Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - BUDAPEST - MOLNOS PÉTER: Kelet Párizsa a magyar Ugaron
A művészasztal a Japán kávéház teraszán, 1912 Balról: Szinyei Merse Pál, Pólya Tibor, Róna József, Fényes Adolf, Bruck Miksa, Ferenczy Valér, Falus Elek, Szigeti Miklós, Rippl-Rónai József, Lazarine A budapesti sajtó és a modernizmus Az egyre differenciálódó kiállítási élet csak a bemutatkozás lehetőségét teremtette meg a legfiatalabb, újító művésznemzedék számára. Az elismeréshez, a közönség kegyeinek megszerzéséhez azonban a sajtón, az értelmiség hangadó csoportjain keresztül vezetett az út. Ha a festmények többsége nem is Budapesten született, a sikerükért, elfogadtatásukért folyó harc itt zajlott, a nagyvárosi kultúra forgatagában. 1900 körül az ország lakosságának csupán az egy huszad része élt a fővárosban, ám az újságok és folyóiratok felét mégis itt nyomtatták. A budapesti sajtó az új művészet elterjesztésének legfontosabb orgánuma volt. A magyar irodalmi progresszió a század első évtizedében szorosan összeforrt a képzőművészettel, s így nyilvános fórumain mindig igyekezett lehetőséget adni bemutatására, népszerűsítésére. Ebben a tekintetben a szorosan vett képzőművészeti folyóiratok sokkal kisebb szerepet játszottak, mint a liberális színezetű, modernebb szellemiséget tükröző politikai vagy irodalmi lapok. A politikai napilapok közül a Vészi József által alapított és egy évtizeden át szerkesztett Budapesti Napló emelkedett ki. Vészi és utódja, Kabos Ede egyik legfontosabb érdeme az volt, hogy a lap köré kitűnő írógárdát verbuvált, többek között Csáth Géza, Kosztolányi Dezső és Ady Endre megnyerésével. A Nyugat megindulásáig a Budapesti Napló volt Ady írásainak legfontosabb fóruma, itt publikálta hamar legendássá váló „vasárnapi verseit" és rendszeres párizsi tudósításait. A képzőművészeti tárgyú írások szerzői közül a Gauguinről terjedelmes tanulmányt publikáló Rózsa Miklóst és Bölöni Györgyöt kell megemlíteni, aki az 1907-es párizsi őszi szalonról küldött beszámolójában először adott hírt arról, hogy „Czóbelnek két képe függ a »vadak« termében". 32 A Baross kávéház a József körúton, 1890-es évek Az irodalmi korszakváltást és a kulturális élet megújítását Budapesten A Hét című lap indította el. Az 1890-ben alapított újságot a nagybányai festőkkel kitűnő kapcsolatot ápoló Kiss József szerkesztette. A zömmel kiállítási kritikákra szorítkozó képzőművészeti cikkek szerzői között találjuk a nagybányai művészet híveit, Nyitray Józsefet, Gerő Ödönt és Márkus Lászlót, akik mérsékelten modern hangvételű írásaikkal inkább még a klasszikus - Rippl-Rónai, Ferenczy és Fényes nevével fémjelzett - generáció híveiként szólaltak meg. Bár kíméletlen elszántsággal léptek fel a műcsarnoki művészettel szemben, de Czóbelt és barátait is bírálták, Gauguin és Cézanne magyar epigonjainak nevezve őket. A Művészház-alapító Rózsa Miklós, a Japán-asztal oszlopos tagja, Feleky Géza és a Nyolcak egyik leglelkesebb propagátora, Bölöni György szintén rendszeresen publikálta lapban, írásaik döntő többsége már egyértelműen a modern művészet melletti állásfoglalás volt.
