Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK

Megtapogatta az arcokat, végigsimítgatta, homlokokra, arccsontokra, szemek közé, szájak szögletébe kiveregette az emberi élet voltát és benső értékeit. Barnás atmoszférából bukkantak elő fejek, és úgy néztek ránk az élet mélységéből, mintha gondolatokat árasztanának és carriéres-i szeretetet" - ragadta meg Pór ekkortájt készült képeinek hangulatát Bölöni György.

4 Palettája a továbbiakban - hazatérése után - sem világosodott ki igazán, mint ahogyan erről 1906-os újabb képei tanúskodnak. Az 1905-ben festett Műteremben és a Vörös hajú fiú című festményei

5 szabadabb, lazább ecsetkezelést mutatnak, színeit azonban továbbra is a kékesszürke, barnás árnyalatok jellemzik. A korábbiakhoz képest 1906-os Önarcképe (kat. sz. 214.) sokkal gazdagabb, színesebb felületet mutat, az egyes ecsetvonásoknak önálló életük van, és expresszív feszültséget árasztanak magukból. Pór Bertalan életében szerencsés változást jelentett, hogy fiatal festőbarátjával, Berény Róberttel együtt 1907-ben Olaszországba utazott. Ez időből egyetlen velencei tájképe ismert.

6 Két hónapig barangoltak Itáliában, Pórt leginkább Giotto művészete igézte meg.

7 A hosszú kirándulás, a közös együttlét feltehetően felszabadítóan hatott Pór Bertalanra, legalábbis erről tanúskodik a Kőhíd mellett (Erdőszéle) című Jegyzetek 1 Oelmacher Anna: Pór Bertalan. Bp., Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1955. 16. 2 Hollósy Simon levele Rózsaffy Dezsőhöz, München, 1901. január 5. In: András-Bernáth 1997. 1 10. 3 Pór Bertalan: Fiatalkori önarckép, 1902. Olaj, vászon, 54 x 41 cm, MNG, Itsz.: 63.46.T. Apám arcképe, 1902 Olaj, vászon, 136 x 111 cm, MNG, Itsz.: 155.793.T. Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861. május 23.? 25? - Kaposvár, 1927. november 25.) Rippl-Rónai József azon magyar festők egyike, aki a korabeli francia művészettel a legszorosabb kapcsolatot tartotta fenn. A 19. század végén olyan barátokkal dicsekedhetett, mint a Nabis mesterei,

1 Pierre Bonnard és Aristide Maillol, akiket érzékeny portrékon meg is örökített.

2 Képeinek stílusát tudatosan fejlesztette, az általa „festett grafikáknak" nevezett „fekete" képektől fokozatosan jutott el a banyuls-i tájképeinek kiegyensúlyozott, tiszta harmóniájáig. Ekkoriban RipplRónai egészen magától értetődő módon, látszólag minden erőfeszítés nélkül tette magáévá a legkorszerűbb, legfrissebb franciaországi szemléletmódot, a Nabis összművészeti nézeteit. Ennek a korszaknak egyik remekműve a Siegfried Bing által 1895-ben kiadott Les Vierges című album, amely Rodenbach verseihez készített négy színes litográfiát tartalmaz.

3 Mindez azonban elsődlegesen a korai évekre érvényes, amikor a művész - Munkácsy műhelyéből kiszakadva - felszabadultan alkotott, hiszen otthon érezte magát a francia kulturális közegben. A helyzet gyökeresen megváltozott, amikor 1902-ben véglegesen visszatért Magyarországra. Kaposváron teremtett otthont magának, de a budapesti művészeti életben próbálta meg saját helyét és stílusát megtalálni, de ez nem ment zökkenők nélkül. 1908-ban ugyan Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly mellett a MIÉNK egyik vezetőjének választották,

4 ahol érdeklődéssel szemlélte a fiatalok működését, azt a szellemiséget, ahogy magukévá tették a francia festészet új áramlatait: Cézanne, 1908-as festménye (kat. sz. 213.). A mű szerkezeti felépítése, a tájrészlet kivágata, de főként a kék-zöld foltok oldott festőisége Cézanne tájkompozícióira és a fauve mesterek ecsetkezelésére egyaránt utal. Pór Bertalan a továbbiakban ettől a stílustól eltávolodott, s mindinkább a monumentalitás problematikája foglalkoztatta. A Nyolcak csoport első, 1909-ben Új képek címen megrendezett kiállítására Család című sokalakos vásznát még befejezetlenül, nedvesen vitték el a rendezők.

