Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - PÁLYAKÉPEK - BARKI GERGELY: A vaddá válás evolúciója Czóbel Béla korai portréin

Le Moulin de la Galette. Czobel. 26. Czóbel Béla: Le Moulin de la Galette, 1907-1908 körül. Ismeretlen helyen és Károllyal együtt rajzolnak, hol Babyt [Kernstok kisfiát - Horváth Béla megjegyzése], hol pedig egy éppen itt levő alakot" - írta Kernstokné Czóbelről a Galerie Weillben rendezett kiállítása előtti héten.

71 A hazai szakirodalom csupán említést tesz a festő első önálló kiállításáról, melyet Berthe Weill kis galériában rendezett 1908 márciusában. A tárlat dátuma kivétel nélkül mindenhol helytelenül, 1907-es évszámmal szerepel a magyarnyelvű szakirodalomban.

72 Gaston Diehl fauve-monográfiájában a helyes dátum, 1908 olvasható,

73 de egyértelmű bizonyítékkal az a korabeli sajtóhír szolgál, mely 1908. február 25-én jelent meg a Népszavában. A rövid híradás nem csupán a helyes dátumról tájékoztat, más érdekes adattal is szolgál: „Czóbel Béla, a Párizsban élő fiatal magyar festőgeneráció egyik legtehetségesebb tagja március 6-án nyitja meg kollektív kiállítását a Rue Victor Museében [Massé] lévő Weil-műkereskedésben [sic!],

74 mely a francia modern festők rendes kiállítási helye. Kiállításán mintegy 30 olajfestményt és 30-40 rajzot mutat be a közönségnek."

75 Berthe Weill önéletrajzi írásában szintén az 1908 márciusi dátum szerepel.

76 A galériájában rendezett Czóbel-kiállítással kapcsolatban Weill megjegyezte, hogy a tárlat komoly morális sikerrel járt, Czóbelt nagyon tehetséges festőnek tartotta, de úgy vélte, hogy Czóbel Matisse iskolájának tanításait követi.

77 Különös, hogy Czóbel maga is rosszul emlékezett az évszámra, ám a már említett interjúk során ő is fontos információkat árult el a kiállításról: „A Weilben nem volt katalógus, csak meghívó. 1907-ben Weil kis galéria volt. Sok nyergesi dolgot állítottam ki. Stoki [Kernstok Károly] hívott Nyergesre. Táj és figurális volt kiállítva."

78 Czóbel egyik chef d'œuvre-je, a Szaimakalapos férfi ezen a kiállításon kelt el,

79 de első tulajdonosát nem ismerjük. A mű később Jean-Pierre Moueix neves bortermelőhöz és ismert műgyűjtőhöz került,

80 akitől jelenlegi tulajdonosához vándorolt Chicagóba. A hazai kiállításokon hosszú évtizedek óta nem látott portré számos kérdéssel szembesíti a kutatót. Véleményem szerint a mű datálása kérdéses, ugyanakkor fontos lenne kideríteni azt is, hogy kit örökített meg a portré. A szakirodalomban egyöntetűen 1906-os évszámmal szerepel a festmény, de a datálás indoklására sehol sem találunk forrást. Azt már bebizonyítottuk, hogy ez a portré nem szerepelt az 1906-os Salon d'Automne-on, de készülhetett-e mégis azt közvetlenül megelőzően, azon a bizonyos 1906-os rebellis nyáron, Nagybányán? Stílusában közel áll a biztosan ott és akkor született Festők a szabadban című képhez, de ecsetjárása felszabadultabb, merészebb. Czóbel ezen a festményén bátrabban hagyta szabadon fehérleni az alapozott vásznat, s bár a paletta még közel azonos, az egységes színfoltok már nagyvonalúbbak, mélyebben izzók és elveszítették pointillizáló jellegüket. A kontúr sem emlékeztet a szecesszió, a Nabik vagy Van Gogh festményeire, az általuk körbezárt felületeket sokkal lazábban töltik ki a keveretlen, izzó színek. Ugyanakkor megjelenik egy új technika is a festményen. Czóbel az ecset spontán, kalligrafikus járásával lazán belesatíroz a kontúrral körbezárt