Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - SINKÓ Katalin: Munkácsy vallásos képei és a századvég „szent-realizmusa"

ennek fényében a naturalista bibliai tárgyú műveket a vallásos témák profanizálásának tekintették. Amikor tehát Gebhardt képe kapcsán Fontane felidézte a kortársak Jézus alakjával kapcsolatos véleményét, miszerint azt sértő „utálatosság" (Häßlichkeit) jellemzi, akkor épp a realizmus és naturalizmus fenti értelmű elutasításáról volt szó. AZ ORIENTALIZÁLÓ HISTORIZMUS A bibliai tárgyú ábrázolásokon a 19. század közepétől kezdve mind gyakoribb orientalizálást a katolikus kritika fenntartásokkal kezelte, s gyakran el is utasította. Kari Schnaase például 1862-ben A tizenkét éves Jézus az írástudók között című képével kapcsolatban kárhoztatja a festő, Hunt felfogását, mivel szerinte a művész inkább foglalkozott az ábrázolás archeológiai hűségével, mint a jelenet valóságos történeti fontosságával. Schnaase számon kéri a művészettörténeti hagyományok által megformált alakok szépségét, szembeállítva azt a kép „archeológiai pontosság által diktált felszínes jelenségeivel".

21 Az „utálatosság" vádja más festők biblikus képei kapcsán is a kritikusok egyik fontos érve lett. Felmerült Adolf Menzel A tizenkét éves Jézus a templomban (I85I, Hamburger Kunsthalle, Hamburg) című képével összefüggésben is. Amint arra Cornelius Gurlitt 1899-ben rámutatott, Menzel alkotása a legkorábbi olyan ábrázolások közé tartozik, mely Jézust etnológiai szempontból tekintve, mint „zsidót a zsidók között" ábrázolta.

22 Menzelnek ez a műve nyitotta meg azoknak a biblikus tárgyú műveknek a sorát, melyek az orientalizálást a bistorizálás eszközeként használták: a keleti miliő ezeken kor jelző szerepet kapott. Az oncntalizáló biblikus képek a korszak keletkutatóinak nézeteire reflektáltak, miszerint az életmód, a szokások, a viselet és háztartás terén Észak-Afrikában, Szíriában, Palesztinában vagy a törököknél a bibliai idők óta majdnem minden változatlanul maradt fenn, így rehát a Keleten végzett kortárs stúdiumok voltaképpen az „ókori" adottságokat találják. A Biblia jeleneteinek tudományos alapokon nyugvó orientalizáló historizálását kapcsolatba szokás hozni David Friedrich Strauß, majd Bruno Bauer kutatásaival. Az evangéliumokat az akkori idők produkrumainak fogták fel, a keresztény vallási elképzeléseket pedig a zsidó és a görög—római kultúrkörből származó ideákból vezették le. Strauß és Bauer Bibliával kapcsolatos műveinek újdonsága főként a fejlődéstörténeti nézetek alkalmazásában állt. Strauß Jézus életéről szóló műve jelentős befolyást gyakorolt a francia Ernest Renan nézeteire. Renan 1860—1862 között Palesztinában és Szíriában folytatott régészeti kutatásokat. Ezek nvomán adta közre 1863-ban rendkívül népszerűvé vált Vie de Jesus című művét,

2

'

1 mellyel megbotránkoztatta a harmadik császárság klerikálisainak táborát. Renant elbocsátották a College de France héber tanszékén betöltött állásából, melyet csak a III. Köztársaság idején, 1870-ben kapott vissza. believed that the right approach lay in the direction of amalgamating the requirements of Realism and Idealism, a method Raphael had mastered. In their view, in addition to adhering to the requirements of the iconographical traditions, the artists also had an obligation to present the characters of biblical or religious paintings in accordance with the universal ideals of beauty. In their opinion, the "obscenities" of Realism and Naturalism had to be rejected.

19 Some authors discussed the attempts to amalgamate Realism and Idealism in the spirit of neo-Platonic aesthetics. They upheld the requirement that all paintings of religious subject-matter convey the "timeless" nature of divine beauty. The intellectual realm gave rise to the views of the Beuron priest, who believed that the entire two-thousand-year-long history of Christian art had been a mistake, because the genuine religious artworks, instead of reflecting the realities of the mundane world, should follow God's method of creation, which could be derived from the rules of mathematics. In his opinion, genuine religious art could not be separated from the liturgv, and art had ro be "sacral" as well, not just "religious."

2

" The addition of naturalism to the list of views condemned bv the Syllabus meant an important guideline for the newspapers and art critics of conservative worldview: it provided justification to regard naturalist compositions of biblical subject-matter as the profaning of religious topics. So m quoting his contemporaries' views in connection with Gebhardts portrayal of Christ, who had described it as offensive and "obscene", Fontane addressed the issue of the rejection of Realism and Naturalism in the above sense. ORIENTALISING HISTORICISM The Catholic critics reacted to the Orientalising tendencies in the depiction of biblical themes — tendencies that became increasingly popular after the mid-I9'

h century — with reservation and occasionally blunt rejection. In 1862, for example, Karl Schnaase condemned the painter Hunt's concept manifested in his composition The Twelve-Year-Old Jesus among the Scholars, thinking that the artist was more interested in the archaeological authenticity of the representation, than in the true historical importance of the scene. Schnaase complained about the absence of beauty in the representation of the figures, a customary requirement in art historical traditions, contrasting this with the presence of "superficial phenomena dictated by archaeological accuracy."

21 The word "obscene" frequently popped up in the critics' arguments in connection with biblical paintings by other artists, too. It also appeared in the critical reviews of Adolf Menzels painting, The Twelve-Year-Old Jesus in the Temple (1

851, Hamburger Kunsthalle, Hamburg). As Cornelius Gurlitt pointed it out in 1899, Menzels composition was among the first to present Christ from an ethnic angle, "as a Jew amongst Jews."

22 Menzels composition opened the list of biblical paintings, which used Orientalising as a tool for historicising: the oriental milieu