Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Katalógus / Catalogue - X. Új humanizmus / New Humanism - Barki Gergely: Párizsi előzmények és a modern francia művészet hatása a Nyolcak aktfestészetében / The Influence of Parisian Studies and Modern French Art on the Nude Painting of the Eight
rosban. A tárlaton szereplő alkotásairól Maurice Denis írt elismerő kritikát, 2 de a sajtó már egy évvel korábban is felfigyelt a fiatal magyar festőre. A Fauve-oknak nevet adó Louis Vauxcelles az 1907es Salon des Indépendants-ról tudósító cikkében a Matisse körül csoportosuló „Vadak" között említette és „aprenti fauve"-ként, azaz „fauve tanoncként" aposztrofálta Berényt. 1 A fiatal magyar festő azonban korát meghazudtolva, érett művészként jelentkezett az 1908-as Salon des Indépendants-on, s bizonyos tekintetben már modernebbnek, „vadabbnak" bizonyult az akkoriban kialakuló, soknemzetiségű avantgátd csoportosulások német, skandináv, amerikai résztvevőihez vagy akár egyes francia festőtársaihoz mérten is. Az Olasz lány aktjának jellegzetes beállítása több fauve-nak nevezhető festő ekkoriban készült művén is megjelenik, például Charles Camoin 1907-es Alla női aktján, de Berény merész, bátran kísérletező aktja a közel egyidős analógiákkal összevetve is kiemelkedik. A fauve-os színhasználat mellett - mely elsősorban a test narancsainak és zöld reflexeinek kontrasztjában nyilvánul meg - elsősorban a szándékolt elrajzolások, illetve a szokatlan perspektívának is köszönhető, expresszív hatású torzítások hívják fel magukra a figyelmet. A mű e vonásai révén nemzetközi mércével mérve is a kor legprogresszívebb alkotásai közé sorolható. Matisse ugyanekkor kezdett tudatosan formai torzításokat alkalmazni aktokat ábrázoló festményein és grafikáin, Picasso korai főműve, az Avignoni kisasszonyok szintén 1907-es évszámot visel, és Párizs legmodernebb festői, szobrászai is ekkoriban kezdték felismerni a „torz anatómiájú" néger szobrokban rejlő új lehetőségeket. Berény cézanne-i reminiszcenciákkal átszőtt, némileg Picasso hatását tükröző vászna leginkább mégis Matisse festészetével mutat közelebbi rokonságot. Az említett művészek alkotásaival nemcsak kiállításokon, de a neves amerikai gyűjtő, Gertrude Stein „szalonjában" is találkozhatott, hiszen ő is rendszeres vendége volt a háznak. 4 Feltételezhető, hogy egy időben Matisse iskoláját is látogatta," de az Olasz lány aktja még ezt megelőzően készült, ugyanis az akadémiát csak 1908 januárjában nyitották meg. Noha az akt beállítása meglehetősen „iskolás ízű", feltételezhetően mégsem egy festőiskola vagy akadémia műteremében, hanem Berény saját atelier-jében jött létre." A festő néhány szintén 1907-es dátummal ellátott, párizsi aktrajzán egészen hasonló beállításokkal lehet találkozni, de ezek a tanulmányok nem a tárgyalt mű modelljéről készültek. Akadnak ellenben olyan krokik, amelyeken a modell tűnik azonosnak, de eltérő a beállítás. Utóbbiakról sem lehet egyértelműen azt állítani, hogy Berény műtermében keletkeztek. Valószínű, hogy Berény rajzainak egy része valamely párizsi szabadiskolában, a Grande Chaumière Akadémián vagy az Humbert Műteremben születtek, ugyanis több esetben felfedezhető a művésziskolákban alkalmazott, magasított pódium. A beállítások merevsége szintén arra utal, hogy akadémiai stúdiumokról van szó. Mindennek ellenére elképzelhető, hogy Berény ezeket a krokikat vázlatokként használta a már saját stúdiójában festett olajképekhez. Ugyanakkor valószínű, hogy a MNG Fekvő aktja. szintén az olasz modellről, Berény montparnasse-i műtermében készült, tehát feltételezhető, hogy az olasz lány nem festőiskolái modell, hanem Berény saját modellje volt. Az Olasz lány aktja négy évvel a Nyolcak hivatalos megalakulása és két évvel első közös bemutatkozásuk előtt készült. Nem tudni, hogy a kép szerepelt-e a csoport valamelyik tárlatán," de annyi bizonyos, hogy az 191 l-es kiállítás katalógusa öt darab 1907-es évszámú olajképet is felsorol. A Nyolcak kiállításán Berény művei nagy felháborodást keltettek, s a korabeli konzervatív kritikák leginkább éppen aktjai miatt támadták. A sajtóbeszámolókban több kiállított Berény-aktról is szót ejtenek, de a tárgyalt műre vonatkozó konkrét utalással mindezidáig nem találkoztunk. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a ma is meghökkentő hatású Olasz lány aktját - annak ellenére, hogy Berény mintegy heccszerűen, bevallott módon, tudatosan „apetírozott"" - még ő maga is túl merésznek tartotta, és esetleg ezért nem válogatta be a kiállítás anyagába. B A . G . JEGYZETEK I NOTE S 1 Az eredeti katalógus hiányában ld.: Gordon 1974. 252. A Labddzókra vonatkozólag ld. Bárki Gergely: Berény Róbert: Labdázok. In: Kieselbach Galéria téli képaukció 2002. Bp. 2002. 232. A Labdázok hátlapján szintén autográf felirat szerepel. Berény nem csupán címekkel, de sorszámokkal is ellátta az 1908-as Függetlenek Szalonján kiállított alkotásait. így az Olasz lány aktjának hátulján egy körbe írt 2-es, a Labdázókon pedig 3-as szám szerepel. A számok sorrendje megegyezik a Salon des Indépendants katalógusában szereplő Berény-művek tételszámainak sorrendjével. Berény más esetben is felirattal, illetve számozással látta el a Függetlenek Szalonjára szánt festményeit. Az egy évvel korábbi „Indépendants"-on szereplő művei közül a Nő vörös fésülködőköpenyben című olajfestmény (1907, JPM ltsz. 75.215) és a szintén 1907-es évszámot viselő Pór-portré (magántulajdon) hátulján is Berény autográf feliratai szerepelnek. Mindkét esetben olvasható a katalógusban feltüntetett francia cím, utóbbin Berény saját számozása (6) is szerepel, amely szintén a kiállítási katalógus sorszámaival analóg. Az 1908-as Salon des Indépendants-on a három említett olajfestményen kívül még két rajzot is bemutatott Berény. Denis, Maurice: Liberté épuisante et stérile. La Grande Revue 1908. április 10. o. n. Vauxcelles, Louis: Le Salon des Indépendants. (Gil Blas 1907. március 20.) In: „Le Fauvisme ou l'épreuve du feu". Éruption de la modernité en Europe. Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris, 1999-2000. kat. 436. (részlet) Orbán Dezső több alkalommal is arról számolt be, hogy Gertrude Steinnek Berény mutatta be, aki úgymond már bejáratos volt Steinék szalonjába, s ettől kezdve rendszeresen eljártak a szombati soirée-kra. Vö. Passuth Krisztina: Orbán Dezső. Bp. 1977. 7; Orbán Dezső levelei (egykor Szíj Béla tulajdonában, Passuth Krisztina cédulázásában); valamint: Orbán, Desiderius: Paris in 1906. Quadrant 1973. szeptember, 40-43. A Matisse-iskola növendékeiről nem készült névsor. Az ismert és publikált tanítványi tablóképeken és