Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - PÁLYAKÉPEK - BARKI GERGELY: A vaddá válás evolúciója Czóbel Béla korai portréin

sík felületekbe. Ez a spontán nagyvonalúság, mint az egyik legfontosabb fauve karakterisztikum, az 1907 nyarán, Nyergesújfalun festett müvek sajátja (Ülő fiúk, Nyergesi udvar). Mégsem állíthatjuk határozottan, hogy a portré 1907-ben, Nyergesújfalun készült, s hogy talán egy nyergesi szőlősgazdát örökített meg. Akadhatnak, akik amellett érvelnének, hogy mégis 1906-ban született a festmény egy nagybányai gazda arcképeként,

81 de bármennyire is hihetőnek tűnhet az iménti két feltételezés, létezik egy harmadik hipotézis is. A festmény jelenlegi tulajdonosa Czóbel chicagói kiállításának katalógusában ugyan már írásba foglalta, hogy Czóbel portrét festett Adolphe Baslerről, egyértelműen nem utalt arra, hogy a Szalmakalapos férfi Basiert ábrázolja.

82 Johnson úrtól függetlenül arra a következtetésre jutottam, hogy a fiziognómiai hasonlóság megengedi a feltételezést, de határozott bizonyítékkal egyelőre nem rendelkezünk. A festő azon kijelentése, hogy „portréim többnyire barátaimról készültek",

83 sajnos még nem támasztja alá a hipotézist. Czóbelt a nemzetközi szakirodalom az ún. „Dőmier"-k között, azaz a Café du Döme körül kialakult, elsősorban németnyelvű művésztársaság fontos figurájaként említi,

84 aki szorosabban két, szintén zsidó származású festő, Walter Bondy és Rudolf Levy társaságához tartozott.

85 Ugyanennek a társaságnak volt „nagyon szívesen látott törzsvendége" Adolphe Basler, szintén zsidó származású műkritikus és képkereskedő.

86 Bár Basier és Czóbel kapcsolatát a Czóbel-szakirodalom nem dolgozta fel, sőt egyáltalán nem is tárgyalja, számos forrás árulkodik arról, hogy szoros kapcsolatban álltak. Basier írásaiban rendszeresen megemlítette Czóbelt, aki viszont több rajzot készített Baslerről. Ezek a rajzok feltehetően a Café du Dôme teraszán, de már nem korszakunkban születtek (18., 19. kép, kat. sz. 120.). Hogy Czóbel festményt is készített Baslerről 1906-1907 táján, és hogy ezt a portrét a Szalmakalapos férfival azonosítsuk, jelenleg csupán néhány kevésbé ismert analógia segítségével próbálhatom bizonyítani. Moïse Kisling 1914-ben festett olajképe (22. kép) és Modigliani 1916-os rajza (21. kép) mellett leginkább Isaac Grünewald Basler-portré\a (20. kép) mutat közeli hasonlóságot tárgyalt képünkkel, már ami a fiziognómiai hasonlóságot illeti. Baslerről csupán néhány fotót ismerek, egyiken Modigliani társaságában látható (17. kép), de sajnos a fotó és az említett analógiák nem jelentenek perdöntő bizonyítékot, további kutatások révén talán mégis igazolhatóvá válik a feltételezés. Czóbel portrét készített egy másik híres műgyűjtőről, Leo Steinről is. A rajz, amelyet csupán forrásokból ismerünk, egészen biztosan korszakunkban született, s csupán annyit tudunk róla, hogy 1965-ben Duisburgban kiállítottak a Café du Döme körül kialakult nemzetközi, avantgárd müvésztársaságot feldolgozó tárlaton.

87 A jelenleg lappangó, 1965-ben még a művész birtokában lévő rajzról

88 nem lehet tudni, hogy vázlat volt-e esetleg egy olajportréhoz, annyi azonban bizonyos, hogy Czóbel néhány honfitársához hasonlóan közeli kapcsolatban állt Leo Steinnel. Ez a szintén feldolgozatlan kapcsolat legalább annyira érdekesnek tűnik, mint amilyen a sűrűn emlegetett Gertrude Steinhez fűződő viszony.

89 Megoldatlan rejtély egy másik gyűjtőnőhöz, Jacqueline Marvalhoz fűződő viszonya is, amelyről szintén nem esik szó a Czóbel-szakirodalomban (27. kép). Jacqueline Marval elsősorban festőnő volt, aki együtt állított ki a fauve-okkal,

90 és tudjuk, hogy gyűjteményében Czóbel korai festményei is helyet kaptak, amelyek szerencsésen elkerülték az első világháborúban megtizedelt korai Czóbel-művek sorsát, de hollétükről jelenleg nincs információnk.

91 Szintén lappang az az egyetlen, ma ismert, 1907-es dátummal ellátott Czóbel festmény, amelyet eddig nem tartott számon a Czóbelt feldolgozó szakirodalom. Női portré című festményét (24. kép) az 1908-as Salon des lndépendants-on mutatták be, és óriási ellenérzéseket váltott ki a kortárs kritikusok körében. A festmény reprodukciója, mint a kiállítás egyik botrányköve, több amerikai folyóiratban is megjelent, elsőként Gelett Burgess The Wild men of Paris című cikkét illusztrálandó.

92 Burgess azzal a szándékkal, hogy a legújabb botrányt gerjesztő művészeti áramlatokról cikket írjon, felkereste Matisse-t, aki megadta annak a hét festőnek a nevét, akiket a legmodernebb felfogás képviselőinek tartott abban az időben.

93 Czóbel kortársi elismertségét fémjelzi, hogy Matisse rövid névjegyzékében a magyar festő is szerepelt, akivel feltehetően 1908 tavaszán készített interjút Burgess.

94 Beszámolójában a fiatal magyar festő Salon des lndépendants-on kiállított műveiről, műterméről, az ott látható festményekről és Czóbel személyiségének számára furcsa megnyilvánulásairól is számot adott. Burgess cikkét sűrűn idézi a nemzetközi szakirodalom, de az újságban reprodukált két ismeretlen Czóbelfestményről - köztük az említett Női portréról és egy a Czóbel életműben szenzációszámba menő, rendkívül expresszív sokalakos kompozícióról (Le Moulin de la Galette, 26. kép) - egyáltalán nem esik említés. Szinte a teljes szöveget közlik a fauvizmust feldolgozó antológiák, ám a Czóbelre vonatkozó rész minden esetben kimaradt. Számunkra nem csupán azért érdekes Burgess tudósítása és ez a most megismert női portré, mert azonosíthatóvá vált egy újabb, a párizsi modern szalonok egyikén feltűnést keltett korai Czóbel-festmény, 27. Albert Marquet: Jacqueline Marval sziluettje, 1901 körül Musée de Peinture et de Sculpture, Grenoble