Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - X. Új humanizmus / New Humanism

JEGYZETEK I NOTE S ' Dobie, Madeleine: Foreign Bodies: Gender, Language, and Culture in French Orientalism. Stanford 2001 passim Nochlin, Linda: The Imaginary Orient. Art in America 1983. May-June. 46-59. 3 Dobie i. m. (1. j.) 28. 4 Woolf, Virginia: Collected Essays. New York 1907. II. 141-148. Lewis, Reina: Gendering Orientalism. London 1996. Barthes, Roland: L'Empire des signes. Genève 1970. Said 2000. 20-21. dő- és háremjeleneteinek párhuzama, a gyarmatosító, politikai és kulturális hatalmat birtokló fehér férfi látens erotikus vágyainak, birtoklási ösztöneinek lenyomatát tükrözi. A feminizált, meghódítandó Keletet csábítónak, titokzatosnak és veszélyesnek álmodták, ám a rögzített képek témája sok esetben valójában nem a keleti szokások, hanem az európai nők és férfiak viszonya volt az adott korban. Ezek a képek alkalmasnak bizonyultak arra, hogy a nézőt {a férfiakat) szexuálisan bevonják, erkölcsileg azonban biztos távolságban tartsák a távoli vidékek, más népszokások ábrázolásának ürügyén, a kulturális és szexuális másik összekapcsolásával. Az aktív feminizmus a viktoriánus kor nagyhatalmi, gyarmatosító összefüggésrendszerének keretei közt született meg. A nemzetek, a kulturális különbségek megfogalmazása, a politikai hatalom szerkezetének meghatározása a nemek szerepének értelmezését is felvetette. A Keleten utazó fehér nő kiváltságai felhívták a figyelmet arra, hogy a Kelet-Nyugat viszonyában ők a birodalmi rendszer kedvezményezettéi, ugyanakkor az európai társadalomban ők a mások, alárendeltek. Szervezett formában, a birodalom felelősségének nevében kezdték képviselni a gyarmatokon elnyomott, szexuálisan is kiszolgáltatott nőtársaik jogait, saját jogaik, szabadságuk kiterjesztése mellett. Virginia Woolf már elutasította az „angolságot" (Englishness), támadta Kipling imperializmusát, világpolgárnak tekintette magát, és megfogalmazta, hogy az (angol) történelem a férfiak történelme, s a nőkről szinte semmit sem tudunk.

4 A nők egyre jelentősebb mértékben vettek részt a kulturális szférában, az orientalizmus irodalmában is fontos szerepet betöltve. Ám a kolonializáló-orientalista jelenetek festői néhány ritka kivételtől eltekintve, mint például Henriette Browne (alk. 1855-1878), kizárólag férfiak voltak." A fürdőző, szépítkező japán nő témája akár fotográfián, akár realisztikusnak ható fametszeten jelenik is meg, az európaiak számára kétszeresen is a másikat ábrázolta. Roland Barthes hívta fel a figyelmet arra, hogy a japán kultúra „orientalista ábrázolása" következetesen eltörölte a Kelet másságát azzal, hogy az európai kultúra fogalmainak rendszerébe illesztette azt.

6 Ezzel szemben fordítva kellett volna történnie, úgy, hogy Japán nem lefordított, nem értelmezett mássága áramlik be az európai kultúrába, és az európai kulturális formákra való rákérdezést kezdeményezi. Ennek a kapcsolatnak Barthes számára az a lehetőség a lényege, hogy a nyugati valóságképzet felbomlik, és „minden, ami bennünk nyugati, meginog". Edward Said pedig más szempontból úgy fogalmazott, hogy a mindenhatónak érzett nyugatiságtudat, mely saját magát középpontként definiálva a Kelet világát is megteremtette magának, ráadásul nem egy pusztán empirikus tapasztalással is alátámasztható valóság tényeit figyelembe vevő, hanem vágyak, elfojtott érzelmek, kivetítések tömkelege által befolyásolt logika alapján részleteiben is meghatározta, ki és mi tekinthető „keletinek".

7 A Japánban a köznép, főként a városi lakosság számára már a 17. század óta olcsón és nagyszámban elérhető, a szórakozással kapcsolatos népszerű fametszetek (színházi jelenetek, szépasszonyok portréi, örömnegyedek jelenetei, regények illusztrációi, majd tájak etc.) Európában az 1850-es évektől váltak ismertekké. A japoniztnus divatja és a japán fametszetek hatása fontos tényező volt a 19. század második felének képző- és iparművészetében. Magyarországon az első jelentős japán fametszetgyűjteményt 1908-ban mutatták be a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának anyagából. A kiállításunkon látható fametszet Kunisada 9. & I. (1786-1864), az Utagawa-iskolához tartozó ukiyo-e festő, fametszettervező munkája, aki elbeszélések illusztrálásában és színészportrékban tűnt ki leginkább. A metszet egy sorozat darabja, melyen az öt elem (fa, tűz, föld, fém, víz) tulajdonságainak, minőségeinek megfeleltetett párkapcsolatokat, az előre elrendeltetett férfi-nő viszonyokat mutatják be. A Kínából származó gondolat szerint minden létező dolog születését és változásait az öt elem hozza létre. Az öt elemhez kapcsolódó szokások, elképzelések mélyen áthatották a japán mindennapokat. A sorozathoz tartozó további két fametszetet, a Kurtizán és kereskedő fia és a Hidegvizes dézsa és szentjánosbogár kalitka címűeket a londoni Victoria and Albert Museumban őrzik. B . M .