Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - JACK FLAM: Fauvizmus, kubizmus és az európai modernizmus

Jegyzetek Jack Flam franciául megjelent tanulmányát (In: Paris 1999. 90-103.) katalógusunk számára átdolgozta. 1 Michel Puy: Les Fauves. La Phalange 1907. november 15. Újraközölve: Dagen 1994. 143-151. 2 Kahnweiler, Daniel-Henry: La montée du cubisme. (1915. első megjelenés 1920). Confessions esthétiques. Paris, Gallimard, 1963. 19. 3VÖ.: Vauxcelles, Louis: Le Salon d'Automne. A Gil Blas különkiadása. 1905. október 17. A közvélekedéssel ellentétben a kifejezés nem vált azonnal használatossá. Csak kb. két évvel később, 1907-es Salon des Indépendants-kritikájában használta Vauxcelles direkt módon Matisse és kollegái jellemzésekor: „A Fauve-ok! [...] Matisse úr, Fauve-főnök; Derain úr, Fauve-alfőnök; Othon Friesz és Dufy, Fauve-követők; Girieud úr, bizonytalan Fauve, disztingvált, olaszoskodó [...]" (Vauxcelles, Louis: Le Salon des Indépendants. Gil Blas 1907. március 20.) A kifejezés 1907-től terjedt el, de addigra már a mozgalommal kapcsolatba hozott festők szemmel láthatóan más stílusban festettek, és más célokat követtek. 4 Puy: Les Fauves. In: Dagen 1994. 144. Említett festők még: Matisse, Derain, Girieud, Vlaminck, Friesz, Dufy, Camoin és Manguin. Puy itt az „Arts incohérents" csoport szubverzív, a racionalizmust elvető művészeire is utal, akik 1882 és 1889 között állítottak ki közösen. A párizsi kabarékban 1880 után egyre másra alakultak a megdöbbentő, polgárpukkasztó nevü együttesek, mint például a Hydropathes, a Hirsutes, a Zutistes, vagy a Jemenfoutistes. Vagyis a „Fauve" megjelölés ötlete a fin de siècle Párizsának egy létező szubkultúrájában gyökerezett. Ehhez Id.: Grojnowski, Daniel: Une avant-garde sans avencée; les 'arts inchohérents'. Actes de la Récherche en Sciences Sociales, 1882-1889. 40. November 1981, 73-86. 5 Vauxcelles: Le Salon d'Automne, i. m. (3. j.) 6

Puy: Les Fauves. In: Dagen 1994. 144. Az esszé egy javított kiadásában Puy ezt némileg gorombábban így fogalmazta meg. Vö. L'Effort des peintres modernes. Pahs, Albert Messein, 1933. 62. 7 Rivière, Jacques: Etudes. Paris, Editions de la Nouvelle Revue Française, 1911. 89. 8VÖ. Morice, Charles: Enquête sur les tendances actuelles des arts plastiques. Mercure de France, LVI-LVII. 1905. augusztus 1. és 15., szeptember 1. 346-359, 538-555, 61-85. Maurice a következő öt kérdést tette fel: (1) Az az Ön érzése, hogy a képzőművészet most új irányba fordul? (2) Vége van-e az impresszionizmusnak? Megújulhat? (3) Mit jelentenek Önnek ezek a nevek: Whistler, Gauguin, Fantin-Latour? Mit hagytak ránk? (4) Mit gondol Ön Cézanne-ról? (5) Véleménye szerint egy művész mindent a természettől várjon, vagy elég, ha csak a gondolatainak kifejezéséhez felhasznált eszközöket kölcsönzi a természetből? A válaszadók között volt Charles Camoin, Georges Desvallières, Kees Van Dongen, Raoul Dufy, Pierre Girieud, René Piot, Jean Puy, Georges Rouault és Paul Signac; de hiányzott közülük Derain, Matisse vagy Vlaminck. Miután tudjuk, hogy Matisse azon a tavaszon legalább egy alkalommal részt vett Morice „

