nehéz lesz a hagyományos módon, a régi beidegződésekkel tovább dolgozni. Czóbel nem váratlanul, hanem hosszas érlelődési folyamat, a Párizsban látott kiállítások (Gauguin, Seurat, Van Gogh) után, már Matisse művészetének ismeretében jutott el legújabb képeinek „vad" stílusához, melynek kezdőpontján egy szinte öntudatlan ifjúkori RipplRónai-élmény állt. „Paris után már diákkoromban vágytam - emlékezett vissza Czóbel. - Rippl-Rónai is hozzájárult ennek fokozásához. A Royal szállóban rendezett kiállítását majdnem naponta meglátogattam. Arra vezetett az utam, Teréz-körúti lakásunkból a Barcsay gimnáziumba."

10 Bár Czóbel sohasem vált a jó két évtizeddel idősebb RipplRónai nyilvánosan „felkent" utódává, mégis néhány apró életrajzi mozzanat, levélbeli megnyilvánulás azt sejteti, hogy közte és a befutott mester között a művészi respektus alig látható szálai szövődtek. „Igen tisztelt uram, mellékelve küldöm a Matisse reprodukciókat, ha szerezhetek, majd küldök többet. Hogyan találja őket?" - jelentkezett RipplRónainál egy Kernstokkal írt közös levélen Czóbel 1908-ban Párizsból.

11 Czóbel jelképes és részéről folytatás nélküli gesztusa arra kétségkívül elegendő volt, hogy az újjal kísérletező, 1905-1906 körül már a francia fővárosban is megfordult nagybányai fiatalokat megerősítse, az eddig határozott nézeteket valló, mestereikhez hűséges növendékek egy részét pedig elbizonytalanítsa. „Az új áradat ereje - különösen kezdetben - többé-kevésbé majd minden fiatalembert megingatott, s belsőleg bizonyos nyugtalanságot keltett még azokban is, kiknek meggyőződésük régibb s szilárdabb alapokon nyugodott. Érdeklődő várakozás ült a lelkekben: mi lesz most, micsoda új értékeket nyer a művészet? A művészettörténet utolsó ötven esztendejének tényei óvatossá tették az elméket az új jelenségekkel szemben. Nagybánya a művészet szabadságát írta volt zászlajára, eleve ellene nem fordulhatott az új hitet vallóknak, de be sem hódolt, mert meg nem győzetett" - emlékezett vissza Czóbel fellépésére Réti István.

12 Ilyenformán a történet elbeszélése, tehát a generációkat és az újonnan fellépő irányzatokat automatikusan egymás mögé rendező historikus szemlélet ebben az esetben csődöt mond, hiszen a szabadiskolában felnövő tanítványok csapata nyitottságtól és életkortól függetlenül - erősen megoszlott a mesterek tanítási elveinek elfogadásában, illetve elutasításában. Tehát a törésvonal csupán részben húzódott a korrigáló mesterek, Ferenczy, Réti, Thorma és a rajzbaknál serénykedő növendékek között; de a művésztelep vitákban és belső forrongásokban bővelkedő - immár Czóbel nélküli - evolúciója csak 1911-1912-re vezetett konfrontációhoz. Sajnos egykorú forrás nem áll rendelkezésünkre arról, hogy ténylegesen miként fogadták 1906-ban Czóbel képeit, s valóban annyira egyedülálló és revelatív lett volna a fellépése, mint amennyire utóbb a legkülönfélébb művészettörténeti feldolgozásokban fejezetnyitó mozzanatként helyet kapott. A korabeli lapok cikkeiből az derül ki, hogy ekkoriban Nagybányán a kolónia vezetői, Ferenczy, Thorma, Réti és a „mi Grünwaldunk"

13 számított befutott művésznek, akiket budapesti és nemzetközi szereplésük alkalmával patrióta büszkeséggel emlegettek a város polgárai. Viszont valamiféle zavart jelez Ajtai Nagy Gábor ügyvédnek 1906 nyarán bekövetkező nyílt, hírlapi fellépése, aki a művésztelep némely képei láttán a társadalom érzékenységére és tisztes konvencionalizmusára hivatkozva utasítja el a „hipermodern áramlatok fertőzött kigőzölgését", a „karikatúrát", valamint a „tartalmatlan nuditást".

14 Az alkotási szabadságot és az addig elért eredményeket hangsúlyozva Thorma János válaszol a kirohanásra,

15 nota bene annak az Ajtai Nagy Gábornak a kirohanására, akinek két év múlva elindított lapja, a Nagybányai Hírlap - nyilván a vele rokoni kapcsolatba kerülő Boromisza Tibor hatására - a művésztelep radikális reformjáért fog síkra szállni, az a Thorma, aki még évtizedek múltával is a „neomodern" szellemiségtől félti majd a művésztelep jövőjét. Egy hónappal később, augusztus végén a főispán látogatása alkalmából egy nagyobb szabású kiállításra került sor Réti István műtermében. A helyi lap beszámolója szerint a „neóimpresszionisták teljesen távol-