Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - PÁLYAKÉPEK - BOROS JUDIT: Perlrott Csaba Vilmos szintetizáló festészete

Perlrott Csaba Vilmos: Önarckép szoborral, 1910 körül. Kat. sz. 206. a rendezők, a kiállítást követően pedig meghívást kapott az 1908-as brüsszeli tavaszi tárlatra.

32 A tárlaton való részvételéről azonban nincsenek további adataink. 1907 őszi hónapjaiban Perlrott már bizonyosan a Matisse körül csoportosuló fiatalok köréhez tartozott. Ekkor már sem Matisse, sem Derain nem festett fauve képeket. Ők 1907-ben, Braque 1908-ban távolodott el a fauvizmus organikus látásmódot, erős színeket, szabad, jól elkülönülő ecsetnyomokat alkalmazó festői nyelvétől. Derain és Braque, akárcsak Picasso - aki sosem volt fauve - Cézanne képeinek geometrikus struktúráját továbbfejlesztve az analitikus kubizmus első képeit festette, míg Matisse több irányba is kereste a továbblépés lehetőségét. Míg némely képén a korábbi, protofauve-nak, de akár protokubistának is nevezhető szerkezetes látásmódhoz tért vissza (ilyen az 1906-1907 fordulóján keletkezett Nu debout I Álló akt), más képein az emberi test leegyszerűsített, expresszív körvonalakkal megrajzolt szintetikus ábrázolásával kísérletezett (La coiffure I Fésülés, 1907, Le luxe I Fény, 1907), átmenetileg mellőzve a fauve színeket. 1908 után részben visszatért a fauve palettához, igaz, a korábbitól eltérő formai struktúrák keretein belül. Ekkor kezdte festeni azokat az egyszerre dekoratív és expresszív kompozíciókat (Harmonie rouge - La desserte I Vörös harmónia A desszert, 1908), amelyek következő, a dekorativitást helyenként az