Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - X. Új humanizmus / New Humanism - Ferenczy Mária: Hopp Ferenc / Ferenc Hopp

FERENCZY MÁRIA Hopp Ferenc A vagyonos optikus, világutazó, műgyűjtő, mecénás, a budapesti kelet-ázsiai művészeti múzeum alapítója szinte népmesei karriert futott be, pályája mégis jellegzetes a polgárosodó Magyarországon. 1833. április 29-én született sokgyermekes, németajkú családban Fulneken, Morvaországban, és rokonok révén került Pestre optikusinasnak 1845-ben, a Calderoni céghez. Segédlevelének megszerzése után külföldre ment szakmai gyakorlatot szerezni. Két évi bécsi, majd négy évi Egyesült Államokbeli tartózkodás után 1861-ben tért vissza Pestre, betársult a Calderoni cégbe, amelyet később egészen átvett, megtartva a már bevezetett Calderoni és Társa nevet. A vállalkozást jelentős mértékben továbbfejlesztette: az 1870-es években az optikai profil mellé - az Eötvös-féle tanügyi reformok idején - meghonosította Magyarországon a tanszer- és iskolai szemléltetőeszköz-gyártást. Szakmai tevékenysége ötvenéves jubileumán, 1895-ben ezért a tevékenységéért Ferenc József Lovagrend-kitüntetést kapott. Árulta és propagálta a gyorsan fejlődő új találmány, a fényképezés eszközeit és anyagait is. A cég virágzása lehetővé tette, hogy ötvenéves kora után kedvtelésből, a természettudományok és a földrajz, a távoli népek élete és a technika fejlődése iránti érdeklődésből utazzék. Nemcsak üzleti utakra ment, és a világkiállításokat látogatta meg, hanem körutazást tett a Földközi-tengeri országokban, elutazott Nyugat-Afrikába, a kongói vasút meglátogatására, ezen kívül 1882 és 1914 között ötször körülutazta a Földet. Utazásairól beszámolt a Magyar Földrajzi Társaság ülésein, több úti beszámolója nyomtatásban is megjelent. Utazásai hatására lett műgyűjtővé. Eleinte emléktárgyakat vásárolt, ásványoktól a míves fegyverekig, technikai érdekességektől a különös használati tárgyakig és remek dísztárgyakig mindent megvett, ami felkeltette érdeklődését. Figyelme fokozatosan fordult a tudatos műgyűjtés, ezen belül a keleti művészet és díszítőművészet felé; különösen értékelte az emberi kézügyesség teljesítményeit, a finom faragásokat és távol-keleti lakkmunkákat. 1907-ben az Iparművészeti Múzeumban, az Amateur gyűjtemények kiállításán már ő szerepelt a legnagyobb keleti anyaggal. Művészeti tanácsadója (1913-tól) Felvinczi Takács Zoltán, a Szépművészeti Múzeum munkatársa volt. Háza díszítésére hazai festőművészek alkotásaiból is vásárolt. Hálószobájában női aktot ábrázoló (spanyol) festmény függött, amelyet egy budapesti kiállításon vásárolt meg. Mecénási tevékenysége igen szerteágazó: tárgyaiból adott kölcsön kiállításra, és ajándékozott is múzeumoknak, de utazásai során szakemberek kérésére saját pénzén a helyszínen is vásárolt tárgyakat, például a ma a Szépművészeti Múzeumban őrzött karthágói (pun) kerámiagyűjteményt. Rendszeresen támogatta a Magyar Földrajzi Társaságot és számos más, tudományos és társadalmi egyesületet, mind választott hazájában, Magyarországon, mind szülővárosában, Fulneken. 1919. szeptember 7-én halt meg, Budapesten, miután végrendeletében gyűjteményét, a több mint négy és félezer darab, túlnyomórészt keleti műtárgyat, villájával és kertjével (Bp. VI. Andrássy út 103.) együtt az államra hagyta, kelet-ázsiai művészeti múzeum alapítása céljából. Ez az intézmény ma is működik, és alapítója nevét viseli. Szakmája és utazásai egyaránt hozzájárultak, hogy szenvedélyes amatőr fotográfus lett, de utazásai során gyűjtötte is a fényképeket. Nem tudjuk, mikor, és hogyan tanult meg fényképezni. Bizonyos, hogy a világ körül tett első utazásán még nem fényképezett: 1882-1883-ban még túlságosan sok időt igényelt a felvételkészítés, amelyhez igencsak súlyos felszerelés kellett - ez még nem lehetett egy világ körüli útra induló magányos úriember szórakozása. De világszerte működtek már profi fotósok, akik a növekvő számú utazó számára tájképeket, zsánerképeket, helyi különlegességeket ábrázoló fényképsorozatokat készítettek. Hopp Ferenc akkor Japánban több mint száz fényképet vásárolt. Az albumba rendezett fotók túlnyomó többsége a japán életmódot, viseletet, szokásokat mutatja be, életkép és portré, mellettük néhány tájkép és egyéb téma fordul elő. Az 1890-es évek elejétől Hopp Ferenc már maga is készített felvételeket. Leveleiből tudjuk, utazásai során mi mindent próbált meg lefényképezni, változó sikerrel, de egyre biztosabban alkalmazva a könnyebb és jobban használható felszerelést. Bő húsz év alatt sok ezer fényképet készített. Ezeket gondosan kidolgoztatta, meghatározta és időrendben, témák szerint csoportosítva albumba rakta. Albumait szívesen mutatta meg látogatóinak. Az 1900-as évek elején több kiállításon is szerepeltek fényképei, néhány megjelent a korabeli sajtóban is; saját képeit vetítette előadásain a Földrajzi Társaságban, és (a gyűjtött fotók mellett) ezekkel illusztrálta nyomtatásban megjelent úti beszámolóit. Fényképgyűjteményét a Földrajzi Társaságnak adományozta. Sajnos, ennek az anyagnak a legnagyobb része a társaság irattárával együtt a II. világháború alatt bombatámadás következtében elpusztult, így ma már Hopp Ferenc fényképeinek csak töredékeit ismerhetjük meg. A dokumentumok tanúsága szerint azonban a kortársak - szakemberek, a polgári társasági élet érdeklődő szereplői, köztük művészek is - láthatták és ismerték a köztiszteletnek örvendő öreg polgár fényképeit és gyűjteményeit. IRODALOM - BIBI IOGRAPHY: Hopp Ferenc: Téli utazás a Földközitenger körülfekvő országokban. Bp. 1898; Hopp Ferenc: Utazás a Földközi-tenger körül. In: Magyar Géniusz (Vasárnapi Lapok) VII. (1898) 30. 492-495. (képek: 491-497.); Hopp Ferenc: Kirándulásom Afrika nyugati partján Kamerun érintésével a Kongóhoz. Klny. a Földrajzi Közlemények 1901. évi folyamának 4. füzetéből. Bp. 1901; Hopp Ferenc: Hopp Ferencz utazása a Föld körül, Szibérián át. Különlenyomat a Földrajzi Köz lemények XXXII. kötetének június-júliusi, 5. füzetéből. Bp. 1904; [Jubileumi album) Hopp Ferencnek, a szeretett főnöknek ötvenéves üzleti tevékenységének megünneplése emlékére 1895. évi július 19-én (impresszum nélkül); Felvinczi Takács Mariann: Hopp Ferenc. Különlenyomat a Keletkutatás 1994-es őszi számából. Bp. 1994; Ferenczy Mária - Kincses Károly: Mandarin öszvérháton. Hopp Fe renc fényképei. Magyar Fotográfiai Múzeum - Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum. Bp. 1999.