Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - X. Új humanizmus / New Humanism - Barki Gergely: Párizsi előzmények és a modern francia művészet hatása a Nyolcak aktfestészetében / The Influence of Parisian Studies and Modern French Art on the Nude Painting of the Eight

ták köre. Kritika IV. (1966) április 16. 15.) 6 Internationale Kunstausstellung des Sonderbundes Westdeutscher Kunstfreunde und Künstler zu Köln, 1912. május 25. - szeptember 30. 37 Berény két művet állított ki: 311. Skizze (Frau im Sessel) és 3 12. Skizze (zwei akte). Annak ellenére, hogy a címekből akár grafikai művekre is gondolhatnánk, biztos, hogy festményekről van szó. Ezt a megállapítást támasztja alá Felvinczi Takács Zoltán: Művészeti programkiállítások és beszámolók című tanulmánya, amely a Nyugatban jelent meg (V. [1912] 17. 373-375.) és erre utalnak Rabinovszky Máriusz feljegyzései is, amelyeket a Sonderbund kiállítás megtekintése során rögzített TagebuchyÁban (MTA MKI Adattár, MKCS-C-I-64/48). Berénytől nem ismerünk olyan festményt, amelyen két akt látható. A Frau im Sessel című kép feltehetően a Karosszékben ülő nő című festménnyel azonosítható (magántulajdon, színes R. Szíj 1981. 8. kép). 38 Tihanyi 632-es tételszámon szereplő Weibliche Halbfigur című gipszmunkájára szintén Rum Attila hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök. Majoros Valéria Vanília, a festő monográfusa levelében kétségbe vonja a katalógus pontosságát, és véleménye szerint Tihanyi nem állított ki gipszszobrot Kölnben. Reprodukciója első ízben a Nyolcak 1912-es kiállításának katalógusában jelent meg. Arról, hogy a jelenleg lappangó, reprodukciókról sem ismert Jelenet J-es cím (igen gyakran és helytelenül az ismert Jelenet FV című sokalakos kompozíciót ezen a címen reprodukálják) női aktot takar, Nemes Mihály 1912. november 15-én, a Budapest című lap 13. oldalán megjelent cikke tudósít: „[Berény] Festményei közül a legvisszataszítóbb a 3. számú szétnyomorított nő aktja.". (A kiállítási katalógus 3. számú képe a Jelenet I című olajfestmény volt.) Bölöni György az ismeretlen akttal kapcsolatban további információval szolgál: A Világ 1912. november 15-1 számában (12.) megjelent Nyolcak című tanulmányából megtudhatjuk, hogy ülő női aktról van szó. A Golgotha című, feltehetően Amerikában lappangó festmény Krisztus, Jelenet V címen szerepelt a kiállítás katalógusában, ahol a sokalakos Jelenet PV című vászon mellett ennek a festménynek a reprodukcióját is közölték. A szakirodalomban gyakran téves számozással, esetleg számozás nélkül jelennek meg Berény Jelenet címet viselő festményeinek reprodukciói 4

~ A festmények mellett Berény egy „falhoz támaszkodva álló, egy sötét harisnyás és egy fekvő női akt" tollvázlatát mutatta be (Felvinczi Takács 1912. 763-768.) A három művész távolmaradásának azonos elfoglaltságból eredő indítékára első ízben Rum Attila hívta fel a figyelmet (Rum Attila: A Nyolcak története. In: Modern magyar festészet... i. m. [1 1. j.] 51.). 44 A csoport három kiállítása közül kizárólag az elsőn szerepeltek Czóbel Béla művei, 2 csendélet és egy tájkép, de személyesen ezen a tárlaton sem vett részt. Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy Czóbel tulajdonképpen csupán ezzel a három festménnyel vált a Nyolcak tagjává, hiszen az ő - főleg korábbi - tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy létrejött az első hazai avantgárd szellemiségű festőcsoport. 45 A Művészház 1913 tavaszán rendezett Nemzetközi posztimpresszionista kiállításán és az 1914-es Nagy kiállításán Pór kivételével mindannyian részt vettek. The Influence of Parisian Studies and Modern French Art on the Nude Painting of the Eight GERGELY BARKI [SUMMARY] The Eight, the first Hungarian avant-garde group of artists, were officially formed in 1911, although by that time their lives had been intertwined for more than five years. When, between 1905-1907, all eight painters spent some time in Paris they already knew each other from Budapest, Nagybánya or Munich. Their first experience as a group, however, was the discovery of the pulsating art life of the French capital and their witnessing the birth of new trends in painting. Upon arrival, most of them started taking classes with Jean-Paul Laurens at the Académie Julian, though neither the institution nor its teachers had a significant influence on their artistic development - apart from a technical skills point of view. They came to know the real art of Paris in art shops, at exhibitions, on café terraces, and in conversations held during the inevitable games of billiards. CO ° 3 It was probably the annual Salons that had n the greatest influence on them. The spring c Salon des Indépendants and the Salon d'Automne offered them a chance to study the most recent artistic experiments, and most of the Eight soon went beyond merely visiting the ° shows: they also started exhibiting. At the 1905 Salon d'Automne, Béla Czóbel presented his works as a member of the recently formed ult- ramodern group, the Fauvists. The influence of their leader Matisse remained identifiable in the art of those who were later to form the Eight, and also in that of the neo-impressionists of Nagybánya. The 1907 Salon d'Automne hosted the first large Cézanne retrospective, the influence of which can also be felt in the later works of the Eight. Another oeuvre to provide a wealth of inspiration was that of Gauguin, who had died in 1903. Shortly after his 1906 retrospective in Paris, the Hungarian artists were also able to view several Gauguin collections in Budapest. The elemental Gauguin exhibition in Budapest in May 1907 stirred even painters of a more conservative conviction, and for years the Eight were often nicknamed the Hungarian Gauguins. This derisive label was not entirely groundless. It is enough to consider Czigány's output at the time or Kernstok's female nudes of 1908-1909, which are undeniably reminiscent of Gauguin. At this time the Eight as such did not yet exist, though, with the exception of Berény, they all formed a group and showed their works together at the exhibitions of MIENK (The Circle of Hungarian Impressionists and Naturalists). Most of them continued to commute - some even until the end of the decade - between Paris and various Hungarian towns. They spent the greater part of the year in the French capital, but in the summer they would