Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - FEJEZETEK A MUNKÁCSY-RECEPCIÓBÓL - GOSZTONYI Ferenc: A magyar modernizmus Munkácsy-monográfiája. Feleky Géza: Munkácsy (1913)

néven — nem rokonszenves nekem. A nyáron mesélted, hogy kellett volna egy Marées cikket írnod de nem tetted, mert — azt mondtad — »nem értek képzőműveszethez«. Mi történt azóta? Kinyíltak a szemeid? Vagy becsukódott az egyik?"

22 Lukács mindenesetre megküldte előadását — az említett Nyugat-számot — Poppernek, aki a szöveg ismeretében már visszakozott: „Most elolvastam, hogy mit beszéltél, és hát mondhatom, hogy megint blamiroztam magam, mert az olyan szerény és kitűnő és harcias és bércig és népszerű és találó, hogy bűn lett volna el nem mondani."

21 Ugyanebben a Popper-levélben (ezért időztem ilyen hosszan levélváltásuknál) debütált — a kívülállók elismerésében igen tartózkodó — köreikben Feleky: „Valami Feleki Géza melletted nagyon ügyesen ír a K[ernstok] dolgokról magukról. Sőt, ami a legfőbb dicséret — egy pár dolgot mond, amit én akartam írni, és ami helyett most kénytelen leszek — valami még zseniálisabbat kitalálni."

24 Popper (1886—1911) beharangozott tanulmánya sosem készült el. Másik, Cézanneról tervezett tanulmányát Meier-Graefe „írta el" előle.

2

'' Lukács az idézett levélváltás idején A lélek és a formák (1910) című esszékötetének összeállítását és korrektúráját intézte. A könyvről Feleky a Színjátékban írt bírálatot: ott Lukács szempontjainak újdonságát, az impresszionista kritika ellenében, a Rodin—Maillol ellentétpárral illusztrálta.

2,1 (Rodm-ről és Maillolról Popper is írt, előbbiről Feleky könyvterjedelmű tanulmányt publikált.)

2, I9I2-ben, A modern dráma fejlődésének történetét recenzeálva Feleky már Hans von Marées-éhoz hasonlította Lukács pozícióját és jelentőségét: ,,

Marées a mai művészettel és Lukács a mai irodalomesztétikával szemben szinte a hellén hagyomány felébresztőinek számíthatnak."

28 Ez annyit tesz, hogy a részletek helyett mindketten, akárcsak a görögök, a dolgok lényegére koncentráltak. Végső soron Lukács is erről beszélt a Galilei Körben.

29 A kifejezés — mint a vázolt szellemi kör egyik kulcsszava — Feleky írásaiban is megtalálható; Márffyról írta, hogy „törekvése tehát az impresszionista iránnyal való leszámolás, amely a látszatok helyett a dolgok lényege, valódi mivolta iránt érdeklődik..."

20 I9I2-ben, Könyvek, képek, évek címmel jelent meg Feleky válogatott esszéinek gyűjteménye. Ami A lélek és a formák Lukácsnak, az volt a Könyvek, képek, évek Felekvnek. A könyv nyitódarabja a — címében is programatikus — Cézanne hagyatéka című esszé.'

1 A kötetről a Lukács—Popper-féle baráti és szellemi körhöz tartozó Balázs Béla költő, esztéta (ekkor még polgári iskolai tanár) írt recenziót. A recenzens erről mentegetőző levélben tájékoztatta Lukácsot: „Felekyről különben kritikát írtam a Nyugatban, melyet ha túlzottnak fogsz tartani, ami biztos, értsd meg levelem elején jellemzett állapotomból és magányosságomból. [A levél elején egzisztenciális problémáiról írt.] Nem nagy ember, de [...] az egyetlen, aki közülünk való, és vallja is."'

1,1 A bírálatot olvasva érthetővé válik, hogy miért kellett arra előre felkészíteni Lukácsot. Az írásban ugyanis Balázs Béla egymás pendant-jaként mutatta be őket; e szerint Lukács a „filozófus", míg Feleky az „esztéta": „íme valaki, aki a dolgok lényegéről Paintings).

20 All three texts — just like the entire art of the the Nyolcak — read as the manifesto of those wishing surpass Impressionism. In a letter he wrote to the aesthete Leo Popper, a friend of his who died at a tragically young age, Lukács mentioned his lecture: "in the Galilei Circle I talked about the »New Art«, and then I wrote it down and shall have it published in the Nyugat."

21 In a letter dated 29 January from Berlin, Popper replied: "I would like to know what you said in the Galilei. The fact itself — I don't mean to offend you — seems disagreeable to me. During the summer you said that you had been occasioned to write an article on Marées but you declined, because — as you put it — »I know nothing about fine art.« What happened since then? Did your eyes get opened? Or did one of them get closed?"

22 In any case, Lukács sent the text of his lecture — the relevant copy of Nyugat — to Popper, who, having read it, quickly backed off: "I have just read what you said, and I must say I made a fool of myself again, because it is so modest and excellent and combative and neat and popular and apt to the point that it would have been a shame if you had not said it."

21 Still in the same letter, Feleky's name came up for the first time m their rather exclusive intellectual club (hence my decision to quote this correspondence at such length): "Beside yourself, someone called Géza Feleki wrote very clever things about the K[ernstok] business. What's more, and this will come as the ultimate praise, he said a couple of things that I had meant to write myself, instead of which I shall have to come up with something even more brilliant."

24 The study that Popper (1886—1911) had meant to write never in fact materialised. His other pet project, a planned study about Cézanne, was "snatched up" before him by Meier-Graefe.

2;> During the period in question, Lukács was working on the compilation and proofs of a collection of essays, A lélek és a formák (The Soul and the Forms, 1

910). Feleky reviewed the book in Színjáték: in his review, he demonstrated the novelty of Lukács's viewpoints m comparison to the Impressionist critique with the help of the contrast of Rodm versus Maillol.

2

'' (Popper also wrote on Rodm and Maillol, while Feleky wrote a book-long study on the former.)

2

' In 1912, while reviewing A modern dráma fejlődésének története (The Evolutionary History of Modern Drama) he already drew a comparison between the positions and importance of Hans von Marées and Lukács, respectively: "Marées in the face of modern art and Lukács m the face of modern literary aesthetics seem to be reviving the Hellen traditions."

28 The point here is that, similarly to the Greeks of antiquity, both men concentrated on the essence of things. In the final analysis, this was precisely what Lukács was talking about m the Galilei Circle.

29 The expression, which became one of the key words of the given intellectual circle, can be found in one of Feleky's writings; talking about Márffy, he wrote that "his aim is to do away with the Impressionist tendency, inquiring about the essence and the true nature of things, instead of their outward appearance..."

30 A selection of Feleky's essays was published in 1

912 under the title Könyvek, képek, évek (Books, Pictures, Years).