Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK

Márffy Ödön (Budapest, 1878. november 30 - Budapest, 1959. december 3.) Márffy Ödön tisztviselő családban született, és tizennyolc éves korától maga is tisztviselőként a Székesfővárosi Tanácsnál dolgozott. Művészi ambíciójának első ránk maradt dokumentuma két akvarell, amit 1892ben, tizennégy évesen festett.

1 1898-tól kezdődően rövid ideig az Iparművészeti Iskola alakrajz szakát látogatta/ 1900-tól eljárt az Országos Mintarajziskola esti aktrajzolásaira is Hegedűs Lászlóhoz, de az intézménybe nem iratkozott be.

3 Első művészi sikerét az 1901-ben a Nemzeti Szalon őszi tárlatán kiállított Naplemente című vászna hozta, amelyről a korabeli kritikák is dicsérő említést tettek.

4 Márffy későbbi barátai többségével szemben nem vett részt a nagybányai művésztelep életében, külföldre igyekezett tanulni: „nem voltam soha Nagybányán és nem is kívánkoztam oda. Nagybánya nem magyar festészet, hanem München" - mondta élete alkonyán.

5 Meglehet, hogy éppen rossz müncheni tapasztalatai miatt kerülte el a nagybányai festőtelepet, mivel elsőként Münchenben próbált szerencsét, ám idegenkedett az ottani szellemtől, és néhány nap múlva elmenekült a bajor fővárosból. A Székesfővárosi Tanácsnál elérte, hogy 1902 őszén ösztöndíjjal egy évre Párizsba utazhasson tanulni. Az ösztöndíjat az elkövetkező négy esztendőben minden évben sikeresen meghosszabbította, így 1906ig Párizsban élt, tanult és alkotott.

6 Itt megtalálta, amit keresett: a századfordulós francia főváros pezsgő művészi élete lenyűgözte. Kezdetben a Julian Akadémián Jean-Paul Laurens növendéke volt,

7 de néhány hónap után tanulmányait - anyagi okokra hivatkozva - az École des Beaux-Arts-ban, Fernand Cormonnál folytatta. A konzervatív francia mester keze alól az idők folyamán többek közt olyan újítók kerültek ki, mint Toulouse-Lautrec, Van Gogh, Matisse, Picabia vagy Soutine. Hogy festői ismereteit még inkább elmélyítse, 1905-től Jacques-Émil Blanche és Lucien Simon jó nevű műhelyeit

8 is látogatta, ám szabadidejében francia évfolyamtársai társaságában leginkább a modern festői törekvéseket tanulmányozta. „Sajnos ez akadémikus iskola - írta az École des Beaux-Arts-ról. - De vagyunk a műteremben néhányan ellenzékiek, kik mást akarunk, mint a többiek. Felfigyeltünk egymás munkáira és összebarátkoztunk. [Maurice] Marinot, [Paul] Guendet, Petitson [Jacques Patissou] és még néhányan munka után itt a Cartierban [Quartier Latinben] együtt ebédelünk és vitatkozunk. Ők már régiek és mindent megmutattak a mi nekem új."

9 Gyakran látogatták együtt Ambroise Vollard neves műkereskedését, ahol Cézanne, Matisse, Bonnard, Rouault és Braque képei voltak leginkább hatással Márffyra. Állítása szerint 1905-ben az École des Beaux-Arts-ban összeismerkedett az onnan eltanácsolt, de visszavisszajáró Matisse-szal is, és egy alkalommal műterem-látogatást tett nála.

10 Ugyancsak francia társai tanácsára a nyári szünetekben Pont Avenbe és Bruges-be járt festeni és plein air stúdiumokat folytatott. A francia festőkkel és növendékekkel való kapcsolattartás mellett művészi fejlődése és további életútja szempontjából meghatározó jelentőséggel bír, hogy Párizsban barátkozott össze Czóbel Bélával, Berény Róberttel és Pór Bertalannal, itt ismerte meg Fülep Lajost, Bölöni Györgyöt és Ady Endrét. Franciaországi tartózkodásának utolsó évében, 1906-ban állított ki először a Salon d'Automne-on, amelynek eredményeképpen az Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres tagjává választották.

11 Bár a következő néhány esztendőben is küldött képeket a párizsi Őszi Szalonra, 1906 őszétől tevékenységének súlypontja Budapestre került. Márffy Ödön: Önarckép, 1910-es évek eleje. Kat. sz. 171. A következő év márciusában Gulácsy Lajossal közösen az Uránia műkereskedésben tartotta meg bemutatkozó tárlatát,

12 amely igen jó visszhangra talált a korabeli sajtóban. A kiállítás sikerének köszönhetően elnyerte a Ferencz József Koronázási Jubileum-díjat a vele járó tekintélyes pénzjutalommal. így Márffynak további lehetősége nyílt tanulmányutakat tenni Olaszországba és Dalmáciába. Mindennél fontosabb azonban, hogy az Uránia-beli kiállítás hozta meg számára Rippl-Rónai József és Kernstok Károly barátságát is. Rippl-Rónai nemcsak Kaposvárra invitálta festeni, és budapesti műtermét bocsátotta segítségképpen fiatal pályatársa rendelkezésére, de az ő határozott támogatásával lehetett Márffy alapító tagja a MIÉNK-nek.

13 Kernstok Károly ugyancsak meghívta magához a nyergesújfalui birtokára. Márffy 1908-tól - akárcsak Czóbel Béla - rendszeresen lejárt Nyergesújfalura festeni. Úgy tűnik, itt bontakozott ki igazán fauve-os periódusa. A párizsi korszakban festett művei még az útkereső festőt mutatják, legalábbis abban az értelemben, hogy e képek stílusukat tekintve igencsak vegyes alkotások: posztimpresszionista, nabi és Márffy Ödön: Színes házak, 1906 körül Kat. sz. 166.