Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - X. Új humanizmus / New Humanism

SZÉPÍTKEZŐ JAPÁN LEÁNY JAPANESE GIRL AT HER TOILET 1860-AS ÉVEK VÉGE Albumin; 55 x 90 mm Jelzés n. Felirat a hátára felragasztott papírcsíkon: A Japanese Girl at her toilet Budapest, Magyar Néprajzi Múzeum, Itsz.: F 584 A vizitkártya méretű képen - jelzésszerű japán enteriőrben - fiatal japán nőt látunk profilból. A leány a sarkán ül (a japánok nem használtak széket), és éppen kikészíti magát: arca és nyaka kifestésével foglalatoskodik. A haját kontyba tűzte, a válláról leeresztette a ruhát, amely lentebb teljesen elrejti a teste formáit. Előtte egy szekrényke tetején állványon áll a kerek fémtükör, ebben nézi magát. Bal kezében kendő, a keze ügyében a földön tálka, tálca, dobozkák, pipereszerekkel. Háta mögött az alacsony szekrényke valójában hordozható tűzhely, tetejére fém vízforraló kannát és porcelán teáskannát helyeztek. Hasonló témájú és beállítású fénykép több is készült; a Hopp Ferenc - tizenhárom évvel későbbi - gyűjtéséből bemutatott darabok egyike is ezek közé tartozik. (Kat. X-4-4) Megfigyelhető, hogy a későbbi kép többet mutat meg a női testből. F

. M . „Sem te, sem én, sem senki más [...] nem ismerheti meg a keleti nőt, mivel nem látható"- írta Flaubert 1862-ben kelt levelében SainteBeuve-nek, tapasztalatokban gazdag keleti útja után több mint tíz évvel. A keleti nőkhöz társított képzetek az 1600-as évek végének utaztató irodalmában jelentek meg először, majd a 19. század első felére a la femme orientale titokzatos, ígéretes, csábító, megismerhetetlen jelentése idiomatikussá, kulturális címkévé vált. A 19. században már gyakori volt a keleti nők ábrázolása, mely lényegében utazók beszámolóinak, „etnográfiai leírásoknak", elbeszélések motívumainak kölcsönzéséből, ismétléséből nyerte „hitelességét".

1 A másra irányuló szexuális vágyak a feminizált Kelet ábrázolásában öltöttek formát. Az orientalista festmények valóságosságának kérdése nem választható el az európai kolonializáló törekvésektől, hiszen a Kelet-Európában elvárt képet kívánták bemutatni realista eszközökkel (jó néhány festő fotókat is felhasznált készítésükkor), hogy igazolják az európai dominancia létjogosultságát. Azt az érzetet kívánták kelteni, mintha ezek a munkák csupán tudományosan pontos tükörképei volnának egy már régóta létező keleti világnak. A pittoreszk képeken nem jelentek meg sem maguk az európaiak, sem a történelmi változások nyomai, csak a nyugati tekinteteknek kiszolgáltatott, modernizálásra váró, ámbár megörökítésre méltó, elmaradott szokások.

2 A Kelet elbűvölő másságának „tárgyilagos" rögzítése az akadémizmus festői eszközeivel a néprajzi jellegű fotódokumentumok beállításaival tart kapcsolatot. Más festők számára viszont a keleti téma különböző - erotikus, erőszakos vágyak kivetítésére, a mezítelen női test felfedésére szolgált. Ezzel szemben az ősi, időtlen Kelet absztrakt felfogása, a pittoreszk és a hagyományos festői eszközök elvetésével az újító festészeti törekvések felé mutatott. Az arab világ háremjeleneteiben, a fürdőképekben, a dohányzó, kávét fogyasztó keleti nők ábrázolásaiban a 18. század Igazságot megjelenítő allegorikus, lefátyolozott nőalakja találkozott a keleti nők naturalistaetnografikus megjelenítésével.

3 A fátyol fellebbentése azonban az előbbi esetben nemcsak a megismerésre, a tudás leleplezésére utal, hanem a modernizáció nevében a keleti kultúra feletti politikai hatalom megszerzésére is. Az „objektív" képi források saját kultúrájukon belül mutatták meg a meztelen vagy hiányos öltözetű nőket, a részletek mégis megőrizték erotikus töltetüket. A ruhák, eszközök a jelenet hitelesítésére szolgáltak. A történeti, földrajzi körülmények rögzítése a „néprajzi fotók" fürdőző, sminkelő japán női esetében (mesterséges beállításban, műtermi felvételen), illetve a kordokumentumnak tekintett fametszet, az arab világ fürX-3 UTAGAWA KUNISADA I ENMUSUBI MEOTO HYOUBAN: TARAI NO KINSHOU, KOTATSU NO KASHOU 1818-1830 KÖRÜL Színes fametszet, Ouban nishikie; 362 x 245 mm Jelezve b. [.: Gototei Kunisada, kiadói pecsét (Yamamoto-ya Heikichi), cenzorpecsét Felirat: A metszeten f. k. a sorozat főcíme: „Előre elrendeltetett kapcsolatok", j. az alcím: „A fürdőtál fémessége, a téli melegítő-parázstartó tüzessége" Budapest, Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Itsz.: 5 1.90