Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - BUDAPEST - PARÁDI JUDIT: Szintézis és megújulás a MIÉNK keretében

Iványi Grünwald Béla: Tavasz (Az egykori Révai-villa elpusztult pannója), 1909. Die Kunst für Aile, 1909-1910 akkor, amikor azt mondják, nem helyes „keresett, de meg nem talált" eredményeket ráerőszakolni a nézőkre.

31 A sajtó értetlenül állt a második MIÉNK-kiállítás törekvései előtt is. Felmerül a kérdés, mi lepte meg a kortárs kritikát ilyen mértékben az 1909-es kiállítási anyagban? Az első tárlaton bemutatott festmények már megmutatták a változás útját, ezekhez képest az 1909-es kiállítás formanyelvében nem hozott újat, csak a francia törekvéseket követők száma nőtt, de a stiláris eszközök valamelyest egységesedtek. Úgy tűnik, a kritikusok többségének művészetük, a neoimpresszionista, fauve és más francia irányzatokkal ötvözött szemlélet emészthetetlen volt. A kortársakban felmerült a kétely, hogy valóban megélt művészi koncepciót és váltást láthatnak-e vagy sem. Mai szemmel nézve is tagadhatatlan a francia hatás, de legalább ilyen mértékben érvényesült a tradíció és a magyar művészek egymásra gyakorolt befolyása is. így lehetséges, hogy Párizsban sohasem járt művészek „fauve-os" alkotásokat készítettek, még ha csak pályájuk e rövid szakaszában is. A MIÉNK tagjai közé meghívott fiatalok által keltett általános felháborodástól nemcsak a MIÉNK törzstagsága, hanem a Nemzeti Szalon is megijedt. „A Nemzeti Szalon is, amely csupán hajlékot adott a kiállításnak, de közösségben nincsen vele, kárát vallhatja a közönség ilyen módon való elkedvetlenítésének, mert ez a Szalon közönségét is elriaszthatja."

32 A negatív sajtóvisszhang, amelyeta MIÉNK-en belüli progresszív törekvések fokozódása váltott ki, 1909 tavaszára odáig vezetett, hogy a Nemzeti Szalon inkább konzervatív, mint liberális vezetősége kiutasította a társaságot falai közül, megtiltva a Szalonon belüli Iványi Grün wald Béla: Szerelmespár (Tanulmány a Révai-villa pannójához), 1909. Kat. sz. 140. további kiállítások szervezését.

33 A MIÉNK-ben pedig felmerült az ifjak kizárásának a gondolata, de az érdekellentétek, a vezetők által támogatott pártfogoltak széles köre miatt megegyezésre nem jutottak.

34 Az öntudatra ébredt progresszív törekvések hamarosan új medret vájtak, s képviselőik 1909. december 30-án a Könyves Kálmán Szalonban megnyitották Új képek című kiállításukat.

35 A MIÉNK még megrendezte harmadik tárlatát 1910-ben, de a végleges feloszlást ez sem állíthatta meg, mivel a fiatalok elszakadásával a szervezet fennállása értelmét vesztette. Lényeges szembenállás többé nem létezett a csoportosulás és az akadémikus intézmények között, hiszen a tagok között olyan művészek maradtak, akiket a Műcsarnok és