Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - SINKÓ Katalin: Munkácsy vallásos képei és a századvég „szent-realizmusa"

A L'EXPOSITION MUNK.AC8Y Neu vaine de l'adoration perpétuelle. J.c complement de l'installation de l'exposition d< s tableaux Munkácsy. 56. kép Munkácsy Krisztus-képcmek kiállítása, a Charivari kankattirája / The exhibition of Munkácsy's Christ compositions, a caricature published in Charivari, 1884 57. kép „Szent Bitumen" a ravatalon / "Sacred Bitumen'' on the Catafalque dant itt nyilvánvalóan azokra az eseményekre utal, melyek IX. Pius újratemetése kapcsán I88I nyarán Rómában lejátszódtak, amikor a Szent Péter-bazilikából a Szent Lőrinc-templomba vivő úton a pápa koporsóját vállukon hordozó papok menetét az „egyházellenesen felizgatott csőcselék" kövekkel dobálta meg.

76 Laverdant Munkácsy-elemzése abban is újszerű, hogy Munkácsyt „apostolnak" nevezte, olyan apostolnak, aki művével közelebb hozza a tömegeket a jézust példához. A „művész-apostolság" vagy „művész-papság" gondolatával Laverdant mondhatni megelőzte korár, azt a Barbey d'Aurevilly és Joseph Péladan (Sár) által képviselt művészetfelfogást, mely a 80-as évek végén az újkatolikus irodalomban teljesedett ki, továbbá alapját képezte a művészeti szimbolizmusnak, így a többi között az 1888-ban Péladan által alapított „Ordre du Temple dc la RoseCroix"-mozgalomnak is.

77 with figures that were unfit for the sacred scene, figures that made a "filthy" impression. In artistic matters, Laverdant seemed more accommodating; in his view, "the Roman Church — unlike the Caesarcan state — always respected and encouraged diversity within its fundamental unity."'

4 By contrasting the "Roman" (i.e. church or spiritual) realm with the "Caesarean" (meaning secular) world, Lavendant provided a peculiar interpretation of Munkácsy's painting: he was referring to the actual historical situation, whereby the "Caesarean" power — the nation state — humiliated "Christ's Vicar on Earth," meaning the Roman Pope. In his opinion, Munkácsy's painting symbolized the "social hell" of the present: "we seem to hear the Roman plebs as they are being pushed by the Pharisee over the dead body of Pius IX, as a prelude to the ousting of Jesus Christ's Vicar."'

5 Here Lavendant obviously refers to the events that had taken place in Rome in the summer of 1

881 in connection with the reburial of Pius IX, when the mob "agitated against the Church" threw stones at the procession of priests carrying the Pope's coffin on their shoulders on their way from St. Peters to the church of St. Lawrence.

76 The other novelty about Lavendant's analysis of Munkácsy's painting was that it described the artist as an apostle, whose work had brought the masses closer to Jesus Christ's example. With the idea of the "apostlehood of artists" or the "priesthood of artists," Laverdant seemed to have been ahead of his age, anticipating later developments in art philosophy. Best represented by Barbey d'Aurevilly and Joseph Péladan (Sir), these new developments climaxed in the literature of new Catholicism at the end of the 1880s; furthermore, they formed the basis of symbolist tendencies in fine arts, including the movement "Ordre du Temple de la Rose-Croix" founded by Péladan m 1888.

77