Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK

fauve hatások egyaránt kimutatható rajtuk. E képekből bőséggel állított ki még 1909-ben is a nagyváradi gyűjteményes kiállításán.

14 A korabeli kritikák általában kiemelik élénk színhasználatát, és egyben dicsérik a színek harmonikus elrendezését. Festészetét elsősorban Van Gogh, Gauguin és Cézanne vásznaival, illetve Rippl-Rónai enteriőrjeivel rokonítják. Mindazonáltal Márffy par excellence fauve műveket is festett 1908-ban, sőt már az azt megelőző években is, olyanokat, mint a Délután, Bruges-i részlet, Színes házak (kat. sz. 166.), Színes női akt (kat. sz. 167.), a Nyergesi lány (kat. sz. 168.) vagy a Fiú és lány zöld padon (kat. sz. 169.) címűeket. Szemben a sajtó által dicsért, olykor gazdagon tónusozott enteriőrökkel és korai portrékkal, e műveket lendületes, rajzos ecsetkezelés, kontrasztba állított, harsány színek és síkszerű látásmód jellemzik. 1909 végétől Márffy aktívan részt vett a MIÉNK-ből kiváló, a később Nyolcak néven elhíresült művésztársaság munkájában. Provokatívan ható művekkel a csoport első, Új Képek címet viselő tárlatán állt a nagyközönség elé,

15 és képeivel számos kritikus ellenszenvét vívta ki. „A nagy (Márffy) Ödön [...] - írta például gúnyosan Kezdi Kovács László - tájképein már foltokat sem fest, csak gixereket és »Fürdo nők« című képén olyan kénsárga nőt produkál, akinek a bal válla a Magas Tátráig, a jobb lába kék Adriáig nyúlik és viszont."

16 E vászon - amely a Nyolcak hasonló próbálkozásai közül leginkább emlékeztet Matisse nagyméretű aktos kompozícióra - a valóságtól radikálisan elütő színvilágával, a nőalakok elrajzolt formáival széles körben megütközést keltett. „Egy Márffy nevű Ödön kéken körüldrótozott fabábjai, »kik« aktok óhajtanak lenni - írta a képről a Kelet Népe kritikusa -, sőt ez Ödön nevű Márffynak tájképei a legnagyobb merényletek, melyet valaha művészet ellen elkövettek."

17 A hazai közönség számára nemcsak az emberi test szándékos torzítása, de a tájképek stilizált megfestése is szokatlanul hatott, különösen, hogy Márffy a mediterrán tengerpartok színpompás világát (Öböl vitorlással) a magyar vidék és kisvárosok hangulatával ötvözte (Délután, Zebegényi téglagyár, Parkrészlet, Zöld kerítés, Arató). Az 1909-től 1914-ig terjedő időszakban festészete folyamatos átalakuláson ment keresztül. Tájképein, aktjain, csendéletein, sőt arcképein is a korábbi szertelen, fauve-os ecsetkezelést, szigorú kompozíciós rend kezdte felváltani. 1910 nyarán azt írta Fülep Lajosnak: „A hosszú vajúdásnak és gondolkodásnak most érzem eredményét, sok dolgot leszűrtem. Fordulóponton vagyok a pikturában és nagy kedvvel sokat dolgozom." Művészetében ekkortól egyre erősebben érezhető Cézanne újbóli felfedezése, és 1911-ben a Nyolcak tárlaton

