Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - PÁLYAKÉPEK - BOROS JUDIT: Perlrott Csaba Vilmos szintetizáló festészete

Perlrott Csaba Vilmos: Fekete hajú nő, 1908 körül Magántulajdon kok monumentális szoborszerű beállítását idézi, a Verőfényes udvar Nagybányán (kat. sz. 199.) pedig Gauguin szín- és felületkezelésének élményszerű elsajátítását mutatja. Az 1907 júniusában a Könyves Kálmán Szalonban rendezett //yuság-tárlaton Perlrott öt művel szerepelt, köztük az említett Anya gyermekeivel (Anya gyermekkel, a korabelli katalógusban: 97a.) és egy Kertben (97.) címmel kiállított kompozícióval. Utóbbit hipotetikusan azzal a részleteiben megmaradt képpel azonosíthatjuk, amely a ma ismert Fekvő akt

30 hátoldalán látható. Az Árkádia-témát feldolgozó kompozíciót, mely egyrészt saját Ruhaszárítás című korábbi képével rokon, másrészt, amennyire töredékes voltában megállapítható, Puvis de Chavannes ismeretéről tanúskodik, még Párizsban kezdhette el. Utólag, 1907 nyarán használta fel a vásznat a Gauguin-hatást legerősebben mutató Fekvő akt megfestéséhez. Érdekes, hogy a tahiti képek beállítását, hangulatát követő vásznon az akt testfelületének kialakítása idegen Gauguin modorától, és leginkább Renoir 1900 után festett nőalakjaink sűrűn egymásra húzott ecsetvonásokból álló felületét idézi, mintegy jelezve, milyen sok irányba figyelt ekkor még a saját festői nyelvezetét kereső fiatal festő. Az említett tárlaton kiállított további három képet - Két nő (94.), Kék blúzos leány (95.), Piros blúzos leány (96.) - sajnos nem ismerjük. Értelemszerűen Nagybányán festett képeit állíthatta ki Perlrott az 1907-es Salon d'Automne-on.

31 A kiállítás katalógusában csak Étude (Tanulmány) címmel jelzett hat vásznat egyelőre nem tudjuk beazonosítani. A kiállítás azonban igazi elégtételt szolgáltatott neki a Nagybányán elszenvedett sérelmekért: képeit a legjobb helyre akasztották