Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK

A párizsi tartózkodás néhány éve két részre osztható mindkettejük művészetében: a Matisse közvetlen hatását magába olvasztó korai, expresszív korszak után 1912-től a fauve elvektől való fokozatos távolodás figyelhető meg. Noha Matisse tanításaiban az érzelmi töltést hangsúlyozta, ugyanakkor 1911 -tői egyre nagyobb figyelmet szentelt az egyenes és ívelt vonalra koncentráló formaredukciónak is. 1911 után az érzéki élmény kerekedett felül képein, de a világháború kitörése idején, 1914-ben újra visszatért a „geometrikus" egyszerűsítéshez. Matisseszal ellentétben Dénes Valéria és Galimberti műveiben szisztematikusan, belső indíttatásból már 1912-től mind nagyobb szerepet kapott a tér kutatása. Dénes Valéria Nagybányán készült Táj házakkal (1913) című műve a művészházaspár programjában célkitűzésként szereplő egyéni térhatású motívum új szellemű feldolgozásának tekinthető.'

0 A tér vízszintes rétegződéseit a művész egy körív mentén rendezte el, melynek középső magja gömbszerű módon domborodik a néző felé. E feszített és egyidejűleg koncentrált térszituáció teljes mértékben szakít az empirikus tapasztalattal. A mű elemi erejű, szubjektív térlátomás, melyben a színek megőrzik a fauve látvány életteliségét, a lázas, szenvedélyes gesztusok mozgással teli impulzusai egy szisztematikusan szervezett térrendszer kialakulásának irányába mutatnak. A korai párizsi időszak pasztózus, sűrű matériái - részben talán épp a Matisse-iskolában tanultak hatására - könnyedebb gesztusokká oldódnak Dénes Valéria további müvein, ahol dinamikus felületkezelést, elegánsabb, hajlékonyabb formarendet és a kompozíció merészebb ritmikáját alkalmazza. A szín fokozatosan háttérbe szorul, és a színtömböket alkotó expresszív gesztusok oldottabbak, kevésbé töltik ki a formák által behatárolt teret, ugyanakkor továbbra is felfokozott feszültséggel telítettek. Munkásságuk összegzéseként Dénes Valéria és Galimberti 1914-ben három kiállításon mutatták be műveiket. A budapesti Nemzeti Szalon, majd a kaposvári Turul Szálló tárlatai után időben legutolsó a Galerie Weillben rendezett párizsi kiállítás volt. Ez utóbbiról Apollinaire rövid kritikát írt a Paris Journal egyik számába.

11 Dénes Valériát értékelve különösen a merész arányok iránti tehetségét méltatta, a kubizmus és azon belül André Lhote munkáival hasonlította össze.'

2 Dénes Valéria és Galimberti élete a továbbiakban drámai módon alakult. 1914-ben az első világháború kitörésének híre Párizsban érte őket. Mivel a francia állam - mint Monarchia-béli, tehát ellenséges ország állampolgárait - internálta volna őket, hároméves kisgyermekükkel együtt Brüsszelbe, majd a semleges Hollandiába, Amszterdamba, illetve Scheveningenbe menekültek. 1915 nyarán Galimberti kötelességének érezte, hogy visszamenjen a hadba vonuló Magyarországra: önkéntes katonának jelentkezett, és 1915 nyarán vonult be a pécsi 19. Honvéd Gyalogezredbe. Dénes Valéria gyermekével követte férjét. Egy nyári kánikulai napon megfázott, tüdőgyulladást kapott, és néhány nap leforgása alatt meghalt. Galimberti Sándor a temetés napjának reggelén Budapesten, a Műcsarnok mögött egy átvirrasztott éjszaka után főbe lőtte magát. Munkásságuk a 20. századi magyar klasszikus avantgárd félbetört, jellegzetesen kelet-európai művészsorsát reprezentálja. Alkotásaikból nagyon kevés maradt az utókorra: a művek részben szétszóródtak Franciaországban, illetve Magyarországon részben megsemmisültek.

