Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - PASSUTH KRISZTINA: Francia Vadak, magyar Fauve-ok

ri kísérlet után végül is bejutott az École des Beaux-Arts-ra, azaz az Akadémiára, amely elvileg sokkal konzervatívabb szemléletet képviselt, mint a látszólag szabadabb magániskola. Matisse mégis az Akadémián, méghozzá Gustave Moreau személyében találta meg azt, akit keresett. Az osztályába már 1893-tól bejárt, de hivatalosan csak 1895ben iratkozott be. Gustave Moreau nem annyira képeivel, mint inkább egész személyiségével hatott, kis túlzással azt lehetne mondani, hogy az akadémizmus várán belül képviselt egy alternatív, nyitottabb szemléletmódot, így igen hamar magához vonzotta azokat, akik azt gondolták, hogy az akadémiát és a kalandot, a kísérletezést össze kell békíteni egymással. „Az École des Beaux-Arts-ban magában így egy forradalmi központ született meg" - írja Roger Marx, egykori kritikus. Mindazok, akik fellázadtak a rutin ellen, mindazok, akik saját egyéniségük irányában akartak fejlődni, Gustave Moreau körül csoportosultak.

34 Ugyanakkor Moreau túlzsúfolt, többnyire szürkés színekben tartott, antik tematikájú, gyakran nehezen áttekinthető kompozíciói valójában nem szolgálhattak kiindulópontul a későbbi Vadak felszabadult festői szemléletéhez. Moreau-t sokkal inkább mesternek, mint professzornak érezték tanítványai, méghozzá olyan mesternek, aki valóban figyel rájuk, és sok időt szentel nekik. Moreau nem akarta őket a festőállványhoz szegezni, hanem arra bíztatta növendékeit, hogy utazzanak és külföldön is tanuljanak. Ugyanígy a régi mesterek megismerésére is rávezette őket. Ő maga minden héten többször járt a Louvre-ba, és ott rendszeresen másolt.

35 Tanítványai a legtöbbet valószínűleg a vele való beszélgetésekből és azokból a magyarázatokból tanulták, amelyeket a régi mesterek alkotásaihoz fűzött. Kiállításokat is elemzett nekik. Azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a növendékek saját egyéniségüket, originalitásukat találják meg. Moreau szellemisége sokkal modernebb volt, mint a festészete. Mégis, neki köszönhető az elindulás, a rutintól és középszertől való eltávolodás. Legalábbis a fauvizmus névadójának, Louis Vauxcelles-nek visszaemlékezése szerint Gustave Moreau oktatása tette elsősorban lehetővé a fauvizmus megszületését.

36 Gustave Moreau-val - tudomásunk szerint - magyar fauve művész Párizsban nem került igazán kapcsolatba. Egyrészt, mert Moreau már 1898-ban meghalt, másrészt a hazai fauve-ok közül csak Márffy Ödön látogatta az École des Beaux-Arts-t, a többiek nem jutottak be oda, vagy talán nem is próbálkoztak vele. De az is lehet, hogy a hazai vagy müncheni akadémiai képzés után, annak ismeretében, nem vágytak egy újabb akadémiai dresszúrára. Gustave Moreau-hoz mérhető nagy formátumú egyéniség a magyar Mintarajziskolában vagy a Képzőművészeti Főiskolán - tudomásunk szerint - nem volt. Hollósy Simonnak, az egyetlen magyar, igazán karizmatikus festőnek és pedagógusnak, aki ebben az időszakban elsődlegesen Münchenben és Nagybányán tanított, a 20. századi modern festői szemlélethez még kevesebb köze volt, mint Gustave Moreau-nak. S noha Moreau-t éppen nem lehet zseninek tekinteni - írja róla később Adolphe Basler -, mégis ideális vezető volt az École des Beaux-Arts hallgatói számára. Egyedül aző műtermében lehetett az impresszionizmusról, Cézanne-ról, Gauguinről és Van Goghról vitatkozni.

37 A hatás titka tehát - s ebben megegyezik Hollósyval - nem az iskolai oktatásban, hanem abban az akadémikustól eltérő szemléletben, emberi közvetlenségben és nyitottságban rejlett, amit választott mesterük képviselt. Gustave Moreau tanítványai közé tartozott Matisse, Marquet, Jean Puy, Charles Camoin, Henri Manguin, az alig egy-két év múlva kibontakozó fauve csoportosulás magja. De Hollósy szárnyai alatt is feltűntek - különböző helyeken és különböző években azok, akikből néhány év múlva - a neósok, illetőleg a magyar fauve-ok lettek. Hogy csak néhány példát említsünk, Iványi Grünwald Béla még 1886-ban, Kernstok Károly 1892-ben, Czigány Dezső 1900-tól, Galimberti Sándor 1903-tól, Huszár Vilmos 1904-ben, Pechán József pedig 1904ben került Hollósy közvetlen körébe. „L'académie Julian" Az adott időszakban - 1904 és 1914 között - a magyar, festészetükben már inkább modern szemléletű fiatalok a Julian Akadémiát szinte ugyanolyan arányban látogatták, mint francia kollégáik. Akik a telet Párizsban és ezen belül is a Julian Akadémia művészpalántákkal és festőállványokkal túlzsúfolt termeiben töltötték, ugyanazoknak egy része a nyarakat a nagybányai szép zöld környezetben, otthoni kollégák társaságában élvezte. Természetesen voltak olyanok is - mint Berény Róbert vagy Márffy Ödön -, akik nem vonzódtak ehhez a bukolikus tájhoz, hanem elsősorban a nagyvárosokhoz, magához Párizshoz kötődtek. A Julian Akadémia férfiműhelye Archív fotó A Julian Akadémia női műhelye Archív fotó