Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - BARKI GERGELY: Párizstól a Paradicsomig. Utazás a magyar Vadak aktjai körül

26. Tihanyi Lajos: Fürdőzők, 1907 (?) Kat. sz. 232. 27. Tihanyi Lajos: 28. Tihanyi Lajos: Vázlat Vázlat a Fürdőzőkhöz a Fürdőzőkhöz, 1907 1907. Kat. sz. 258. Kat. sz. 257. 29. Tihanyi Lajos: Birkózók, 1909 Ismeretlen helyen Alakok a tájban: serdülő Ádámok, érett Évák Lyka Károly 1913-ban, az akkori közelmúlt modern művészeti törekvéseit elemző írásában arra figyelt fel, hogy „Az új irány [...] tudatosan szűk korlátokat szabott magának. Az ábrázolásnak túlnyomó része az emberi alak, sőt túlnyomó részében az akt. [...] Ezek az alakok száz közül kilencven esetben tájképbe kerülnek. [...] A tájban álló, ülő, járó alakok nincsenek többé lokalizálva. Sőt ki vannak emelve az időrendből. Magukért, mozdulataikért vannak ott."

16 Lyka természetesen már a magyar Vadak működése (1906-1910)

37 utáni idők tapasztalatait is beleszőtte elemzésébe, de főbb megállapításai az általunk vizsgált időszak, elsődlegesen fauve-inspirációjú műveire is igaz. „Átmetszések nem láthatók sehol sem"- írja, s ha végignézzük a korszakban készült festményeket, többségükre - talán Perlrott néhány művének kivételével - megállapítása helytálló. Ennek oka feltehetően az lehet, hogy a magyar Vadak természetbe „plántált" aktjai - ahogy az enteriőrben megjelenített aktok is - iskolai aktstúdiumokra emlékeztetnek, s számos esetben a táji háttér csupán kulisszaként szolgál.

38 Ez a tudatos plein air tagadás egy újfajta klasszicizmus, egy modern akadémizmus megszületéséhez vezetett. A modern felfogású, hazai kortársak közül sokan festettek fiú-, illetve férfiaktokat, ez a témakör mégis leginkább Kernstok nevéhez tapad. Talán nem véletlen, hogy az amúgy férfiaktot elvétve festő Rippl-Rónai boroskancsóból ivó, meztelen férfiakat ábrázoló grafikájára (12. kép) a következő mondatot írta: „Mikor ezt rajzoltam, Kernstokra gondoltam."

39 Kernstok Károly sokáig lappangó, nemrégiben újra felfedezett, 1909 körüli Fiúakt a nyergesi kertben című munkája (10. kép, kat. sz. 149.) szintén hasonlít a párizsi festőiskolákban készített tanulmányokhoz, elsősorban azok beállításához. A kép azonban talán egy nagyobb méretű kompozíció tanulmánya lehetett, s amennyiben ez igaz, egészen más kontextusba kerül a meztelen fiúalak. A nagyobb kompozíció hipotézise mellett szól egy rajz, illetve a róla készített linómetszet mülap is (15., 16. kép, kat. sz. 1 56.).

40 Az említett grafikai műveken két alak látható, s közülük az álló figura pandanja szerepel a festményen. E művek modelljei a Nyergesi testvérek voltak, akiket a fényképezőgép lencséje is megörökített körülbelül ebben az időszakban (18. kép). Nyergesi Istvánról és Jánosról számos tájba helyezett aktot festett Kernstok. Egyik legsikerültebb, Nyergesújfalun

41 készült fauve-os kartonjához, a Fának támaszkodó fiúhoz (17. kép, kat. sz. 148.) is minden bizonnyal a testvérpár egyike állt modellt.

42 A mű datálása kérdéses, de az eddig használatos 1911-es, illetve 1912-es dátumot egészen biztosan jóval korábbra módosíthatjuk. A festmény egykori archív fotóin még halványan látszik a festő mára teljesen eltűnt szignója, amely alatt esetleg évszám (1908 vagy 1909), mások szerint KK monogram lehetett.

43 A korábbi datálás mellett szól, hogy A Ház című művészeti folyóirat 1910-es évfolyamában reprodukálták a Fának támaszkodó fiú egyik tanulmányrajzát (13. kép), amelyen az 1908-as évszám olvasható.

44 Kernstok 1906, majd 1908 táján huzamosabb időt töltött Párizsban, ott készült művei közül csupán néhány rajzát, köztük egy-egy aktrajzát ismerjük, amelyek feltehetően az Académie de la Grande-Chaumiéreben születtek (kat. sz. 155.). Ebben az időben Czóbel barátjaként megismerkedett a francia fauve-ok festészetével, járt Matisse-nál is,

45 és a műkereskedőknél, Gertrude Steinnél, valamint a kiállításokon látott modern művek hatására festészete megújult. 1907, illetve 1908 nya-