Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - PASSUTH KRISZTINA: Francia Vadak, magyar Fauve-ok

Mindent összevetve a magyar festészet szempontjából a Julian-magán­iskolának sokkal nagyobb a jelentősége, mint azt első pillantásra gon­dolni lehetne. Ide ugyanis a fiatalok - ha a drága tandíjat valahogy ki­izzadták - rövidebb és hosszabb időszakokra felvételi nélkül is bekerül­hettek. Volt, aki egy hétre, mint például Orbán Dezső, vagy több évre, mint Kernstok és Czóbel. Noha sok külföldi is járt ide, mégis alapvető­en francia magániskola volt. A Budapestről érkező, még mindenben tá­jékozatlan fiatalok olyan párizsi környezetbe kerültek, amelyben nem­csak az aktfestés fortélyaival, hanem a legfrissebb, még éppen születő­ben lévő áramlatokkal is megismerkedhettek, ha nem is mindig a pro­fesszoroknak, hanem sokszor inkább diáktársaiknak köszönhetően. A L'académie Juliánt 1868-ban Rodolphe Julian alapította, aki az akko­ri leghíresebb professzorokat hívta meg tanítani, így Bouguereau-t, G. Ferrier-t és Tony Robert-Fleuryt. 38 Az oktatás viszonylagos szabadsá­ga, sokszínűsége vonzotta oda többek közt a Nabikat 1888-ban. De az ő távozásuk után is még ott tanult Czóbel Béla későbbi festő barátja, Dunoyer de Segonzac 1903-ban, Derain 1904-ben, és még számos, később híressé vált alkotó. Nyilvánvaló, hogy a fiatal piktorok egy része a Julian Akadémiát is, de ugyanakkor más, kevésbé ismert privát isko­lát is (mint az Académie Colarossi vagy a Grande-Chaumière) látoga­tott. Az akadémia több helyen működött, központja a Passage des Panoramas-ban volt. A Julian férfiosztálya a rue du Dragon 31. alatt 1890-ben nyílt meg. Ennek a ma is igen hangulatos, elegáns épületnek a második emeletén helyezkedett el a legnépszerűbb mester, Jean-Paul Laurens festő tág, kényelmes műterme. Laurens 1890-től legalább 1917-ig tanított itt, azaz közel három évtizeden át. Azokon a növen­dék-kiállításokon, amelyeket minden hónapban megrendeztek, Jean­Paul Laurens tanítványait más kategóriarendszerben helyezték el, és privilegizált státusnak örvendtek. Jean-Paul Laurens-nak számos fran­cia tanítványán kívül igen sok amerikai, japán - és ami számunkra még fontosabb -, magyar növendéke volt. A professzorok, beleértve Lau­rens-t is, konzervatív szemléletet képviseltek, és úgy készítették fel a fi­atalokat, hogy azok majd bejuthassanak az École des Beaux-Arts-ba, hogy azután kiállíthassanak a hivatalos szalonokon, és elnyerhessék az akkor legjelentősebbnek számító „Prix de Rome" ösztöndíjat. Később magát Jean-Paul Laurens-t is kinevezték az École-ba, ahová a Julian­beli hallgatók közül meglehetősen sokan készültek a felvételire. Az is­kola kohéziója igen nagy volt, s együtt tartotta azokat is, akik lényegi­leg már elhagyták ezt a magánintézményt, hogy a jóval rangosabb ál­lami intézményben folytassák tanulmányaikat. 39 A fauvizmus irányzatába tartozó, illetőleg oda kapcsolódó magyar fes­tők különböző időszakokban, különböző mesterek felügyelete, pat­ronátusa alatt látogatták az iskolát. Legkorábban talán Csók István 1887-1889 között, neki ennek megfelelően Bouguereau és Robert­Fleury voltak mesterei, Rippl-Rónai 1888-ban vagy 1889-ben, Vaszary János pedig 1889-1894 között, ugyanezeknek a professzoroknak az irányítása alatt. Azoknál, akik egy évtizeddel később, tehát 1903-tól kezdve tűnnek fel a Julian Akadémia regiszterében, mesterként szinte kivétel nélkül mindenütt Jean-Paul Laurens neve szerepel. Pór Bertalan 1901-ben, Bornemisza Géza 1903-ban, Czóbel Béla és Galimberti Sándor 1904-ben, Berény Róbert, Egry József, Czigány Dezső 1905­ben, Márffy Ödön 1902 után, Sassy Attila (Aiglon) 1906-ban, Orbán Dezső 1907-ben látogatták az akadémiát. Ugyanabban az évben, tehát 1905-ben és 1906-ban, amikor a legtöbb fiatal magyar állította fel festőállványát a rue du Dragon épületében, látogatta az iskolát az amerikai festő. Max Weber is, aki 1906-ban a Julianbe járó magyarok Max Weber: Két nőalak, 1908 Magántulajdon révén barátkozott össze Berény Róberttel. Max Weber néhány évvel később, 1908-ban Matisse egyik legelső tanítványa lesz, azok közé tar­tozik, akikre azután Matisse szívesen emlékezett vissza, 40 s ma is a leg­fontosabb amerikai fauve festők közt tartják számon. 41 E szerint a nyilván nem teljes kimutatás szerint az idősebb generáció tagjainak - Vaszary, Rippl-Rónai és Kernstok - kivételével a magyarok közül legtöbben 1903 és 1907 között, de leginkább 1904-1905-ben látogatták az iskolát. A Julian Akadémia működése, oktatási módsze­re és a fauvizmus születése között szükségképpen létezik kapcsolat. A magyar piktorok, akik éppen ezekben az években fordultak meg itt, egyidejűleg magukévá is tették Matisse-ék szemléletét. Maga Matisse egészen 1905-ig dolgozott azokban a műtermekben, amelyekben az elismert mesterek korrigáltak. Lehetséges, hogy éppen a Julianben ala­kult ki közte és honfitársaink között a kapcsolat, de az is lehet, hogy azok, akik 1905-ben huzamosabban Párizsban tartózkodtak, és az Őszi Szalont is meglátogatták, eleve tisztában voltak azzal, hogy a festé­szetben valami új született. S ezt az újat nem Nagybányán 1906-ban látták meg legelőször, és nemcsak Czóbel Béla képein szembesültek vele, hanem korábbról is ismerték, méghozzá közvetlenül a fauve-ok, elsődlegesen Matisse köréből. A másik két, ha lehet, „még vadabb" fauve, Derain és Vlaminck harsogó, gátlástalanul áramló színkavalkád­jaival viszont feltehetően csak az Őszi Szalon fauve termében találkoz­tak első alkalommal, de mindenesetre még 1906 nyara előtt. Ujjgyakorlatok a fauvizmus előtt Mind Gustave Moreau, mind a Julian Akadémia, sőt, bármilyen privát iskola oktatásában is két olyan módszer uralkodott, ami látszólag kon­zervatív szemlélete ellenére is valójában a fauve festészet megszületé-

Next

/
Thumbnails
Contents