Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - BUDAPEST - PARÁDI JUDIT: Szintézis és megújulás a MIÉNK keretében

Impressziók a M. I. £. N. K. kiállításáról. első MIÉNK-kiállításon két nagybányai tájképe is szerepelt, amelyek valóban Cézanne-hatásokat mutatnak. A rosszindulatú kritikusok szerint Iványira Gauguin is túlságosan hatott, „de lehet, hogy az egész rokonság mindössze annyi, hogy Gauguin szamoaiakat festett Tahitiban, Iványi pedig czigányokat Tahi-Tótfaluban?"

23 „Érdekes, hogy ő az ő czigányain ugyanazokat a formácziókat, helyesebben: deformácziókat látta meg, amelyeket Gauguin az ő malájain" - hangzik egy másik vélemény.

24 A MIÉNK első tárlatának képei és kritikái nyomán fogalmazódtak meg tehát a közvetlen előképek: az érdeklődő látogatók és az újságírók néha megengedően, máskor egyenesen plagizációt emlegetve - Cézanne, Van Gogh, de leginkább Gauguin hatását érezték a kiállított képek, Czóbel Béla, Czigány Dezső, Perlrott Csaba Vilmos alkotásainak többségén.

25 A festmények láttán további kézzelfogható analógiánk Matisse és köre lenne, kérdés azonban, hogy a korabeli kritikusok mennyire ismerték a kortárs francia törekvések legújabb eredményeit. Elképzelhető, hogy a napilapok tájékozatlanabb írói, de a nagyközönség is, csak az egy évvel azelőtti Nemzeti Szalon-beli Gaugu/n-kiállításon ismerkedtek meg ezzel a modern irányzatot képviselő művészettel, ahol Matisse stílusa, színei, törekvései nem, Gauguin azonban nagy kollekcióval volt képviselve. így a kritikusoknak, de a közönségnek is biztosabb támpontot adott Gauguin festészete, amely mintegy a legújabb francia művészet szintéziseként jelent meg előttük. A hasonló eredményekhez vezető út azonban különböző festészeti elvekből, tapasztalatokból építkezett. A Párizst megjárt művészek - pl. Czóbel és Perlrott - közvetlen, elsősorban matisse-i előképekből táplálkoztak. Az élénk, nagy foltokban használt, keveretlen színek, a kép elemeinek egyenrangú kezelése a fauve művek legfontosabb stílusjegyei. A Magyarországon született alkotásoknak is ugyanezek a stiláris jellemzői, egyénenként különböző - cézanne-i, gauguini - hatásokkal kiegészülve. A MIÉNK rövid ideig megfelelő helyszínt nyújtott azoknak a képeknek a bemutatásához, amelyek a festők közti tapasztalatcseréből, a Párizsban, Nagybányán és Nyergesújfalun kikísérletezett festői formanyelv megújításából születtek. Wollemann Viktor karikatúrája a MIÉNK kiállításáról. Üstökös, 1909 A MIÉNK második kiállítása: 1909 A MIÉNK a második kiállítását 1909 februárjában rendezte ugyancsak a Nemzeti Szalonban. Ezen a tárlaton volt a legnépesebb a kiállítók társasága. Az alapítók közül az új szemléletmódot követő művészetet Rippl-Rónai József, Kernstok Károly, Iványi Grünwald Béla, Vaszary János, Czóbel Béla és Márffy Ödön képviselték, míg a meghívottak közül Bornemisza Géza, Boromisza Tibor, Czigány Dezső, Perlrott Csaba Vilmos és Ziffer Sándor szerepeltek. Míg az előző évben a kritikusok nagy része az alapítók fényében látta a MIÉNK bemutatkozását, és a fiatal generáció - egyes progresszív irányzatokat kedvelő lapok írásait kivéve - háttérbe szorult, ebben az évben az újító festők kerültek a sajtó látókörébe. A sajtó ugyan kiemelte RipplRónai József kisvárosi enteriőr-képeit, amelyek jól felépített foltrendszerekből, harsogó sárga és vörös színekből állnak össze.

26 Szintén nagy érdeklődést váltott ki Iványi Grünwald Béla neós jellegű stilizált képe, a Tavasz, melynek dekorativitását némelyek elismerték, de a többség a tőle megszokott naturalizmust keresvén a festményen, értetlenül szemlélte.

27 A kiállítás alapkoncepciója - a „keresők"-ként emlegetett fiatalok a földszinten, az idősebbek az emeleti termekben állítottak ki is szétválasztotta a különböző irányzatokat.

28 Lyka Károlyt folthatásai miatt a modern plakátművészetre emlékeztette ez a művészet, de úgy vélte, az alkotók még nem jutottak el végleges formanyelvükhöz.

29 Kernstoknak egyetlen festményét nevezte néven a sajtó 1909 májusában, amikor a Nemzeti Szalon kitiltotta falai közül a MIÉNK-et. „Kernstock Károlynak [...] portréja (amely Czóbel Bélát ábrázolja) és néhány más munkája kiindulópontja volt a MIÉNK s a Nemzeti Szalon ma is javában dúló művészháborújának."

30 A másik megnevezett művész Márffy Ödön, akit Kernstok festészetét is imitáló, szánalmas francia utánzónak neveztek. Márffy ekkor állította ki a Fürdő nőket, (kat. sz. 170.) a Fiú és lány zöld padon című képét, amelyen a fauve-ok tüzes színei és ecsetkezelése, a zöld-vörös kontrasztja érvényesült, (kat. sz. 169.). A tárlaton szereplő többi művészt nem említik név szerint, néhány szóban az összes új formanyelvet követő festőről beszélnek Szablya János írása a MIÉNK II. kiállításáról Lehel Ferenc Az ultramodernek című írása A Ház, 1909 Czigány Dezső festményével. A Ház, 1909