Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - SINKÓ Katalin: Munkácsy vallásos képei és a századvég „szent-realizmusa"

AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM KÜZDELME 1870 KÖRÜL A 70-es évek elején a császári Németország politikai szempontból legfontosabb küzdelme a római katolikus egyház befolyásának megtöréséérr folyt. Bismarck kancellár intézkedései nyomán I87I decemberében megszületett az ún. „szószék paragrafus", mely elzárással fenyegette azokat a papokat, akik „a nyilvános békét megzavaró módon" prédikáltak. 1872-ben az egyházi iskolákat állami felügyelet alá helyezték, s még ugyanezen év júniusában feloszlatták a jezsuita rendet. 1873-ban törvény született arról, hogy csak azok gyakorolhatják a papi hivatalt, akik legalább három évet német egyetemeken tanultak. A papoknak külön vizsgát (Kulturexamen) kellett tenniük német filozófiából, irodalomból és történelemből. 1875-ben feloszlatták a szerzetesrendeket. I876-ra szinte az összes porosz püspök börtönben volt, vagy kiutasították őket az országból. Ezen intézkedések mögött az a régi meggyőződés állt, hogy a katolikusok, s főképpen a papok és szerzetesek elsősorban nem a német állam, illetve az új császárság, hanem a római pápa alattvalói, az ő akaratának végrehajtói. Ezt fejezte ki a velük kapcsolatban használt ultramontán kifejezés

2 is, mely eleinte gúnynévnek számított, később azonban egyházi körökben is használták. A pápai állam helyzete a 70-es években véglegesen megingott. Ennek előzményei az olasz egyesülési mozgalomra vezethetők vissza. A pápa 1848-ban a forradalom elől kénytelen volt elmenekülni Rómából, s csak 1850ben térhetett vissza. 1859-ben az egységes Olaszország létrejöttével a pápai állam ismét válságba került, még megmaradt területeit az olasz királyság kikiáltása, 1861 után francia osztagok védték. Amikor az olasz csapatok 1870 szeptemberében clfoglalrák Rómát, a pápai állam végleg megbukott. A század közepének liberális forradalmi és nemzeti mozgalmain a Kúria a papalista (pápai) szellem

5 megerősítésével igyekezett úrrá lenni. Az egyházi, illetve pápai centralizmus megerősítését célozta a pápai csalatkozhatatlanság dogmájának kihirdetése az I869/l870-es vatikáni zsinaton. Az egyházban is jelen lévő liberális katolicizmus hívei, mint egyházellenes tanok képviselői, a csalatkozhatatlansági dogma kihirdetése nyomán háttérbe szorultak. Ez utóbbiak közé tartoztak a magyar klérus küldöttei is, akik Haynald Lajos

4 érsek vezetésével a dogma megszavazása előtt a pápa engedélyével kivonultak a zsinatról.

5 A dogma kihirdetésével az ultramontán felfogás teljes győzelmet aratott az egyházi élet területén, az egyháztörténeti irodalom ettől kezdve beszél a pápaság vagy kurializmus megerősödéséről. A zsinari határozatok, illetve IX. Pius enciklikái felkavarták az európai liberális közvéleményt. Különösen az 1864-ben kiadott „bűnös tanítások jegyzéke": a Syllabus, mely nyolcvan pontban ítélte el a vallás, a tudomány, a politika és a gazdasági élet „tévelygéseit", éles határvonalat vonva a korszak divatos vezéreszméi és a katolicizmus felfogása közé. IX. Pius az elítélt tanok közé In his critique, Fontane made no comment on the suggestion that, by evoking the figures from Luther's age, Gebhardt had given expression of his own religious beliefs rooted in the Reformation, and that this had been in defiance of some of his contemporaries' "Ultramontane" views. THE STRUGGLE BETWEEN THE CHURCH AND THE STATE IN THE 1870s From a political viewpoint, the most important struggle within Imperial Germany in the early 1870s was fought to curb the influence of the Roman Catholic Church. In the wake of Chancellor Bismarck's measures, the so-called "pulpit paragraph" was enacted in December I87I, threatening with detention those clergymen, who preached in a manner "conducive to disturbing public peace". In 1872 the church schools were placed under state supervision; and in June of the same year, all the orders of the Jesuits were disbanded. In 1873 a law was introduced, requiring priests to attend a German university for at least three years before being allowed to take up an official post. Priests had to pass a special examination (Kulturexamen) in German philosophy, lirerature and history. In 1875 the religious orders were dissolved. By 1876, almost all the Prussian bishops had been either in prison or expelled from the country. Behind all these measures was the long-standing conviction that the Catholics, but even more so the priests and the monks, pledged loyalty first and foremost to the Pope in Rome, rather than to the German state or the new German Empire, following orders issued in Rome, rather than in Berlin. The expression "Ultramontane,"

2 which was initially used derogatonly, but later was admitted to Church usage, served to express this ill-feeling. The papal state found itself in an extremely precarious situation in the late 1870s. The actual causes could be traced back to Italian Risorgimento. The Pope was forced to flee from Rome during the 1848 revolution and was prevented from returning until 1850. With the establishment of unified Italy in 1859, the papal state was, once again, in danger of extermination: after the proclamation of the Kingdom of Italy in 1861, the surviving territories of the papal state had to be defended by French troops. When the Italian soldiers took Rome m September 1870, it was the end for the papal state. The Curia Romana tried to curb the liberal revolutionaries and the national movements of the mid-18

th century by bolstering the papalist spirit:

1

' The declaration of the Pope's infallibility at the Council of 1

867/1

870 was meant to strengthen the central authority of the Church and the Pope. Accused of representing antichurch ideas, the liberal elements within the Catholic Church, a significant force, were relegated to play a minor role after the declaration of papal infallibility. Their ranks included the delegates of the Hungarian clergy, led by Archbishop Lajos Haynald,

4 all of whom had asked permission from the Pope to withdraw from the Council before the voting actually took place.

5 With the declaration