Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - X. Új humanizmus / New Humanism - Barki Gergely: Párizsi előzmények és a modern francia művészet hatása a Nyolcak aktfestészetében / The Influence of Parisian Studies and Modern French Art on the Nude Painting of the Eight

ragatlan fauve"-nak Czóbelt az 1907-es Salon des Indépendants-ról írt kritikájában (Vauxcelles, Louis: Le Salon des Indépendants. Gil Blas 1907. március 20. o. n.). „[Kernstok] csak Czóbel Bélának nála, nyergesújfalusi birtokán való tartózkodása alatt kezdte figyelni az új művészet szárnypróbálgatásait" - írta Rózsa Miklós néhány évvel később (Rózsa 1914. 265; A részletet közli: Kernstok Károly és vendégei... i. m. [1. j.] 42). Horváth Béla: Kernstok Károly. Tanulmányok. Bp. 1997. 43. Feltételezhető, hogy az ismertebb Kernstok-fiúaktok mellett Czóbel Béla Pécsett őrzött, egy álló és egy guggoló fiút ábrázoló festménye (ltsz.: 78.150) is Nyergesen készülhetett, akár Márffy Kaposvárott őrzött, szintén guggoló fiút ábrázoló grafikai alkotása (ltsz.: 55.160). Rockenbauer Zoltán, a Márffy Ödön életmű-katalógus szerkesztője úgy vélekedik, hogy a Márffy által festett női aktok zömmel Nyergesen készültek (Rockenbauer Zoltán szóbeli közlését ezúton is köszönöm). E megállapítást támasztja alá a következő, Kernstok Károlyné kikérdezésében olvasható mondat is: „Többek festeni is kijártak a Kernstok-kertbe, így például Márffy Ödön ott festette legszebb korai képeit." (MTA MKI Adattár, MDK-C-II-40/6). Czóbeltől nem ismerünk Nyergesen készült női aktot. Kernstok művei közül, a már említetteken kívül, felhívjuk a figyelmet egy nagyméretű, fauve-jellegű fekvő női aktra, amely a MNG-ban őrzött Hajnali lovas című vászon hátoldalán látható (Its/..: 68.47. T). A női aktok hiánya talán annak is betudható, hogy a Nyergesen festett művek közül igen sok megsemmisült vagy elveszett. Kernstok és Czóbel például egy egész nyár művészi termését ásta el a Kernstok-kert szőlősében (Kernstok Károly: Vallomás [Előszó az 1938-as Ernst Múzeum-béli gyűjteményes kiállítás katalógusában]). Ferenczy Károly Réti Istvánhoz írott, 1907. április 18.-án kelt levelében így fogalmazott: „Úgy veszem észre, hogy a Zobelek Kernstok körül csoportosulva Nyergesújfalun fognak egy neoszerű Nagybányát kreálni." (MNG Adattár ltsz.: 8271/1955). Nem lehet pontosan tudni, hogy a megalakulást megelőzően, Kernstok birtokán, Czóbelen és Márffyn kívül, a későbbi Nyolcak csoport tagjai közül még kik fordultak meg, de Pór Bertalan egyik, Dévényi Ivánhoz írott levelében megemlíti, hogy 1910-ben több festőművész a Nyolcak társaságában látogatott Nyergesújfalura (Kernstok Károly és vendégei... i. m. [1. j.[ 85.). Feltehetően ugyanerről a látogatásról számolt be Orbán Dezső is egy szintén Dévényi Ivánhoz írott levelében (MTA Adattár, MKCS-C-I-159/1 152), de ő már a Nyolcakat támogató lapkritikus, Relie Pál nevét is megemlítette. Mégis valószínűnek tűnik, hogy Kernstokon, Márffyn és Czóbelen kívül a Nyolcak közül más nem dolgozott Nyergesen, így Orbán sem, hiszen a levélből is kitűnik, hogy a festők csupán rövid látogatóban jártak Kernstoknál. Horváth Béla: „Matisse... szívesen kiállítana nálunk... Picasso hasonlóan nyilatkozott" (Perlroth Csaba Vilmos [sic!] és Bornemisza Géza ismeretlen levele). Műgyűjtő V. [1973] 2. 