Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - X. Új humanizmus / New Humanism - Barki Gergely: Párizsi előzmények és a modern francia művészet hatása a Nyolcak aktfestészetében / The Influence of Parisian Studies and Modern French Art on the Nude Painting of the Eight

Dezső szintén látogatta az iskolát, igaz, hogy csupán egy hétig. (Orbán Dezső levele Dévényi Ivánhoz, MTA Adattár, MKCS-C-I-159/1136, vö. Passuth Krisztina: Orbán Dezső. 1977. 6-7.) (Passuth Krisztina két hetet említ.) Ld. még Berény Róbert visszaemlékezését J. R Laurensre. In: Kassák Lajos: Vallomás tizenöt művészről. Bp. 1942. 73-80. A Julian Akadémia növendékeinek teljes névsorát, az egyes diákok választott fakultását, tanárainak nevét és az intézményben töltött időszak évszámát Id.: The Julian Academy 1989. kat. o. n. A lista a Nyolcak közül a következőket sorolja fel: Berény Róbert (1905), Czigány Dezső (1905), Czóbel Béla Adalbert [sic!] (1904), Kernstok Károly (1894-1896), Márffy Ödön (nem tüntették fel, hogy mikor volt az iskola növendéke, és származása is tévesen [Bohemian] szerepel), Orbán Dezső (1907), Pór Bertalan (é. n.). Amikor például Orbán Dezső megérkezett Párizsba 1906-ban, a már ott tartózkodó Berény Róbert vezette be őt a párizsi művészeti élet rejtelmeibe. Berény így invitálta barátját: „Na, majd holnap elmegyünk egypár műkereskedő kiállítására és majd megmutatom neked, hogy mi a művészet!" (Orbán Dezső levelének fenti részletét első ízben Passuth Krisztina idézte 1961-ben, a Nyolcak művészetét feldolgozó diplomamunkájában.) A későbbi Nyolcak csoport tagjainak párizsi kiállításokon való szerepléséről ld.: Gordon 1974. (Gordon könyvében egyes adatok tévesen, illetve hiányosan szerepelnek, ezért fenntartással kezelendő!) 1907 májusában a Nemzeti Szalon Tavaszi kiállításának keretén belül, többek között néhány Cézanne, Courbet, Denis, Manet, Marquet, Matisse, Seurat, Signac és Van Gogh alkotás mellett összesen hatvanhét Gauguin-művet állítottak ki. Boros Judit: „Ez az ember lett a művészet választóvize". Thorma János és az 1907-es Gauguin-kiállítás. In: Thorma János. Kiskunhalas 2003. 125-135. A kiállítás létrejöttében Kunffy Lajos (szerző által) feltételezett közreműködése kizárható, hiszen ő ekkor Párizsban tartózkodott, és a kiállításról csak Rippl-Rónai Józsefnek a megnyitó napján, hozzá írt leveléből értesült (Rippl-Rónai említett levelét ld.: Rippl-Rónai József Emlékezései. In: Rippl-Rónai - Beck 1957. 146.). A Gauguin-kiállítás Feszty Árpádra gyakorolt hatásáról ld.: Feszty Masa: Feszty Árpád élete és művészete. 1966. 123. (A témára vonatkozó részletet újra közli: Kernstok Károly és vendégei... i. m. [1. j.] 47.) Pl.: Gyermektemetés, 1907; Táj kazlakkal, 1908. Az egykori sajtóhíradásokban, kritikákban Márffyval és Tihanyival kapcsolatban szintén sűrűn felemlegették Gauguin hatását. Példaként kínálkozik a tatai Kuny Domonkos Múzeum jelenleg Nyergesújfalun kiállított Alló női aktja (ltsz.: 64.1.8) és ugyanennek a festménynek lappangó pendantja. Utóbbi mű reprodukcióját ld. A Ház 1910. 49. A későbbi Nyolcak tagjai közül egyedül Berény nem csatlakozott formálisan a MIÉNK-hez, ám a MIÉNK keretein belül megvalósult, Bölöni György által szervezett 1909-es erdélyi körúton az ő műveit is kiállították. Bölöni György: Szabad iskola. Nyugat X. (1917) 3. 