Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - SINKÓ Katalin: Munkácsy vallásos képei és a századvég „szent-realizmusa"

SINKO Katalin Munkácsy vallásos képei és a századvég „szent-realizmusa" Munkácsy's Religious Painting and the "Sacred Realism*' of the Fin-de-Siecle 2hc odor Fontane az I874-cs berlini kiállításról írt recenziójában használja kissé gunyoros értelemben ezt a lényegét tekintve ellentmondásos szóösszetételt: „szent-realizmus" (Sankt-Realismus). Az akkoriban inkább kritikái, útirajzai s a francia—porosz háborúról kiadott művei alapján ismert realista író Eduard von Gebhardt 1873-as Krisztus a kereszten című képe kapcsán beszél a lélektani realizmus szerepéről. (47. kép) A képről vita alakult ki a sajtóban. Gebhardr biblikus tárgyú alkotásai ugyanis megosztották a vallásos festészet hagyományaihoz ragaszkodókat és a liberális lapok kritikusait is. Említett képének középpontjában az elsötétedett ég felhői elé magasodik a kereszt, melyről előrehajolva, a kereszt alatt álló anyjának arcába tekintve függ Jézus, körülötte szent asszonyok, valamint Luther korába ölrözrerett polgárok állnak. Az egész kép stílusa tudatosan idézi Lucas Cranach hasonló tárgyú műveit. A konzervatív kritika „utálatosnak" titulálta az előrebukó, sovány, szinte élettelen Krisztus-alakot, akinek feje körül hiányzik a glória megszokott fénye, hosszú haja pedig rendetlenül lóg előre. Helytelenítették a jelenet szereplőit jellemző pszichologizálást — Fontane szavaival —: „a képen mindenütt konzekvensen végigvitt realizmust" is. Fontane a realisztikus részletek ellenére mégsem találta Gebhardt képét eléggé valóságosnak, szerinte az ugyanis a historizmus szülötte: Gebhardt nem a ma, hanem a 15. század emberét állította a kereszt alá, s ez nem eléggé eredeti és modern, mivel „minden évszázad megalkotja a maga különös embertípusát".

1 Fontane nem tért ki kritikájában arra, hogy a Luther-kor alakjainak felidézésével Gebhardt saját vallásos felfogásának reformációban gyökerező szellemét fejezte ki, s arra sem, hogy ezzel egyes kortársai „ultramontán" nézeteivel szembeni oppozícióját is megjelenítette. W,, 47. kép Eduard von Gebhardt: Krisztus a kereszten / Eduard von Gebhardt: Crucifixion, 1

873 e coined the expression "sacred realism" (Sankr-Realismus), Theodor Fontane used what was essentially a contradiction in terms in a slightly ironic vein. Writing a piece about the Berlin exhibition of 1874, the great realist writer, who was at the time better known for his critiques and travel books as well as for his historical writings on the Franco—Prussian war, talked about the role of psychological realism in connection with Eduard von Gebhardts Crucifixion (1873, ill 47). The painting stirred up a heated debate in the press. Gebhardts paintings of biblical themes tended to divide the critics of the liberal papers and the defenders of the traditions of religious painting alike. At the centre of the composition, high up against a dark and cloudy sky, Christ is depicted on the Cross, leaning forward and looking in the eyes of his mother, who is shown standing at his feet, surrounded by sacred women as well as some townsmen dressed according ro the fashion of Luther's age. The style of the painting deliberately evokes Lucas Cranach's compositions on the same subject. "Obscene" was the word a conservative critic used to describe the emaciated and almost lifeless figure of Christ falling away from the cross, with his long, entangled hair hanging down and without the usual radiance of a glory around his head. The critics also took exception to the psychological characterisation of the figures or, in Fontanes words, to "the realism consequently applied throughout the composition." Despite the realistic details, Fontane found Gebhardts picture not realistic enough, in so far as it was, according to him, a product of histoncism: the people standing around the Cross belonged to the 15* century, not to Gebhardts own age, and this was neither original nor modern, since "every century creates its own type of people."

1