38-39. Nem lehet például biztosan tudni, hogy Perlrott vajon a Nyolcak csoportjára értette a keresők kifejezést, amikor egy 1909 áprilisában (esetleg szeptemberében) írt levelében úgy fogalmazott, hogy: „nem veszek részt a »keresok« kiállításán, mert egy másik társasághoz lépek" (MNG Adattár ltsz.: 4579/a). A szakirodalomban a „Keresők" elnevezés alatt rendszerint a Nyolcak csoport azonos tagságú elődszervezetét szokás érteni, ám ez feltehetően téves berögződés. A „chercheur"-ből fordított „keresők" kifejezés a kor szakzsargonjában egy jóval tágabb művészkör megjelölésére szolgált, amelybe beletartoztak más, a konzervatív kritika által „modernkedőknek" kikiáltott festők is, így elsősorban a neósok, de Kernstok vagy akár Rippl-Rónai József is, aki szintén „kereső" művésznek tartotta magát. Nemegyszer a francia modern művészeket (pl.: Cézanne, Matisse, Picasso stb.) is „chercheur"-öknek nevezték (pl.: Rózsa Miklós). A Nyolcak első, 1909 decemberében megnyílt kiállításának idején még nem használtak semmiféle csoportnevet, és a korabeli sajtóban sem fordul elő a társaság „Keresők"-ként való említése. Kivételt képez ez alól egy az Alkotmányban megjelent cikk, Gn. aláírással (1910. január 1. 10.): „Az udvarias francia, ha rossz képet lát megkérdezi a festőjét: »ugy-e ön kereso?« A Könyves Kálmán szalonjában kiállított nyolc művész ehhez képest igen helyesen nevezi magát »keresonek«." Ebben az esetben is egy általánosabb értelemben használt jelzőről van szó és nem csoportnévről. Egy évvel később Dr. Rózsaffy Dezső Az Újság április 29-i számában azt írta, hogy „A »Nyolcak« a »Keresok« csoportjából alakultak ki...", amit ő szintén egy tágabb csoportból való kiválásként értelmezett. Ha a nyolc festő 1909 decemberében kívánta is valamilyen titulussal illetni az újonnan alakult festőcsoportot, akkor leginkább az „Új Képek" elnevezés volt használatos, hiszen például Bölöni az egyik kritikájában, még egy évvel később, közvetlenül a hivatalos megalakulás és névválasztás előtt is ezt az elnevezést használta mintegy csoportnévként. Berényről szóló cikke 1911. április 15-én jelent meg az Aurorában (63-66.), amelyben így fogalmazott: „Mert ő is [Berény] hozzátartozik ahhoz a Nyolc piktorhoz, akik megcsinálták bátran ezt a fiatalos egyesülést és nagy kollekcióval az »Üj képednek (sic!) a Nemzeti Szalonban most megnyíló kiállításon lép a magyar közönség elé." Rum Attila több írásában szintén amellett érvel, hogy a „keresők" titulus nem kizárólag a Nyolcak-csoport 1909-es elődjének elnevezésére szolgált. Czigány Dezsőről írt monográfiájában rámutatott, hogy a „Nyolcak" elnevezés már közvetlenül az „Új képek" kiállítást követően „ismert és használt kifejezés volt" (Rum Attila: Czigány Dezső. Bp. 2004. 95.). Az egykori sajtóvisszhangok tanúsága szerint a nyolc festő alkotásain kívül kiállításra került Kövesházi Kalmár Elza egy stilizált mellszobra és egy reliefje, Jakobovits Artúr, akinek nevét a katalógus belső lapjain már feltüntették, egy tájképpel szerepelt, Lehel Ferenctől pedig egy rajzot mutattak be. Kalmár Elza és Lehel Ferenc neve nem szerepel a katalógusban. Bölöni a kiállítás megnyitásának másnapján így ír: „Annyira fiatalok, hogy még el sem keresztelhették őket" (Bölöni György: Kernstok és társai. Magyar Nemzet 1910. január 1.) Kernstok Károlytól az Ifjak (színes R.: Horváth Béla: Kernstok Karoly. Bp. 1977. 