8 Ez azonban már teljesen más felfogásban született, mint a korábban említett képek. Száraz és aprólékos megfestése, gondosan kiszámított kompozíciója, ábrázolásmódjának precíz „naturalizmusa" tökéletesen kívül esik a fauve szemléleten. A későbbiekben Pór hasonlóan monumentális hatású kompozícióival vett részt a Nyolcak kiállításán 1911ben. „Egy monumentális festő: ez lehet első gondolata mindenkinek, aki Pór képeit meglátja - állapította meg a festői stílus változásának tényét Bölöni. - Már alakjai sem kicsinyek, csak úgy duzzad rajtuk az izom, testük arányai túlnőnek, ki a képkeretekből, nagy vászon kell nekik, hogy a maguk harmóniájában képesek legyenek elhelyezkedni."

9 Passuth Krisztina 7 Oelmacher Anna: Pór Bertalan. Bp., Corvina, 1980. 6. 80elmacher i. m. (6. j.) 9. 9 Bölöni György: Pór Bertalan. Auróra 1911. II. 210. Újraközölve: Bölöni 1967. 310. Gauguin, sőt Matisse törekvéseit. Amikor viszont a MIÉNK-en belül kikristályosodó, majd abból kiváló csoport (a későbbi Nyolcak) 1909 decemberében a Könyves Kálmán Szalonban rendezett Új képek-k\á\\\tásra nem hívta meg, világossá vált számára, hogy ennek a mozgalomnak nem ő lesz a vezéralakja, legfeljebb külső támogatója, passzív szemlélője. Feltehetően ekkor dőlt el - nyilván nem tudatosan - Rippl-Rónai számára, hogy a modern festészet terrénumában továbbra is önálló utat kell bejárnia, amely alapvetően különbözik a nagybányai neósok, de a Nyolcak aktuális törekvéseitől is. Új stílusa ennek jegyében, 1910 nyarától, párizsi útja után bontakozott ki, de már 1906-tól megvoltak az előzményei. „Birtokba vette az izzó tiszta színeket, apró foltokká lazította a sík felületet, s bátor, lendületes sötét kontúrokkal fogta össze a formákat. Eleinte még az interieurök témaköréből merített, ismerőseit, családtagjait festette le új »pöttyös« stílusában." - írta Gergely Mariann.

5 Ez a „pöttyös", vagy általa „kukoricás"-nak nevezett stílus közvetlenül nem kapcsolható sem a magyar fauve-ok, sem pedig Matisse és körének alkotásaihoz: Rippl-Rónai pályája párhuzamosan futott anélkül, hogy keresztezte volna őket. Rippl-Rónai számára kétségtelenül az 1906-os esztendő hozta meg az anyagi sikert is hozó magyarországi áttörést, amikor a Könyves Kálmán Szalon Nagymező utcai helyiségében megnyílt a művész harmadik nyilvános budapesti kiállítása. „Ugy látszik jól reménykedtünk máris mienk a jövő. Mindenki a kiállításomról beszél, harczol és dühösködik" - számolt be testvérének, Ödönnek.

6 Ugyanebben az időben Matisse már a fauvizmus zenitjén tündökölt. Egyéni stílusa a korábbi tapogatózó, „

protofauve" és 4 Bölöni György: Pór Bertalan. Auróra 1911. I. 37. Újraközölve: Bölöni 1967. 283. 5 Pór Bertalan: Műteremben, 1905. Olaj, vászon, 55 x 68 cm, MNG, Itsz.: 61.32 T. Vörös hajú fiú arcképe, 1905. Olaj, vászon, 52 x 44 cm, MNG, Itsz.: 55.792. 60elmacher Anna: Pór Bertalan (1880-1964) emlékkiállítása. MNG, 1966. 9.