Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - FEJEZETEK A MUNKÁCSY-RECEPCIÓBÓL - KOVÁCS Anna Zsófia: Munkácsy és a francia kritika. A Siralomház és a Milton francia recepciója

Alapvetően két tényezőnek köszönhette Munkácsy és a két festmény a francia kritikusok elismerését: az egyik az ábrázolt jelenetek drámai hatásában, a másik a festő különlegességében — abban, amiért kritikusai művészetét teljesen egyedinek tekintették — keresendő. Három évvel később Munkácsy a Krisztus Pilátus előtt című képével a Milton sikerét is felülmúlta: Párizs egyik leghíresebb és legsikeresebb külföldi művésze lett. A kritikusok többségét még a Golgota is meggyőzte, de a sikersorozat a 80-as évek második felében megszakadt. A Mozart halála bemutatását követően a francia kritikusok egy része (főleg a modern művészet legelszántabb hívei, mint Huysmans vagy Octave Mirbeau) már igen élesen támadták Munkácsv művészetét. A 19. század művészetének újabb értékelései egyre több olyan alkotó szerepét értelmezik újra, akik nem a modernizmus hősei voltak. Egyszer talán Munkácsyra is sor kerül. of the depicted scenes, and the other was the peculiarity of the painter — the fact that his critics considered his painting a thoroughly unique phenomenon. Three years later the success of Christ before Pilate surpassed even that of Milton: Munkácsy became one of the most celebrated and most successful painters of Paris. The majority of the critics saw the confirmation of his artistic genius even in Golgotha; but then the series of his successes came to an end in the second half of the 1880s. Following the presentation of Death of Mozart, some of the French critics (especially the most ardent supporters of modern art, such as Huysmans and Octave Mirbeau) launched vehement attacks on his art. More recently the role of a growing number of 19

thcentury artists who failed to embrace modernism has been re-evaluated. Perhaps one day it will be Munkácsy's turn. Translated by Ervin Dunay and Zsuzsa Gábor JEGYZETEK 1 Menard, René: Salon de 1870. Gazette des Beaux-Arts 1870. Julius E 43. 2 Explication des ouvrages de peinture, sculpture, gravure et lithographie des Artistes vivants exposés au Palais des Champs-Elysées le 1 mai 1870. Paris 1870. 269. 3 Lemonnier, Camille: Le Salon de Pans. 1870. Paris 1870. 141-143. 4 Castagnary, Jules Antoine: Salons (1857-1879). Paris 1892. I. 403-405. 5 Meg kell jegyezni, hogy általában inkább a „naturalizmus" szót alkalmazta. 6 Delaborde, Henri: Le Salon de 1870. La Revue des Deux Mondes, 1870. június I. 707-709. 7 Gautier, Théophile: Salon de 1870. Journal officiel de l'Empire 1870. június 29. 8 Ehrard, Antoinette: Théophile Gautier ei les peintres hongrois. Cahiers d'études hongroises 1989. I. 54—67. 9 Cham: Cham au Salon de 1870. Paris 1870. 10 Cham: L'Univers illustré. 1870. június 4. 374. 11 Ménandre, Aristide: L'Assemblée nationale. 1878. augusztus 22. 12 Ld.: Dubosc De Pesquidoux: L'art dans les deux mondes, peinture et sculpture (1878). Paris I88I. 13 Wolff, Albert: Les Beaux-arts au Champ-de-Mars — L'Autriche—Hongrie. Le Figaro, 1878. május 15. 14 Besnus, Amédée: Le Salon de 1875. Paris 1875. 43. 15 Bergerat, Emile: L'école Austro-Hongroise. — M. Munkácsy. Journal officiel de la République française 1878. szeptember 15. Ezt a cikket hosszan idézi Végvári 1958. 208—209. Az itt tárgyalt idézetek azonban a cikk bevezető részéből valók, melyek kimaradtak Végvári könyvéből. „A vrai dire, ce dernier maître n'est pas et ne peut être un chef d'école er un directeur de mouvement. Son individualité est trop exceptionnelle pour grouper autour d'elle des zélateurs militants. L'imitation de sa manière ne donnerait aucun résultat intéressant. Lui seul est en mesure de faire du Munkácsy." 16 Be kell vallani, hogy a művészet modernebb tendenciáit pártfogolok véleményét nem ismerjük, mert úgy tűnik, hogy nem írtak a Miltonról. Ez ralán azzal magyarázható, hogy a Világkiállítás hatalmas tárlatából csak azt emelték ki, ami a legérdekesebb volt számukra. Az itt és Neuda könyvében idézett írások többnyire konzervatív, illetve mérsékelt ízlésű kritikusoktól származnak, akik támadták az akadémizmust, de nem fogadták cl a legmerészebb újításokat sem. 17 Lafenestre, Georges: Salon de 1876 — Les peintres de la vie moderne. L'Artiste 1876. augusztus I. NOTES 1 Ménard, René: Salon de 1810. Gazette des Beaux-Arts, I July, 1870. 43. 2 Explication des ouvrages de peinture, sculpture, gravure et lithographie des Artistes vivants exposés au Palais des Champs-Elysées le l" mai 1810, Paris, 1870. 269. 3 Lemonnier, Camille: Le Salon de Pans. 1810. Paris, 1870. 14