18 bemutatott képein látszik, hogy mindinkább a konstruktív képépítés problematikája kezdte foglalkoztatni. Stílusának változása illeszkedik a folyamatba, amely a francia fauve festőknél, illetve a magyar Nyolcak és neósok körében is tapasztalható az évtizedfordulón. De míg a francia kortársak egy részénél (Braque, Dufy, Derain, Vlaminck) a térszerkezetek továbbfejlesztése a kubizmushoz vezetett, a Nyolcakat éppen hogy csak megérintette ez az új irányzat. Ennek okát részben abban látjuk, hogy a Nyolcak közül többen - így Márffy is - a modern törekvések megújítása érdekében a quattrocentóhoz, sőt ókori reminiszcenciákhoz fordultak, és a monumentalitás kifejezési formáit kezdték keresni. E változás első eredményei már a Nyolcak 1911-es tárlatán megmutatkoztak, és csúcspontját Márffy esetében a Kiscelli úti iskolaépület falképének megfestésekor érte el. 1912-től visszatért hagyományosabb témákhoz és kisebb méretekhez, miközben egyre inkább szerkezetes képeket festett. Ez idő tájt elsősorban a felületeken visszaverődő fénynyalábok, a töredezett, hálós struktúrák érdekelték. A szigorú, konstruktív megközelítést - részben a Kokoschkával való találkozás nyomán - fokozatosan expresszionista jegyek zilálják szét az évtized második felében. Mindazonáltal színvilágában sokáig megőrizte a fauve beütést, sőt kifejezésmódjának oldásával 1920 körül rövid ideig újra fauve-os jellegű képek kerülnek ki ecsetje alól. A 30-as évekre a polgárság által jobban szerethető, könnyed, dekoratív stílus uralkodik el művészetében. A két világháború között készült tájképek, kerti és vízparti jelenetek, csendéletek és portrék az École de Paris festőivel rokonítják, és a hazai kritika egyöntetű lelkesedéssel fogadta a festő révbe érését. Rockenbauer Zoltán Jegyzetek 1 Mindkét mű lappang. Fekete-fehér fotójuk MNG bírálati kartonról ismert. (MNG bsz.: 1932/1977, 1933/1977.) 2 Ld. Helbing Ferenc: Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola Évkönyve 1880-1930. Bp. 1930. 86. 3 Márffy az 1900-as évek elején ugyan különböző kérvényeiben azt állította, hogy két évig az Országos Mintarajziskola rendkívüli növendéke volt, de az intézmény hivatalos közlönyeiben nem szerepel a neve sem a rendes, sem a rendkívüli növendékek között. Vö. Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskolának és Rajztanárképzőnek Értesítője a ... tanévről. 1898-1902-es köteteit. Bp., Franklin, 1898-1902. 4 Ld. Nemzeti Szalon őszi kiállítás 1901. Kat. 241. t. A kép lappang, reprodukciója nem ismert. Kritikák: s. gy.: Nemzeti Szalon. Egyetértés 1901. október 20. 4; A szalon őszi tárlata. Magyarország 1901. október 20. 5. 5 [Márffy Ödön beszél életéről és festészetéről Horváth Bélának, 1957 u.j 12 gépiratos oldal (kompiláció 32 lapos kéziratból és a Somogyi Árpád-féle feljegyzésből.) 6. Kézirat, mgt. 6 Márffy ösztöndíjáról ld. bővebben Erdei 2003. 86-90; Rockenbauer Zoltán: Márffy Ödön tanuló évei. A párizsi ösztöndíj (1902-1906). Ars Hungarica 2005. 1. 109-140. 7 Akárcsak később Bornemisza Géza, Czóbel Béla, Czigány Dezső, Berény Róbert, Egry József, Perlrott Csaba Vilmos, Pór Bertalan, Orbán Dezső és több más magyar festő. 8Ld. Márffy Ödön (VIII. Horánszky u 9.) pályázati kérvénye. 271482 - 1906. tan sz. [pontos dátum nélkül] In: Nagy Lajos: A Ferencz József koronázási díj története. Kézirat, é. n. FSZEK Budapest Gyűjtemény. 152-154. 9Drága L... Levéltöredék 1903-ból. [A levéltöredék valódi dátuma: 1906 után.] In: Borbély Károly: Adalék Márffy Ödön szellemi arculatához néhány először előkerült dokumentum alapján. Évfolyamdolgozat, ELTE Művészettörténeti Tanszék, 1986. 23. 10 „1905-ben (?) Matisse-t meg is látogattam Clamartban, Párizs külvárosában." Horváth Béla: Márffy Ödön kortársairól és a korról. Jelenkor 1961. december 716. Márffy több alkalommal is említést tett clamart-i látogatásáról, ám Matisse csak 1909-ben épített ott magának műtermet. 11 „Márffy Ödön tehetséges fiatal magyar festőművészt Párizsban, a Salon d'Automneban elért sikereiért az ott kiállított magyar művészek közül a Rodin Ágost elnöklete alatt álló »Union Internationale des Beaux Arts et des Lettres« tagjává választotta. Ennek az egyesületnek tagjai a modern irányú festőművészet legkiválóbb képviselői, így Rodin, Césanne [sic!], Monet, Renoir és mások." Magyar művész sikere külföldön. Pesti Hírlap 1906. december 22. 11. 12 Márffy Ödön és Gulácsy Lajos kiállítása. Bp., Uránia, 1907. március 27 - április 17. 13 Vö. Horváth Béla i. m. (10. j.) 718-719. 14 Márffy Ödön kiállítása. Nagyvárad, Vármegyeház nagyterme, 1909. április 11 - ápriiis 20. 15„Új Képek". Bp., Könyves Kálmán Szalon, 1909. december 30 - 1910. január. 16

(k. k. I.) [Kezdi Kovács László]: Giccs-kiállítás. Pesti Hírlap 1909. december 31. 8. 17 Gyulai István: Új képek. Kelet Népe, 1910. január 19. 82-84. ^„Nyolcak". Bp., Nemzeti Szalon, 1911. április 29május 25.