Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - X. Új humanizmus / New Humanism - Barki Gergely: Párizsi előzmények és a modern francia művészet hatása a Nyolcak aktfestészetében / The Influence of Parisian Studies and Modern French Art on the Nude Painting of the Eight

egyéb, Matisse műtermében készült fotókon sem lehet felfedezni Berényt, azonban egyes dokumentumok arról tanúskodnak, hogy alkalomszerűen megfordult az akadémián, illetve Matisse műtermében, de rendszeres oktatásban nem részesült. Vö. Berény Róbert: A kezdeményezés szerepéről. Kézirat, MNG Adattár ltsz.: 23306/1992/IX.29; Pansier Begegnungen 1904-1914. Café du Dome - Académie Matisse. Duisburg 1965. kat. o. n; Szíj: 1966. 160. (itt Márffy Ödön 1958-as szóbeli közlésére hivatkozott Szíj Béla); Bodri Ferenc: Perlrott Csaba Vilmos. Látóhatár VIII. (1970) 7-8. 761; Horváth Béla: Matisse... szívesen kiállítana nálunk... Picasso hasonlóan nyilatkozott... .Perlroth Csaba Vilmos [sic!] és Bornemisza Géza ismeretlen levele. Műgyűjtő V. (1973) 2. 38-39; Szíj Béla ünnepi beszéde Berény Ró bert születésének 100. évfordulóján. (Szíj Béla itt szintén megemlíti, hogy Berény Márffyval járt a Matisse-iskolába.) MNG Adattár ltsz.: 22715/1987; Passuth Krisztina: Hungarian Fauves, Fauve Hungarians in Paris. French Cultural Studies 2000. október. 380. h Berény 1906-tól saját műtermet bérelt Párizsban a rue Campagne Première 9-es számú műteremházban. Elképzelhető, hogy az akt hátterében látható furcsa falszakasz Berény műtermében folytatott festékkísérleteinek eredménye, amelyről barátja, Max Weber levele is tudósít. A levél részletét ld. Szíj Béla: Berény Róbert életútja gyermekéveitől a berlini emigrációig. A MNG Közleményei IV. (1963) 1 14-115. Berény visszaemlékezéseiben mindenhol az áll, hogy 1905 elején, Párizsba érkezése után beiratkozott a Julian Akadémiára, de három-négy hónap múlva otthagyta az intézményt, és ezt követően szervezett oktatásban már nem vett részt. Ennek csupán látszólag mond ellent Bornemissza Géza beszámolója (In: Magyar művészek Párizsban a század elején [kikérdező: Somogyi Arpádj - Bornemisza Géza festőművész kikérdezése, 1951, MTA MKI Adattár, MDK-C-II-23), amelyben a Grande Chaumière-t látogató magyarok között Berényt is megemlíti a festő, hiszen ebbe az iskolába valóban nem kellett hivatalosan beiratkozni, a művészek alkalomszerűen látogatták az intézményt. Arról, hogy Berény megfordult az Humbert Műteremben is, csupán Bajomi Lázár Endre tesz említést (Bajomi Lázár Endre: Montparnasse. Bp. 1969. 199). S A Nyolcak első, 1909-es, Új Képek című tárlatán biztosan nem szerepelt a mű, hiszen ott - Berény távollétében - csak egyetlen, kölcsönkért tájképét állították ki. A harmadik, 1912-ben rendezett Nyolcak-kiállításon kizárólag 1911-ben és 1912-ben készült alkotásait mutatta be a művész, tehát az Olasz lány aktja ott sem szerepelhetett. Ennek értelmében csupán az 191 l-es kiállítás jöhet szóba. Vö. Berény Róbert életrajzai. MNG Adattár ltsz.: 23306/1992/1; Berény Róbert: A kezdeményezés szerepéről. Kézirat, MNG Adattár ltsz.: 23306/1992/1. A Nyolcak közül Berény mellett elsősorban Tihanyira volt jellemző, hogy egyfajta heccnek fogta fel a csoport kiállítása körüli botrányt. „Mi nyakig úszunk a heccekben és ellenheccekben" - írta a kiállítás időszakában (1911. május) barátjának, Tersánszky Józsi Jenőnek, Nagybányára. A levelezőlap (PIM V. 4330/167/9) szövegét közli Majoros Valeria Vanília: Tihany< Lajos irisai és dokumentumok. Bp. 2002. 43. Szíj Béla, Berény Róbert monográfusa, kutatásai elején még úgy fogalmazott, hogy: „1907ből és 1908-ból nem találunk azonosítható festményt".' Ma már úgy látjuk, hogy Berény korai pályafutásának éppen 1907 volt az egyik legtermékenyebb és kvalitását tekintve is legeredményesebb esztendeje." Az olajfestmények mellett az utóbbi években igen nagy számban bukkantak fel korai Berény-grafikák, döntő többségükben éppen 1907-es dátumot viselő, Párizsban készült, nőiakt-stúdiumok. A tárgyalt mű régóta ismert, de csak az utóbbi időben előkerült, eddig ismeretlen 1907-es rajzok vizsgálata révén vált világossá, hogy szoros összefüggésbe hozható egy most felbukkant, valamint néhány már korábban ismert rajzzal. Legközelebbi rokonát, mely egykor Pogány Kálmán gyűjteményét gyarapította, csupán fotográfiáról ismerjük.' Ez a máig nem reprodukált mű tulajdonképpen a pécsi rajz kidolgozatlanabb, kevésbé befejezett változatának tekinthető. Pécsett, a Janus Pannonius Múzeum grafikai gyűjteményében őriznek egy másik 1907-es párizsi krokit, amelyen szintén erős kontraposztban álló női akt jelenik meg, de a meztelen nőt balprofilban ábrázolta a művész.

4 Utóbbi rajz minden bizonnyal ugyanarról a modellről, teljesen azonos beállításban, de más szemszögből készült. E pécsi rajz eddig ismeretlen, kissé kiforrottabb változatának felbukkanása

1 világított rá az említett négy mű összetartozására. A fiatal festő később erőteljesebbé váló, merész torzító szándéka első ízben ezeken a krokikon mutatkozik meg, s rajzról rajzra pontosan nyomon követhető, hogy egyre bátrabban, határozottabban deformálta a testeket, sőt a szándékos elrajzolásoktól sem riadt vissza. Krokizás során szerzett tapasztalatait Berény olyan olajfestmények alkotásánál kamatoztatta, mint az Olasz lány aktja (kat. X-19), vagy a Nemzeti Galéria Fekvő női akt\a (kat. X-21), amelyek korai ceuvre-jének legkiemelkedőbb teljesítményei közé tartoznak. Csupán a legutóbbi időben derült fény arra, hogy tárgyalt művünk és a vele sorozatot alkotó három aktstúdium egy szintén igen kvalitásos, de eddig teljesen ismeretlen olajfestmény előkéX-20 BERÉNY RÓBERT ÁLLÓ NŐI AKT STANDING FEMALF. NUDE 1907 Szén, karton; 325 x 213 mm Jelezve j. 1.: Berény Paris 1907 Pécs, Janus Pannonius Múzeum, ltsz: 83.8 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Passuth 1967. R.