13 Géger Melinda Jegyzetek 1 Dénes Zsófiáról és Galimbertiről megjelent első összefoglaló értékelések: Zolnay László: A Galimberti házaspár művészete. Művészettörténeti Értesítő 1974. 4. 318-321; Mezei Ottó: Les Galimberti, couple d'artistes hongrois des années 1910. Acta Históriáé Artiiim 1977. 3-4. 329-355. 2 In memóriám, Dénes Valéria. A Kéve könyve VIII. Szerk. Szablya János. Bp. 1916. o. n; Réti 1994. 167. 3 Nagybányai városrészlet, 1908-1909. Olaj, vászon, 71 x 66 cm, mgt. 4 Salon d'Automne, 8eme exposition. 317. Au Jardin de Cluny 318. Jardin de Cluny. Egy másik változat: Cluny kert, 1911. Olaj, vászon, 70 x 70 cm, JPM. A Nemzeti Szalon 1914-es kiállítási katalógusában felsoroltak közül 13 mű szerepelt a korábbi években párizsi kiállításokon. 5 Dénes Valéria levele Lenke nevű barátnőjének, 1910-1911 körül. MTA MKI, Adattár, Itsz.: MKCS-C-l-65/8. 6 Dénes Zsófia: Galimberti Sándor és Dénes Valéria. Bp., Corvina, 1979. 6. 7 „Számomra a kifejezés nem az arcon vagy egy heves mozdulatban megmutatkozó szenvedély megjelenítése. Festményem egészét ez hatja át: az alak elhelyezése, körülötte az üres tér, az arányok mind ezt sugallják. Abban rejlik a kompozíció művészete, hogy a festő a rendelkezésére álló különféle elemekkel tetszőleges módon fejezi ki érzelmeit. Egy festményen minden részlet legyen látható, töltse be a megfelelő fő- vagy mellékszerepet. Bármi, ami fölösleges, tönkreteszi a képet. Egy alkotás legyen tökéletesen harmonikus: bármely felesleges részlet elvonja a néző figyelmét a valóban fontos mozzanattól." Matisse-tól idézi: Essers, Volmar: Henri Matisse. Köln, Taschen, 2004. 36. 8 Virágcsendélet, 1913 körül. Olaj, vászon, 62 x 49,5 cm. JPM. 9Zolnay László i. m. (1. j.) 10 Táj házakkal, 1913. Olaj, vászon, 50 x 100 cm, mgt. 11 Paris Journal 1914. május 26. Újraközölve: Apollinaire: Œuvres complètes IV. Édition ètabile sous la direction de Michel Décaudin. Paris, 1966. 409-410. 12 Mezei Ottó: Galimberti Sándor Amszterdam című képének rekonstrukciós kísérlete. In: Nagybánya konferencia, 1997. február 27-28. Szombathelyi Képtár, 79-86. 13 A fellelhető alkotásokat R.: Galimberti emlékkiállítás. Kat. Szerk. Géger Melinda. Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár, 2003. Galimberti Sándor (Kaposvár, 1883. május 31 - Budapest, 1915. július 20.) Galimberti Sándor és felesége, Dénes Valéria a 20. század elején kibomló modern szellemű festészet kivételes tehetségű művészpárosa, ők ketten egyedülálló módon összegezték alkotásaikban a kor legfontosabb törekvéseit. A francia fauve mozgalom felszabadítóan hatott munkásságukra, és ösztönző szerepet játszott markánsan egyéni festői világuk megteremtésében. A trieszti olasz családból származó Galimberti Sándor a budapesti Iparművészeti Iskola két évének elvégzése után 1903-tól festészeti tanulmányait Nagybányán folytatta, ahol a művésztelep naturalista és impresszionista elveivel igen hamar szakított. Ezt látszik igazolni, hogy 1904 nyarától 1907-ig nem tért vissza Nagybányára. Hosszú, csaknem hároméves tanulmányútra indult, amelynek legfontosabb állomása a nagybányai fiatalok mindennapi beszélgetéseiben hivatkozási alapként felbukkanó Párizs volt. Párizsban ismerkedett meg első feleségével, a cseh származású Lanow Mária festőművésszel, akinek baráti köre közvetlen kapcsolatot ápolt a fauve-os művészekkel.

1 Galimberti 1907-től a Salon d'Automne, 1908-tól a Salon des Indépendants kiállító művésze lett, s a Párizsban festett képek a fauvizmus eredményeinek gyors elsajátításáról tesznek tanúbizonyságot. E merész stílus megértése és elfogadása viszonylag könnyű volt Galimberti számára, hiszen RipplRónai József tanítványaként korán beavatottjává és értőjévé vált a modern francia művészetnek. 1907-ből származó képeinek erős