1 —1

43. 4 Castagnary, Jules Antoine: Salons (1851-1879). Paris, 1892. I. 403-405. 5 We must point out that he generally preferred to use the term "naturalism". 6 Delaborde, Henry: Le Salon de 1870. La Revue des Deux Mondes, 1 June, 1870. 707-709. 7 Gautier, Théophile: Salon de 1870. Journal officiel de l'Empire, June 29, 1870. 8 Ehrard, Antoinette: Théophile Gautier et les peintres hongrois. Cahiers d'études hongroises, 1989. I. 54-67. 9 Cham: Cham au Salon de 1810. Paris, 1870. 10 Cham: L'Univers illustré 4 June, 1870. 374. 11 Menandrc, Aristide: I.Assemblée nationale, August 22, 1878. 12 See Dubosc De Pesquidoux: L'art dans les deux mondes, peinture et sculpture (1818). Paris, 1881. 13 Wolff, Albert: //5 Beaux-arts au Champ-de-Mars — L'Autriche—Hongrie. Le Figaro, 15 Mai, 1878. 14 Besbus, Amédée: Le Salon de 1815. Paris, 1875. 43. 15 Bergerat, Emile: L'école Austro— Hongroise. — M. Munkácsy. Journal officiel de la République française. Végvári 1958. pp. 208—209 quotes at length from this article. However, the quotes included in the present study are taken from the introductory passage of the article, which were left out of Végvári's book. "A vrai dire, ce dernier maître n'est pas et ne peut être un chef d'école et un directeur de mouvement. Son individualité est trop exceptionnelle pour grouper autour d'elle des zélateurs militants. L'imitation de sa manière ne donnerait aucun résultat intéressant. Lui seul est en mesure de faire du Munkácsy." 16 We must admit that we do not know the views of critics favouring the more modern tendencies, who seem to have written nothing about Milton. Perhaps the explanation lies in the vastness of the material exhibited at the International Exposition, forcing the critics to confine rheir attention to those works, which particularly appealed to them. The comments quoted either here or in Neuda's book are mostly from critics of conservative or moderate tastes, who opposed academism but at the same time rejected the boldest innovations. 17 Lafenestre, Georges: Salon de 1816- Lis peintres de la vie moderne. L'Artiste, I August, 1876. 18 See the critical review by Louis Viard, who, somewhat surprisingly, drew a parallel between Milton and Las Meninas. Viard, Louis: Correspondance artistique. L'Indépendance belge, 23 April, 1878.