Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - PÁLYAKÉPEK - BARKI GERGELY: A vaddá válás evolúciója Czóbel Béla korai portréin

A hazai szakirodalomban számos mítosz tartja magát a művész fauve korszakával kapcsolatban, amelyek a nemzeti kisebbségi komplexus ellensúlyzóiként máig toposzként élnek a köztudatban, E legendák gyökerét sok esetben csak komoly kutatómunka árán sikerül kiásni, kényelmesebb tudóselődökre hivatkozni, ezért automatikusan idézzük, érveléseinkben felhasználjuk őket. Az alábbiakban nem lerombolni igyekszünk e mítoszokat, hiszen Czóbel újító szerepe vitathatatlan, csupán alapos vizsgálat tárgyává kívánjuk tenni a rendelkezésünkre álló régi és újabban felfedezett adatokat, amelynek eredményeképpen reményeink szerint kirajzolódik annak a roppant tehetséges és elszánt fiatal festőnek az alakja, aki később csatlakozóként ugyan, de résztvevője volt a francia fauve mozgalomnak, szűkebb pátriájában viszont a lámpás szerepét töltötte be, de nem teljesen oly módon, ahogy az eddig köztudott volt. Az „ősfauve" legendája Ma már meglehetősen nehéz rekonstruálni, hogy kitől származik az a honi büszkeséget simogató mítosz, mely szerint Czóbel a fauvizmus kirobbanásának helyszínén és időpontjában, azaz az 1905-ös Salon d'Automne-on a „fauve-ok termében" Matisse, Derain stb. társaságában kiállította fauve műveit.

7 Explicit módon - tudtommal - Czóbel maga vetette először papírra a fenti állítást,

8 melyet Philipp Clarisse készpénzként könyvelt el,

9 s a szakirodalom azóta sem cáfolta, így futótűzként terjedve megjelent az összefoglaló feldolgozásokban,

10 és az alig néhány éve megjelent monográfiában is elfogadott tényként szerepel.

11 Czóbel valóban együtt állított ki a fauve-okkal, de rajta kívül csaknem 400 művészről ugyanez elmondható, hiszen az 1905-ös párizsi Őszi Szalonon 397 művész vett részt. Czóbel művei azonban nem a Vll-es számú, később „salíe des /atvves"-ként elhíresült teremben, hanem attól jóval messzebb, a XV. teremben kaptak helyet.

12 De vajon fauve képek voltak-e az ott kiállított Czóbel-művek? Három kiállított festményéből biztosan egyet sem azonosíthatunk, bár a Coin du Marché cím több ismert alkotásával is összefüggésbe hozható.

13 A kiállításon való részvételre valószínűnek látszó, jelenleg is hozzáférhető festmények posztimpresszionista felfogása nem utal arra, hogy Czóbel ekkor már fauve jellegű műveket állított volna ki. Ő maga is úgy emlékezett vissza, hogy „a Vadak kiállítótermében láttam először a fauvesokat [sic!], azaz a vadakat. Már előzőleg megismerkedtem Van Gogh és Gauguin festményeivel, akiknek a hatása alatt alakult ki a fauvesok művészete. A fauvesok nagyobb hatást tettek rám, különösen Matisse. Ők alakították át látásomat és törekvéseimet."

14 Czóbel tehát nem az elsőként fellépő, „forradalmár" fauve-ok között említi önmagát. Egy másik visszaemlékezéséből szintén az derül ki, hogy ekkor még csupán kívülálló szemtanúja volt az új törekvések megnyilvánulásainak. A kiállítás egyik botránykövéről, Matisse feleségét ábrázoló, Femme au chapeau című portréjáról idős korában így nyilatkozott: „Matisse zöld Legyezős nője először meghökkentett, aztán lenyűgözött. Nemcsak azért, mert szakított a látvány hű visszaadásával, a szerkesztés régi elveivel, hanem mert felfokozott színvilága, tiszta keveretlen, harsogó színei egészen újat jelentettek."

15 Czóbel kritikát is írt a kiállításról, de tudósításában nem tartotta lényegesnek kiemelni az új csoportosulás megjelenését, a skandalumról is csak igen lakonikus módon emlékezett meg, Matisse neve pedig föl sem merült.

16 Ez nem lehetett véletlen, hiszen Czóbel évek óta figye6. Czóbel Béla: Téren (Piactér sarkán), 1905-1906 körül. Kat. sz. 107. lemmel kísérte a párizsi művészeti élet eseményeit, így a sok színes posztimpresszionista kép között nem sok ügyet vetett a Matisse körül formálódó fiatal csoportra. Nem lepődött meg különösebben, hiszen ismerte a nagy elődöket, és ahogy az Ellen Oppler 1969-es disszertációjából is kiderül, az új stílus megjelenése nem jelentett egyértelmű forradalmat. Oppler véleménye szerint az új művészeti forma, azaz a fauvizmus megjelenése nagyrészt csupán a régebbi művészeti for-