Dîners du 14"-ján, elképzelhető, hogy kapott kérdőívet, de válaszairól nem tudunk. Vö.: Delsemme, Paul: Un Théoricien du Symbolisme: Charles Morice. Paris, Librarie Nizet, 1958. 94. 9 Morice: Enquête, i. m. (8. j.) 346. 10Uo. 347. 11 Uo. 538. 12 Uo. 352. 13 Uo. 14Uo. 541. 15 Morice, Charles: Art Moderne. Mercure de France 1905. október 1. 443^444. Morice M. A. van Bever Van Goghról szóló előadását idézte, amelyet az 1905-ös Salon des Indépendants alkalmával tartott. 16 Puy: Les Fauves. In: Dagen 1994. 149. 17 Puy: Les Fauves. 1933. 66-67. 18 Puy: Les Fauves. In: Dagen 1994. 146. 19 Apollinaire, Guillaume: Előszó. In: Catalogue de L'Exposition Braque, 1908. november 9-28. Galerie Kahnweiler; újranyomva: Apollinaire: Chroniques d'Art (1902-1918). Szerk. Breunig, L.-C. Paris, Gallimard, 1960. 61. 20Vö.: Hervert, Robert: Bevezető. In: Seurat. Paris, Réunion des Musées Nationaux, 1991, különösen 22-25. 21 Levelek Vlaminckhez, 1905. július 28. és augusztus 5, Derain, André: Lettres à Vlaminck. In: Dagen 1994. 161-162, 165-166. 22 Salmon, André: La Revelation de Seurat. Propos d'Atelier. Paris, Crès, 1922. 42-48. Delaunay, aki Seurat-t a szín- és fényhasználatáért becsülte, egyike volt azoknak, akiknek véleménye különbözött ebben a kubistáktól és követőiktől. 23 Vö. Apollinaire megjegyzéseit a Chroniques d'Art 1910. december 23. és 1911. január 28. számaiban megjelent kritikáiban olvashatjuk. 135, 144. 24Lhote, André: Georges Seurat, Paris, 1922. Idézi: Dórra, Henri - Rewald, John: Seurat. Paris, Les Beaux-Arts, 1959. 279. 25 Vö. Lhote, André: Treatise on Landscape Painting. London, Zwemmer, 1930. 34. 26 Signac, Paul: D'Eugène Delacroix au néoimpressionnisme 1899. Újraközölve: Françoise Cachin előszavával. Paris, Herman, 1978. 117-118. A könyv magyarul: Delacroix-tól a neoimpresszionizmusig. Paul Signac elméleti írásai és egyéb szemelvények a neoimpresszionizmus dokumentumaiból. Bp., Corvina, 1978. 27 Moréas, Jean: Le Symbolisme. Le Figaro 1886. szeptember. Újraközölve: Mitchell, Bonner: Les Manifestes Littéraires de la Belle Époque, 1886-1914. Anthologie critique. Paris, Editions Seghers, 1966. 29. 28 Morice, Charles: Les Aquarelles de Cézanne. Mercure de France 1907. július 1. 134. 29 Morice, Charles: La Vingt cinquième Exposition des Indépendants. Mercure de France 1909. április 16. 729. Vö. Vauxcelles ismertetője Braque 1908-as Galerie Kahnweiler-beli kiállításáról, a „cubisme" szó feltalálását általában innen eredeztetik. Vauxcelles ezt írta: „Borzasztóan leegyszerűsített, deformált, fémes figurákat fest. Megveti a formát, és mindent, tájat, alakokat, házakat mértani alapformákra, kubusokra vezet vissza." De Vauxcelles a „kubus" szót bizonyos képek formáira vonatkoztatva egyszerű leíró értelemben használja, és nem utal „izmus"-ra. Gil Blas 1908. november 14. 30 Lásd Morice i. m. (8. j.) 352. 31 Sokan tárgyalták már, hogy pontosan ki mit mondott és milyen kontextusban. Vö. például Cousins, Judith: Chronology. In Rubin, William: Picasso and Braque: Pioneering Cubism. New York, The Museum of Modern Art, 1989, különösen: 435-436. és 62. j. 32 Braque később Cézanne rá gyakorolt hatásáról L'Estaque-ban a következőket mondta: „Több volt, mint egy egyszerű hatás, beavatás volt." Lassaigne, Jacques: Entretien avec Georges Braque. XX

e Siècle, 41. 1973. 3. 33 Gleizes, Albert - Metzinger, Jean: Du „Cubisme". 1912. Reprint, Paris, Editions Présence, 1980. 41-42. Rögtön ezután Gleizes és Metzinger leszólja a fauve festészetet, amelyet csak „festői dekorációdként emlegetnek, és ellenérzéssel telve mondják ki, hogy „elég volt a zűrzavarból és kétértelműségből, [...] a tehetetlenséget elleplező tűzijátékból", „la décoration picturale"-nek nevezve azt. Kijelentik róla, hogy „assez de confusions et d'équivoques!" és „un artifice bon à cacher une impuissance"-nel hozzák kapcsolatba. 43-44. 34 Morice, Mercure de France 1908. december 16. 736-737. 35 Eddy, Arthur Jerome: Cubists and Post-Impressionism, Chicago, A.C. McClurg & Co., 1914. 73. New Yorkban a Literary Digestben hasonló vélemény jelent meg 1911. november 18-án: „The cubists take the blocks of the pavement as their medium for interpreting the external world". („A kubisták külvilág interpretálására a járdaköveket médiumként használják.") Oxford English Dictionary, 2. kiadás. 36 Vö. Salmon: Histoire Anecdotique du Cubisme. La jeune peinture française. Paris, Albert Messein, 1912. 53. 37 Apollinaire, Guillaume: A kubista festők. Ford. Keszthelyi Rezső, Bp. 1974. 54-57. Természetesen meglehetősen lerövidítettem Apollinaire érvelését, de nem hiszem, hogy torzítottam volna. 38Talán nem véletlen, hogy a kristályosság a kubista festészet által javasolt paradigmájának közvetlen megfelelője egy furcsa fizikai jelenség: maga a kristály, ami organikusnak látszik, de növekszik, és atomjait szigorú szerkezeti törvények határozzák meg. A tökéletes kristály, tehetnénk hozzá, maga a kocka, mint például a sókristály, amelynek atomjai 90 fokos szögben kapcsolódnak egymáshoz. Lehet, hogy ezért volt a só fontos például olyan művészek számára, mint Robert Smithson, aki a kristályost az emberi legalapvetőbb ellentéteként láttatta. írásaiban Smithson éles ellentétbe állítja az emberivel és az organikussal a „kristályos" képzetét; a jeges és személytelen képződmény felette áll a világ egyetlen tér- és időintervallumból való szemléletének, s a tér legtávolabbi pontjait, a legelhagyatottabb és legfelfoghatatlanabb idők képzetét idézi fel. 39 Matisse 1908. 741. 40 Apollinaire i. m. (37. j.) 52. 41 Salmon i. m. (36. j.) 19.