Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - SINKÓ Katalin: Munkácsy vallásos képei és a századvég „szent-realizmusa"

hívottja volt. Mint a lapok megírták: Renan kétszeresen is hivatalosnak számított, „egyrészt történészként, a Jézus élete írójaként, másrészt mert fiává fogadta a kiváló érdemű ifjú művészt".

68 A banketten résztvevő írók és művészek többsége szabadelvű felfogásáról volt ismert, a vallásos élet szereplői vagy a buzgó royalizmus képviselői nem kaptak meghívást. A Munkácsy-szalonban megforduló írók közül többen inkább republikánus és antiklerikális érzelműnek számítottak.

69 Cécile Papier, Munkácsy felesége, élénk kapcsolatokat ápolt a párizsi felsőosztály köreivel, s bizonyára voltak kapcsolatai a klérushoz is.

70 A Krisztus-képekkel kapcsolatos kritikák és elemzések nagyobb hányada a jelenetek realizmusával, a történeti hűséggel, a kompozíció általános emberi mondandójával, „a modern Krisztus" alakjával foglalkozott, hangsúlyozva a festmény nem vallásos s a felekezeti jellegen túlmutató karakterét. Más kritikák épp ellenkezőleg, Munkácsy képének vallási értelmezését emelték ki. Sedelmeyer ezek publikálását különösen fontosnak tartotta. Közvetlenül a Krisztus Pilátus előtt párizsi bemutatója után, 188I-ben GabrielDesire Laverdant tartott előadást a Szent János Társaság ünnepi ülésén.

71 Előadása nyomtatásban is megjelent. Laverdant utalt arra, hogy a társaság működése nem korlátozódik Párizsra, céljuk pedig „a keresztény művészetek bátorítása és az antikeresztény művészet elbátortalanítása".'

2 A Társaság önmagát evangélista Szent Jánosról nevezte el, nevében a Pathmosz-szigeti jelenéseit idézve fel. Laverdant utalt a misztikus irodalom 19. században elhíresült művére: Emmerich Anna Katalin látomásaira Kriszrus mcgkínzásáról és haláláról.'

3 Ez a mű, melyet az apáca lelki vezetőjének feljegyzései nyomán a romantikus író, Clemens Brentano adott közre, a maga szélsőséges naturalizmusával Laverdant számára alkalmasnak tűnt, hogy Munkácsy képét elemezze, anélkül, hogy azt állítaná, a megfestésnél Munkácsyt ezek a látomások igazították volna el. Laverdanr rájékozort volt a Munkácsykririkák egyes állításaival kapcsolatban is. Vitatta, hogy a művész „Auguste Comte és Ernest Renan tanítványa" volna, ellenben a „való élet nevében" a „nazarénus" ízlés képviselőinek álláspontjától is elhatárolódott. Ez utóbbiak szerint Munkácsy a téma ábrázolásával kapcsolatos művészettörténeti hagyományokat negligálta, alakjai pedig a szent jelenetekhez nem méltó, „piszkos" benyomást keltenek. Laverdant a művészet vonatkozásában engedékenyebbnek bizonyult, szerinte „a római egyház — ellentétben a cézári állammal — mindig tisztelte és bátorította a sokféleséget a szükséges egységen belül".'

4 A „római" (azaz egyházi, szellemi) és a „cézári" (világi) állam szembeállításával Munkácsy képének sajátos értelmezését adta: arra az aktuális történeti helyzetre utalt, melynek során a „cézári" hatalom — a nemzeti állam — „Krisztus földi vikáriusát", azaz a római pápát megalázta. Szerinte Munkácsy képe a jelen „társadalmi poklát" szimbolizálja: „hallani véljük a római plebszet, melyet a farizeusok löknek előre IX. Pius holtteste felett, annak a processzusnak az előjátékaként, mely Jézus Krisztus vikáriusának kitaszításához vezetett".

75 Laverdepicted the already lifeless Christ facing rhe viewers and with a glory around his head, and also with small, puttolike angels hovering above him.

66 The figures collapsed under the Cross correspond to the characters represented m Golgotha, with the exception that Magdalene the Repentant, who had black hair there, was depicted with blond hair here.

6

' The noisy social life that surrounded the painter played an important part in Munkácsys successes. In [une 1

881, before Sedelmeyer launched the British and American tour of Christ before Pilate, a special banquet was held in honour of Munkácsy, where Ernesr Renan was among the guests. As the papers put it, Renan's invitation was on two counts: "in his capacity as a historian who wrote a book on the life of Christ, but also, because he had adopted the young and accomplished artist."

68 The majority of the writers and artists who took part m the banquet were known for their liberal thinking; no invitation was issued to clergymen or devoted royalists. Most of the writers, who frequented Munkácsy's studio, held republican and anti-clerical views.

69 Cécile Papier, Munkácsy's wife, was well connected in the Pans upper class and probably also had good connections with the clergy.

70 The better part of the critiques and analyses related to the Christ-compositions talked about the realism and historic authenticity of the scenes, the general human message of the composition and the figure of "modern Christ," underlining the painting's non-religious and non-denominational character. Other critics did precisely the opposite: they emphasised the religious interpretation of Munkácsy's painting. Sedelmeyer thought the publication of the latter view especially important. In 1

881, directly after the first showing of Christ before Pilate m Paris, Gabriel-Desire Laverdant gave a lecture at the memorial session of the St. John Society.'

1 His lecture was also circulated in printed form. Laverdant told his audience that the activities of their society were not confined to Paris, and that their aim was "to encourage Christian art and to discourage antiChristian art." 2 The Society named itself after the St. John the Evangelist, evoking the visions he had experienced on the Island of Pathmos. Laverdant made references to a famous piece of 19'

h-ccnturay mystical literature based on Anna Cathcrma Emmerich's visions about the torture and death of Christ.'

1 With its extreme naturalism, this work, which had been published by the Romantic writer Clemens Brentano using the notes made by the nun's spiritual guide, seemed an appropriate context for Laverdant's analysis of Munkácsy's painting, without actually claiming that Munkácsy had been guided by these visions in painting his composition. Laverdant also seemed well informed about the various claims made by Munkácsy's critics. He disputed the view that the artist had been "a pupil of Auguste Comte and Ernest Renan"; on the other hand, in the name of "real life" he also distanced himself from the position put forward by the representatives of "Nazarene taste." The latter accused Munkácsy that he had disregarded the art historical traditions related to the representation of the theme on the one hand, and had populated his painting