13. kép) és a Fiú akt (Feltehetően erről a festményről készült az a fotó, amelynek reprodukciója A Ház 1910-es évfolyamában az 50. oldalon látható. A mű lappang, egyéb helyen való reprodukálásáról nincs tudomásunk, holott szinte biztosra vehető, hogy ez a mű szerepelt Fiú akt címen a Nyolcak Új Képek című kiállításán.), Tihanyitól pedig a Birkózók (Compositio) című festmény volt látható. A festmény korábbi, 1910 körüli, illetve 191 l-es datálása módosításra szorul. Az egykori sajtóban megjelent leírások alapján biztosan állítható, hogy ez a mű szerepelt az Új Képek tárlatán, tehát 1909-ben vagy az előtt készülhetett. A festmény színes R. ld. Rum i. m. (26. j.) 60. kép. Bár mindkét meztelen figura nőies vonásokkal rendelkezik, Bölöni Adám és Éva kettőseként értelmezte a kompozíciót: „Ő [Czigány] például egyik képén bevezet bennünket a műtermébe. Narancsok, citromok állanak az aktok indigókék térítőjén, a háttérben a falon vaskos kontúrjaival egy Adám és Eva sötét oktávképe rajzolódik fekete alapra, és a széken vetkezni kezd egy kicsiny modell, aki hozzá feltoppant, már ingben van, és a harisnyát készül lerúgni lábairól..." (Bölöni György: Cigány Dezső. Szombat 1910. 9; újra közölve: Uő.: Képek között. Bp. 1967. 206-209; Rum i. m. [26. j.] 87-90.) Katalog der Ausstellung Ungarischer Maler. Berlin 1910. A kiállítás 1910. február 5-től március 3-ig a berlini „Sezession" termeiben (Ausstellungsgebäudc Kurfürstendam 208/209), 1 márkás belépti díj ellenében várta a látogatókat. A katalógus tanúsága szerint egyes nem magántulajdonban lévő műveket meg lehetett vásárolni a helyszínen. A kiállított festményekről reprodukciók nem szerepelnek a kis füzetben, csupán egy alaprajzi ábra ismerteti a tárlat terembeosztását. A kiállítás egykori berlini sajtóvisszhangjának legfontosabb gyűjteménye Rippl-Rónai Józseftől származik, aki jelen volt a kiállításon, és a német lapokból kiollózta a tárlatra vonatkozó cikkeket (MNG Adattár ltsz.: Rippl-Rónai 4980). Szinyei Merse Pál szintén elkísérte műveit, és az ő hagyatékából is előkerült egy cikk-kivágat, amely Rippl-Rónai gyűjteményében nem szerepel (MNG Adattár ltsz.: 3776/934-62). A Nyolcak „kiküldött attaséja" Czigány Dezső volt, aki a Pesti Napló számára küldött beszámolót a kiállítás fogadtatásáról (Rum Attila i. m. [26. j.] 83-86). Majoros Valéria: Tihanyi Lajos 1911-es aktjai. Új Művészet X. (1999) 2. 47. Berény, Márffy és Orbán aktjait nem csupán a sajtó marasztalta el. Egy bizonyos B. K. monogramú tárlatlátogató a kiállítás legbotrányosabbnak vélt festményeiről karikatúrákat készített egy levelezőlapra. A Réti Istvánnak címzett levelezőlap hátulján szereplő nyolc kis gúnyrajz közül öt olyan festményt karikíroz, amelyen női aktok szerepelnek: Berénytől az Idill (MNG), a Sziluettes kompozíció (lappang) és a Karosszékben kuporgó lány (magántulajdon), Márffytól a Kaposvárott őrzött Alló női akt, Orbántól pedig az Aurora „Orbán számában" (Aurora 1911. 247.) reprodukált, lappangó Fekvő akt azonosítható. A fennmaradó három rajz „modellje" szintén beazonosítható: Berény Cilinderes önarcképe (]VM) mellett Tihanyi Vörösinges fiúját és egy az Aurora „Tihanyi-számában" (Aurora 1911. 161.) reprodukált, a nagybányai Kereszthegyet ábrázoló tájképét (színes R. Id.: Majoros Valéria Vanília: Tihanyi Lajos - A művész és művészete. Bp. 2004. 4. kép) karikírozta az ismeretlen tárlatlátogató. Vö. Passuth 1967. 102; Rockenbauer Zoltán: Nyomozás egy állítólagosán felszabdalt aktkép tárgyában. Márffy Ödön két nagyméretű aktos kompozíciójáról. Európai Utas 2002. 3. 52-56. Perneczky Géza például így fogalmaz: „Kernstok [...] néha szinte fájdalmasan hű a vonalkontúrok érzéki kanyargásához, [...] Pór Bertalan [...] a szecesszió stílusához híven ornamentális kielégülést keres magának." (In: Perneczky Géza: A Nyolcak és az aktivis-