Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - IX. Női akt mozgásban / Female Nude in Motion

IX. Női akt mozgásban Székely Bertalan az 1871-ben megnyíló Országos Magyar Mintarajztanodán a műteremmunkáiban kísérletet tett arra, hogy a színelmélet és a formatan, valamint a mozgás vizuális megjelenítésének törvényszerűségeit objektív alapokra helyezze. Célja a tárgyilagos és intenzív látás kifejlesztése volt. Székely a Léda-téma megfestéséről szóló írásaiban az „emberi húst összetett, esztétikailag értékes anyag"-nak tartotta, ezért az alakrajz oktatásához általa kidolgozott elvekben a női testet többféle tudományos szempontból közelítette meg. Módszertana tartalmazta a saját maga által készített orvosi anatómiai táblákat is. A fiziológiai optikán, orvosi élettanon és kísérleti pszichológián alapuló szín- és mozgás-elméletét Eadweard Muybridge kísérleti fotográfiai módszerére és Hermann von Helmholtz munkáira alapítva dolgozta ki. Paul Richer-nek, a francia akadémia anatómus-festőtanárának A mozgó ember művészeti fiziológiája (1895) című művére támaszkodva készítette el anatómiai tábláját a mozgó emberi testről. Maga is folyamatosan kutatta a test-mozgás-kép kapcsolatát. Módszertana a magyarországi modernizmusok előfutárává avatta őt. Székely kutatásai 1900 körül teljesedtek ki. Vele párhuzamosan 1902-es budapesti fellépése után Isadora Duncan tánc- és mozdulatművészetének volt óriási hatása a képzőművészetre és a fotózásra. A szabad mozgás szintetikus rögzítését lehetővé tevő vizuális megoldással foglalkozott ezt követően a modern irányzatok művészeinek egy jelentős csoportja. / . G Y . IX. Female Nude in Motion In his studio practices at the Budapest School of Arts (Országos Magyar Mintarajztanoda, founded 1871), Bertalan Székely sought to establish the objective foundations of the theory of colours and forms, and of the visual representation of motion. He wanted his students to develop a sensibility towards objective and intensive observation. Writing on the treatment of the subject of Leda, Székely calls human flesh "a complex, aesthetically valuable" material, and he consequently applied a variety of scientific approaches to the female body in the principles he developed for the teaching of figure drawing. This methodology included the use of anatomical drawings he himself prepared. His theory of colours and motion, a compound of physiological optics, medical physiology and experimental psychology, was based on P. Muybridge's experimental photographic technique as described in his The Human Figure in Motion and also on the work of H. Helmholtz. He made his own anatomical tables of the moving human body after the artistic physiology (La Phisiologie Artistique de VHomme en Mouvement, 1895) of Paul Richer, anatomist-painter of the French Academy. He himself was engaged in an ongoing investigation into the relationship of body, motion and image. The methodology he developed made him a precursor of modernists in Hungary. Székely's research was completed around 1900 and a similarly important, contemporary influence on the visual arts and photography in Hungary was the dance art of Isadora Duncan, who appeared in Budapest in 1902. As a result, a large group of Hungarian modernists were to become active in developing visual solutions for the synthetic recording of motion. / . G Y .