319. A külföldi szakirodalomban több helyen is azt olvashatjuk, hogy huszonhárom éven keresztül (1900-1923) az „Humbert" volt az egyetlen festőiskola, ahol hölgyek élő aktok után dolgozhattak. Ez a megállapítás téves. Többek között a Julian Akadémia, a Matisse-iskola és a Colarossi hölgynövendékei is részt vehettek aktórákon. Bizonyítékként említhetjük például a Julian Akadémia „női atelier"-jéről készült fotográfiát (R. Id. The Julian Academy 1989), Arvid Fougstedt 1909-es, Krokizás a Colarossiban című rajzát (R. Pansier Begegnungen 1904-1914. Café du Dome. Académie Matisse. Duisburg 1965. kat. o. n.), vagy Perlrott Csaba Vilmos Festőiskola című, 1907-es festményét (R. Modern magyar festészet 1892-1919. Szerk. Kieselbach Tamás. Bp. 2003. 49.), amelyeken az élő modell után festő, illetve rajzoló növendékek között hölgyek is láthatók. Az Humbert magániskolát minden rendszeresség nélkül, bárki látogathatta, így a „tanítványok" nem rendelkeztek növendéki státusszal, tehát műveiket sem mindig korrigálták. Ebben a magániskolában, ahol többek között Francis Picabia, Georges Braque és Marie Laurencin is megfordult, Bajomi Lázár Endre szerint együtt járt aktot rajzolni Czóbel Béla és Berény Róbert. Ld.: Bajomi Lázár Endre: Montparnasse. Bp. 1969. 199. 12 Számos forrás igazolja, hogy Perlrott Csaba Vilmos, Bornemisza Géza és Brummer József részt vett a Matisseiskola tevékenységében. Brummer egy időben az iskola gondnoki-fűtői feladatát is ellátta, s ugyanakkor aktmodellként is bevált (Passuth, Krisztina: Hungarian Fauves, Fauve Hungarians in Paris. French Cultural Studies 2000. október, 377-386, vö. Stein, Gertrude: Alice B. Toklas önéletrajza. Bp. 1974. 60-61.). Bornemisza Géza Réti Istvánnak írt levelében (MNG Adattár ltsz.: 8242/1955) arról számolt be, hogy 1908 első hónapjait Matisse iskolájában töltötte, továbbá a birtokában volt egy Matisse által, 1909-ben kiállított igazolás is, mely szerint a magyar festő iskolája növendéke volt (Pápai Emese: Bornemisza Géza festőművész fauve-os korszaka. MÉ LI. [2002] 3-4. 309-321.). Pcrlrott visszaemlékezéseiben (Perlrott Csaba Vilmos művészete. Bornemisza Géza előszavával. H. n. é. n. 11.) az áll, hogy 1906-ban részt vett az akadémia létrehozásában, de a dátumra feltehetően tévesen emlékezett, hiszen Matisse iskolája csak 1908 januárjában fogadta első növendékeit. Perlrott az egyedüli magyar növendék, aki biztosan azonosítható az akadémia egyetlen ismert tablóképén (R. pl. Parisier Begegnungen i. m. [ 11. j.] kat. o. n.). Az iskola növendékeiről készült, több alkalommal bizonytalan datálással reprodukált felvétel 2 példánya vált ismertté. Az egyik, szakadozott állapotban lévő, szintén több ízben reprodukált példányon tisztán olvasható az 1909-es évszám. A felirat feltehetően az egyik skandináv tanítványtól származik. (A fotót az oslói Nasjonalgalleriet-ben őrzik, R. közli: Matisse-Elevene. De forste ar. Lillehammer Kunstmuseum, 2001. kat. 2. Ugyanennek a fotónak a reprodukciója jelent meg Benedek Katalin Francia hangsúlyok a neósok művészetében című tanulmányában [In: Nagybánya - Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig. MissionArt Galéria. Miskolc 1992. 35-42.], de ott a felirat a levágás miatt csak részben látható.) Az említetteken kívül, egyes feltételezések szerint Matisse iskolájában megfordult Dénes Valéria is (Passuth: Hungarian Fauves... i. m; Uő.: Neósok és magyar fauve-ok. In: Modern magyar festészet... i. m. [11. j.] 48.) 1 Benedek Katalin i. m. (12. j.) tanulmányában John Rüssel kellő bizonyítékkal nem alátámasztott megjegyzésére hivatkozva (Matisse et son temps [1869-1951] par John Russel et les Rédacteurs des Éditions TIME-LIFE, Nederland, 1969-1973. by TIME Inc., 62.) megemlíti, hogy Czóbel 1908-tól Matisse tanítványa volt. Benedek Katalin nyomán Sármány-Parsons Ilona Nagybánya festészete a Monarchia művészeti kontextusában című tanulmányában (AH XXVII. [2000] 2. 