Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - PÁLYAKÉPEK - BARKI GERGELY: A vaddá válás evolúciója Czóbel Béla korai portréin

23. Czóbel Béla: Arckép kékben (Női profil), 1907 körül Kat. sz. 119. 24. Czóbel Béla: Női portré, 1907. Ismeretlen helyen zonnyal nagy hatással volt fiatal kollégájára, akiről ekkor valóban készített portrét, egy tusrajzot, amelyen felbukkan Ziffer Sándor is, aki viszont Czóbelről készített rajzot ugyanezen a nyáron. Az említett, kétes attribúciójú portrén nem fedezhető fel Czóbel 1906 körül kialakult stílusának legfontosabb jellegzetessége, az erős kék kontúrozás. Ez a jellegzetes rajzos elem Czóbel esetében valószínűleg egyrészt Van Gogh, másrészt Rippl-Rónai művészetéből vezethető le. Czóbel biztosan 1906-ra datált műveinek stílusa közelebb áll az említett két mester stílusához, mint a fauvizmushoz. Véleményem szerint Czóbel esetében a teljes festői felszabadulás és par excellence fauvevá válás csupán valamikor az év végén, a Salon d'Automne-ot követően ment végbe, paradox mód a francia fauvizmus végnapjaiban. Kortársai, konzervatívabb szemléletű magyar kollégái is 1907 tavaszán bemutatott művei láttán érzékelték művészi attitűdváltását, az igazi stílusfordulatot. Az 1907-es Salon des lndépendants-on való szerepléséről Czóbel idősebb kollégája, később keresztapja. Csók István így tudósította Fülep Lajost: „Hisz itt van a Lipótváros leendő büszkesége, Lázár Béla favoritja Zobel! [sic!] Tavaly Rónait karrikírozta, az idén Gauguint. És mondhatom e nemben tökéletesebbet nem láttam. Nem is próbálom meg leírni, úgyis lehetetlen. Csak Székely André mondását idézem. »Tavaly szelíd bárány volt még csak (ön is látta), az idén vérengző oroszlan«."

55 Utóbbi mondat egyértelműen arra világít rá, hogy Czóbel csak ekkor vált igazán fauve-vá. A fauve-ok termében kiállított vad vásznai ez alkalommal valóban nagy feltűnést keltettek. Étienne Charles ugyan tévesen írta a festő nevét, de tőle tudjuk meg, hogy Czóbel katalógusban szereplő két arcképe gyermekportré volt.

56 A másik nagy „tévesztő", Vauxcelles ekkor már tisztában volt Czóbel nemével, csupán származását illetően bizonytalankodott (magyar vagy lengyel).

57 Ekkor ragasztotta a festőre a faragatlan fauve (fauve inculte) bélyeget, és ehhez a megállapításához a következő nagy kiállítás, a Salon d'Automne-ról szóló beszámolójában is hű maradt, amikor dadogó, műveletlen idegenként jellemezte a festőt.

58 Önéletrajzi írásában Gertrude Stein is említést tett Czóbel 1907 tavaszán látott emlékezetes, vad női aktjáról,

59 amely a többi ekkor bemutatott festményéhez hasonlóan lappang. A kiállított két gyermekportrét sem tudjuk azonosítani, sőt arról sincs információnk, hogy kikről és hol készültek. Fennmaradt viszont egy eddig publikálatlan levél, amelyet Czóbel alig egy hónappal a tárlat megnyitása előtt írt hazai támogatójának, Lázár Bélának.

60 A levél tartalmából arra lehet következtetni, hogy Czóbel otthon készült festményeit is ki kívánta állítani, illetve néhány külön teremről is említést tesz, amelybe talán honfitársaival együtt állított volna ki - ahogy ez meg is történt

61 -, de a többes szám első személy esetleg magukra a fauve-okra vonatkozott. Ekkor már valóban a legvadabb fauve-ok között említik,

62 s bár kiállított képeit nem ismerjük, a festmények stílusáról a kritikusok beszámolója alapján képet kaphatunk: „Az »Independants« magyarjai közül Czóbel Béla, az egész társaság látható feje, erős rajzokat produkál, rajzokat abban az értelemben, ahogy ma szeretjük a rajzot: nem a formák körül húzott éles kontúr az ő vonala, hanem eleven valami, olyan, ami egy véletlennek látszó kis lendületével puhaságot, mozdulatot, lüktető ritmust fejez ki, és gondosan kikerüli a festői képre nézve nem fontos részleteket. [...] Ez a rajz ki van színezve, sűrű, meszes, gipszszerű festékkel, s azzal a szemmel látható törekvéssel, hogy a festék