Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - X. Új humanizmus / New Humanism - Barki Gergely: Párizsi előzmények és a modern francia művészet hatása a Nyolcak aktfestészetében / The Influence of Parisian Studies and Modern French Art on the Nude Painting of the Eight

házi szomszédsága,

21 vagy talán inkább a falusi emberek szemérmességéből adódó női aktmodellhiány adhat arra magyarázatot, hogy a fiúaktok nagyobb számához mérten

22 viszonylag kevés Nyergesen született női aktfestményt ismerünk.

2

' Kernstok körül, Nyergesújfalun már ezekben az években (1907-1908) formálódni kezdett a későbbi Nyolcak társasága,

24 de ekkor még a neósok közül is többen (Perlrott, Bornemisza) mesterüknek, vezérüknek tekintették őt.

21 Arra a kérdésre, hogy utóbbiak vajon miért nem csatlakoztak a Nyolcak csoportjához, a további kutatás adhat választ.

2

" 1909 nyarán, a Bölöni György által szervezett erdélyi vándorkiállításon még együtt állítottak ki a neósok és a későbbi Nyolcak tagjai, de az év végén nyíló Új Képek című tárlat katalógus-borítóján már csak a nyolc festő névsora szerepelt.^ Az ekkor még elnevezés nélküli csoport

2

" első tárlatán az összesen három, férfi-, illetve fiúaktot ábrázoló festmény

29 mellett csupán egyetlen női aktos művet mutattak be, Márffy jelenleg Pécsett őrzött, akkor Fürdő nők címen szereplő vásznát.'

0 A kiállítás botránykövének számító, francia Fauve-okat idéző Márffy-aktkompozíció mellett még egy festmény szerepelt, amelyen aktok voltak láthatók. Czigány Dezső Félix Vallotton és Cézanne együttes hatását tükröző, Interieur című, azóta megsemmisült műve azonban általános tetszést aratott. A festmény hátterében egy aktos kompozíciót ábrázoló, technikáját tekintve nehezen meghatározható műalkotás, esetleg egy nagyméretű falkép-terv (?) vagy egy gobelin részlete volt látható." A Könyves Kálmán Szalonban kiállított művek egy részét a budapesti tárlat bezárását követő hónapokban Berlinben is bemutatták, de az óvatos szervezők a „legapetírosabbnak" számító aktos kompozíciókat, Márffy és Tihanyi Pesten heves ellenérzéseket kiváltó műveit nem válogatták be.

32 Feltételezhető, hogy a csoport hivatalos megalakulását követő 191 l-es tárlaton Tihanyi már hasonló elővigyázatosságból, az első kiállításon ért támadásokat elkerülendő nem állította ki aktjait, holott ebben az évben is születtek szép számmal ilyen témájú művei." A maradi oldal újabb céltáblája így elsősorban Berény Róbert lett, akinek korábbi, még Párizsban készült, fauve-jellegű aktjain és a már Budapesten festett, Cézanne parafrázisokként értelmezhető aktos kompozícióin nem győzte eleget köszörülni a nyelvét a konzervatív sajtó. Hasonló elmarasztalásban részesült női aktokat ábrázoló festményei miatt Czigány, Márffy és Orbán Dezső is.'

4 Az említett művészek továbbra is hűek maradtak Párizs avantgárd szelleméhez, de Kernstok és Pór 1911-ben kiállított, monumentális, aktos kompozíciói arról vallanak, hogy alkotóik ekkor már egyre inkább eltávolodtak a franciás szellemtől. Ujabb műveik leginkább az olasz reneszánsz nagyjainak tanulmányozásáról árulkodnak, s ugyanakkor a szecesszió vonalkultúrájáról sem mondanak le.'" Egy évvel a Nemzeti Szalonban rendezett tárlatot követően a Nyolcak közül hatan állítottak ki Kölnben, a Nemzetközi „Sonderbund" tárlaton.

36 Itt szintén bemutattak néhány aktot, közöttük olyan kuriózumokat is, amelyeket még nem sikerült azonosítani. Berény két aktot ábrázoló tanulmánya'

7 mellett Tihanyi Lajos Női félalak című gipszszobra hívja fel magára a figyelmet.'

8 1912-ben a Nyolcak harmadik, szintén a Nemzeti Szalonban rendezett tárlatán már csupán Orbán képviselte a tisztán franciás irányvonalat. Kiállított nagyméretű aktos kompozíciója Matisse 1910-es Táncát idézi.'

9 Berény ekkor újra stílust váltott. A német expresszionizmus által inspirált művei közül például a Jelenet F° és a Jelenet IV című festményén, valamint a Golgothán (Krisztus, Jelenet V)

4

' jelennek meg aktok, de a fényköddel átitatott testek körvonalai felbomlanak, és csupán a fauve-os színhasználat emlékeztet a festő párizsi iskolázottságára.

42 A Nyolcak harmadik kiállításán már csak négy festő állította ki műveit, Czigány, Kernstok és Márffy falkép-megbízásaik teljesítése miatt maradtak távol,

4

' Czóbel pedig az előző tárlaton is csupán a nevével vett részt.

44 Pór ekkor szintén murális feladatain dolgozott, de ő elküldte a kiállításra a Népopera falképeihez készített, aktokat ábrázoló kartonjait. A harmadik, egyben utolsó Nyolcak-tárlatot követően még 1914-ben, a bécsi „Brüko Salon"ban rendeztek közös kiállítást a csoport tagjai. Ekkor is tovább csökkent a létszám, csupán Berény, Pór és Tihanyi műveit mutatták be. A Nyolcak tagjai szinte kivétel nélkül elküldték műveiket a Művészház kiállításaira is,

41 de ekkor már nem csoportként állítottak ki. Közösen ezek után máinem léptek fel, így rövid történetük az I. világháború kitörésének évében tulajdonképpen véget ért. JEGYZETEK I NOTES Néhányan csak Párizsban ismerkedtek össze. Berény Márffyval például egy párizsi „Pátéphon" üzletben találkozott először (Berény Róbert: Márffy Ödön hetven éves. Magyar Művészet 1949. 1. 24-27.), de voltak olyan találkozások is, amelyekre már a párizsi tartózkodások után, Budapesten került sor. így emlékezett vissza például Márffy Kernstokkal való megismerkedésére (Horváth Béla: Márffy Ödön kortársairól és a korról. Jelenkor IV [1961] 6. 716-717.), bár ennek ellentmond Bodri Ferenc megállapítása, mely szerint a két festő már 1901-1902 körül megismerkedett Párizsban (Kernstok Károly és vendégei, látogatói Nyergesújfalun. Gyűjt, és közread. Bodri Ferenc. Szerk. Virág Jenő. Tatabánya 2000. 84.). Bodri Ferenc feldolgozása szerint a későbbi Nyolcak közül öten (Berény, Czigány, Kernstok, Márffy és Pór) tanultak a Julian Akadémián, és Kernstok kivételével valamennyien Jean Paul Laurens tanítványai voltak. Vö. Bodri Ferenc: Passuth Krisztina Nyolcakkönyvének margójára. Jelenkor XI. (1968) 12. 1112. A Julian növendéke volt Czóbel Béla is, aki 1904-ben díjat nyert az iskola aktpályázatán. (Kállai Ernő: Czóbel Béla. 1934. 14; Kratochwill Mimi: Czóbel Béla élete és művészete. Bp. 2001. 18.), és Orbán