Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - BUDAPEST - PARÁDI JUDIT: Szintézis és megújulás a MIÉNK keretében

A Nemzeti Szalon homlokzata, 1907 A Nemzeti Szalon földszinti kiállítási terme, 1907 roly, Olgyay Ferenc, Fényes Adolf, Perimutter Izsák, Thorma János, Réti István, Rippl-Rónai József, Csók István és Magyar-Mannheimer Gusztáv alkotta a névsort.

9 Ha az újítók, a „felforgató elemek" neveit keressük köztük, csalódnunk kell: 1907-ben a felsorolt művészek mindegyike elismert festő volt, aki „saját forradalmát" már korábban megvívta. Mi értelme lehetett a kiközösítésnek? A kritikák szerint anyagi érdekellentétek motiválták az eseményeket,

10 a fent említett festők nagyobb elismertsége, sikeresebb eladásai szemet szúrtak a Szalon többségben lévő konzervatívjainak. A cikkek felvetették a modernek számára a Nemzeti Szalon intézményéből való kiválás lehetőségét.

11 Lázár Béla volt az, aki egyértelműen megfogalmazta a radikális művészeti élet végleges elhatárolódását a konzervativizmustól, s külön szervezetbe tömörülő egység létrehozását javasolta. „Ha a Fényes-Ferenczy-Szinyei-Merse csoport az utcza közepén, sárban és zajban állít is ki, [...] szent lesz a hely. [...] Hiszünk a hóbortosokban, talán megérzik, hogy útjaik szétváltak, hogy egyedül kell maradniok. [...] A különválás meg fogja teremteni a magyar művészetet, egészséges helyzetet fog kialakítani, köréjük fog csoportosulni az egész uj műbarátgárda."

12 Lázár Fényes-Ferenczy-Szinyei vonala, valamint a néhány kritika által kiemelt Rippl-Rónai József volt az az alap, amelyen a festők mintegy a kor hangulatának „engedelmeskedve végül életre hívták a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körét".

13 A Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) 1907 májusának végén, a Nemzeti Szalon botránya után közvetlenül alakult meg. A MIÉNK több szempontból is eltért az addigi egyesületektől. A három alapító - Ferenczy Károly, Szinyei Merse Pál és Rippl-Rónai József egy körlevélben kérte fel részvételre az általuk kiválasztott tagokat.

14 A meghívott festők a sajtó által korábban „összeállított" modern művészek voltak, az idősebb generációnak azon tagjai, akik a korszak konzervatív, akadémikus festői irányzataival szemben a frissebb áramlatok mellett próbáltak meg állást foglalni. Az összefogás tehát az új törekvések támogatására született, azonban kevés, ez irányban elkötelezett művészt találhatunk a tagok között. Rippl-Rónai József, Iványi Grünwald Béla, Kernstok Károly voltak azok a mesterek, akik gondolkodásukban és formanyelvükben támogatták az új francia irányzatokat követő festőket, akik közülük leginkább Czóbel és Márffy emelhetők ki. A MIÉNK működésének alapvető meghatározója szervezeti formája volt, amely nem a spontaneitásra, a baráti kapcsolatokra vagy az azonos művészeti elképzelésekre épült, hanem egy mesterségesen generált, hierarchikusan - a bizottság által - létrehozott koncepcióra, amely az elkülönülés szükségességén kívül nem fogalmazott meg más tervet. Az „alapító okiratnak" nevezhető levél „egy tisztán csak erkölcsi társulás eszméjéről" beszél, mely a tagok érdekeinek képviselete mellett elsősorban kiállítások független szervezését tűzte ki célul. Nem jelöltek meg semmiféle esztétikai célt, az alakuláskor nem kerültek felszínre sem ízlésbeli, sem stiláris kérdések. Ezt jól szemlélteti a társulás névválasztása, a közös nevezőre hozott impresszionizmus és naturalizmus követése, amelyhez az egyes tagok által felkarolt neoimpresszionista, fauve és expresszionista törekvések járultak. A korabeli sajtókritikák sem a művészeti koncepciót emelték ki, hanem az önálló szerveződési forma, mint festőtársaság újszerűségét, elhatárolódását az akadémikus intézményektől.

15 A francia hatások alatt égő fiatalok számára a MIÉNK azonban sok lehetőséget hordozott, mivel művészeti törekvéseiket sem a Műcsarnok, sem a Nemzeti Szalon nem támogatta.'

6 A MIÉNK színrelépésével új perspektíva nyílt meg előttük. Az idősebb generáció elismert tagjai nevüket, támogatásukat nyújtották nekik, s ezáltal a sajtó érdeklődésének középpontjába kerültek, amit a társaság és a „nagy nevek" nélkül nem, vagy csak hosszabb idő után értek volna el. Bár a kiállításokra nagy többségük csak meghívottként juthatott be, a létrejött társulás hangsúlyozta - konkrét személyeket nem kiemelve - az ifjak támogatásának szándékát.