352.) már tényként említi, hogy Czóbel Matisse növendéke volt. Sem a Czóbellel foglalkozó monográfiákból, sem más forrásból nem derül ki az állítás igaza. Sümegi György (Neósok a Kecskeméti Művésztelepen. In: Nagybánya... i. m. [12. j.] 58.) többek között Czóbelt is érintő megjegyzése szintén félreérthető: „Az egy évtized alatt meghiggadt nagybányai impresszionizmus helyett közvetlenül Matisse iskolájából inspirálódtak a kettős kötődésű növendékek (Czóbel Béla, Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos, Kmetty János, Ziffer Sándor, Galimberti Sándor, Dénes Valéria, Tihanyi Lajos stb.)". A felsoroltak közül csupán Bornemiszáról és Perlrottról van konkrét bizonyítékunk arra nézve, hogy valóban jártak Matisse iskolájában. A Nyolcak közül Berénnyel kapcsolatban merült föl legröbbször, hogy alkalmanként megfordult a Matisse-iskolában (ld. jelen kat. Berény Róbert: Olasz lány aktja lkat. X-19] 5. j.). Szíj Béla feltételezése, mely szerint Berény társaságában Márffy is megfordult a Matisse Akadémián, téves, hiszen Márffy mintegy másfél évvel az iskola megnyitása előtt hazatelepült. Matisse iskolája 1908. január 1jén a Convent des Oiseux-ban nyílt meg a Rue de Sèvres 56. szám alatt, majd hamarosan átköltözött a Boulevard des Invalides-en álló Hotel Bironba (Weber, Max: On Matisse's school. In: Henri Matisse. Ed. Flam, Jack. New York 1988. 99.) 14 Czóbelnek, mint a Fauve-ok csoportjához tartozó festőnek lehetett a legközvetlenebb kapcsolata Matisseszal. Márffy visszaemlékezéseiben az áll, hogy néhány alkalommal találkozott a mesterrel (vö.: Horváth Béla i. m. [1. j.[ 716.), s Kernstok szintén hasonló élményeiről számolt be (vö.: Horváth Béla: Kernstok Károly. Tatabánya 1993. 26; Kernstok Károly: Rövid epilógus egy kiállításról. (Huszadik Század XII. [1911] 1. 723-724) In: Kernstok Károly írásaiból. Gyűjt, és közread. Bodri Ferenc. Tatabánya 1997. 33-34.). 15 Bornemisza Géza: Henri Matisse. Visszaemlékezés a nagy művészre. Kékmadár 1923. 62-63. 16 A Nyolcak közül, a különböző források bizonysága szerint Berényről, Czóbelról, Kernstokról, Orbánról és Pórról lehet tudni, hogy megfordultak Steinék Rue de Fleurus-i lakásán. Kernstok például így emlékezett erre az időszakra 1936-ban, Perlrott-Csaba Vilmoshoz írott levelében: „Emlékszel huszonnyolc évvel előtte a Rue Falguiere-ben? Milyen szép és bizakodó társaság éltünk ott. Berény Róbert, Czóbel Béla, Bornemisza Géza, Orbán Dezső. Mennyi szép kép született meg tőlük. És emlékszel Matisse-ra, a mesteredre és a Stein testvérekre?" (Az idézett Kernstok levél teljes szövege Perlrott 1936-os, a Tamás Galériában rendezett gyűjteményes kiállításának katalógusában olvasható.) Kratochwill Mimi Tihanyi nevét is ebben a kontextusban említi (Kratochwill Mimi i. m. [2. j.] 16.), de Tihanyi feltehetően soha sem vett részt a soírée-ken. A festő monográfusának, Majoros Valéria Vaníliának ezúton is köszönöm, hogy feltételezésemet megerősítette. 17 Stein i. m. [12. j.] 14, 18, 45, 85, 90. IK Uo. 18. Az 1907-es Salon des Indépendants katalógusa szerint Matisse 2 rajz és 3 fametszet mellett csupán egyetlen festményt állított ki (5247. + Tableau No. III.). Gertrude Stein nem említi cím szerint Matisse Kék aktját (Baltimore, Museum of Art [Cone Collection]), de a regényben szereplő leírás alapján a kiállított művet a Kék akttal lehet azonosítani (vö.: Le Fauvisme ou l'épreuve du feu. Éruption de la modernité en Europe. Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris 1999-2000. kat. 436.). Czóbel elveszett aktja 1295-ös tételszámon, Femme nue couchée címen szerepelt a katalógusban. 19 A Fauve-ok névadója, Louis Vauxcelles nevezte „fa-