Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - SZŰCS GYÖRGY: Disszonancia vagy új harmónia? A „neós" művészet Nagybányán

SZŰCS GYÖRGY Disszonancia vagy új harmónia? A „neós" művészet Nagybányán Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legismertebb amerikai kutatójának, Carl E. Schorskénak már az 1940-es években, a modern európai szellemtörténetről szóló egyetemi előadásai kapcsán szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy a készen kapott történelmi kategóriák a 19. század második feléig rendelkeznek többé-kevésbé általános érvénnyel, s az egyetemes kultúra „széttöredezése" után egy-egy jelenségcsoport, műfaj stb. leírására csupán elkülönült analitikus fogalmak és definíciók állnak rendelkezésére.

1 Schorske kifejezésével élve az „átalakulás könyörtelen centrifugális ereje" a kategóriák további osztódásához vezetett, s ilyenformán a képzőművészeti „modernizmus" leírása, fogalmi megragadása is csak részlegesen érvényes definíciók bevezetésével oldható meg. A 20. századba vezető úton a lehető legszélesebb, de még egyetlen pillantással áttekinthető modernitás-felfogást követve sorakoztathatjuk egymás után a különféle irányzatokat a realizmustól egészen a szürrealizmusig.'' Azt tapasztaljuk azonban, hogy az első világháború előtti évtizedben összetorlódó izmusok egymásba mosódnak, mellé- és alárendelő viszonyuk a mai napig bizonytalan, s egzakt elkülönítésük - az elméleteknek ritkán engedelmeskedő konkrét művek miatt - mind a kortársak, mind a későbbi generációk számára folyamatos nehézségekbe ütközik. „Ezzel a szerencsétlen modern szóval ma egy kis baj van - állapította meg 1912-ben Sztrakoniczky Károly-, ma általában minden modern éppen úgy, mint ahogy öt-hat esztendővel ezelőtt minden szecessziós volt. Modern a ruha, a sport, a technika és modern Szinyei-Merse Pál éppen úgy, mint akár Kernstok Károly."

3 A kutató nem tehet mást, mint megkísérli a modern festészet összetevőinek keletkezési körülményeit rekonstruálni, korabeli, illetve utólagos - többnyire véletlenszerűen meggyökeresedett - értelmezésükre, országonként, korszakonként, sőt olykor művészettörténészenként is eltérő szemléleti különbözőségükre rámutatni. „Európa-szerte röpködött a levegőben a neo- és posztimpresszionizmus, kubizmus, futurizmus s más efféle, már-már az lett a látszata, hogy az irányok fontosabbak, mint maga a művészet. Ennek sajátságait eddig még senki sem tudta olyan félremagyarázhatatlan formulába foglalni, mint amilyen egy vegytani vagy matematikai képlet. Tehát könnyű volt tágítani vagy szűkíteni, s valóban tágították és szűkítették is, ki-ki kedve szerint" - emlékezett vissza erre az időre a korszak hozzáértő dokumentátora és tevékeny alakítója, Lyka Károly.

4 ï'ii kut részlet, A nagybányai főtér, 1906. Képeslap Tanítványok és trónkövetelők Nagybányán Mielőtt kísérletet tennénk arra, hogy a „neoimpresszionista", illetve a „neós" művészet meghatározásának elméleti gyökereit, genealógiáját feltárjuk, valamint a nemzetközi és a magyarországi szóhasználat eltéréseire rávilágítanánk, nagyvonalakban át kell tekintenünk a nagybányai művésztelep 1905-1906-tól kezdődő éveinek legfontosabb eseményeit. A tágabban a magyarországi modern festészet történetének második fejezete, tehát az elsősorban a párizsi hatásokat asszimiláló új generáció jelentkezésének időszaka is összetett folyamatokat takar. Az ekkorra már a budapesti közönség számára is elfogadott, a „magyar Barbizon"

5 kitüntető jelzővel büszkélkedő nagybányai művésztelep túljutott a csúcsponton, s Ferenczy Károly 1903-as retrospektív kiállítása

6 után a nagybányai művészek kevés meglepetéssel szolgálhattak a budapesti tárlatlátogatóknak. „Minthogy Ferenczyt mondtuk az úgynevezett »nagybanyai« kolónia legjelentősebb képviselőjének, az ő mai kiállítását, amelyben művészetének egész fejlődését visszatükrözteti, olybá vehetjük, mint a nagybányai törekvések kulminációját" - foglalta össze az Egyetértés kritikusa.

7 1906-ban pedig már az új szellemiséget, a polgári társadalom kultúra-fogyasztó szokásainak megváltozását tükrözi a Franciaországból hazatért, a nagybányai művészektől