Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - PÁLYAKÉPEK - BARKI GERGELY: A vaddá válás evolúciója Czóbel Béla korai portréin

nesze neked elegancia! ... Engem nem zavarsz a munkámban."

2 Hogy néhány év múlva ez a habitusbéli szertelenség, „vadság" művein is testet öltött, nyilván szerepet játszott abban, hogy Louis Vauxcelles, a fauve csoport névadója faragatlan fauve-ként aposztrofálta a festőt.

3 De nem csupán Vauxcelles avatta fauve-vá Czóbelt, hiszen Michel Puy a társaság művészetét tárgyaló első összefoglaló esszéjében, az 1907-ben megjelent Les Fauves című írásában többször is megemlíti őt.

4 A társaság 1927-es retrospektív tárlata szentesítette Czóbel státuszát, kiállították egyik legismertebb fauve jellegű művét (Festők a szabadban, 1906, kat. sz. 108.), s neve a katalógus borítóján a fauve-ok között szerepelt,

5 Picasso évtizedekkel később 3. Czóbel Béla Kislány ágy előtt dmű festményének részlete, 1905. Kat. sz. 102. egy Czóbelhez írt levelében elmesélte, hogy emlékezett a Salon d'Automne és a Salon des Indépendants „fauve termeiben" kiállított műveire, és nem értette, hogy manapság (azaz az 50-es évek végén) miért nem említik őt a fauve-ok között.

6 Czóbel „fauve-sága" tehát nem szorul különösebb védelemre, kortársai elfogadták, és művei szintén őt igazolják. A kérdés nem az, hogy valóban fauve festő volt-e Czóbel, hanem hogy mikor és hogyan vált azzá, úttörő volt-e, vagy csupán egy volt a követők sorában, s hogy a korai magyar modernizmus kontextusában miként értelmezhető legendás „forradalmasító szerepe". 4. A rue Poinsot és a rue Edgar Quinet sarka napjainkban