Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - IX. Női akt mozgásban / Female Nude in Motion

SZÉKELY BERTALAN LÉDA ÉS A HATTYÚ LEDA AND THE SWAN 1870-1 SSO-AS ÉVEK Olaj, vászon; 65 x 55 cm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 4876 IRODALOM - BIBI IOGRAPHY: Bakó Zsuzsanna: A magyar művészet szerepe és jelentősége az 1873-as bécsi világkiállításon. In: Az áttörés kora 2004. I. 93. R. 92. Székely Bertalan 191 l-es hagyatéki kiállításán egy egész termet töltöttek meg a művész akt­kompozíciói és vázlatai. A Léda mint festői téma Székely első vázlatkönyvétől kezdve végigkövet­hető az életműben. 1 Elképzelhető azonban, hogy Székely egy-két év alatt készítette el összes ma ismert ún. befejezett Lédáját, amint az 191 l-es hagyatéki kiállítás katalógusának bevezetője állítja,' és a vázlatok a művész számára később a kísérletezés terepei voltak. (Kat. IX-3) A szakirodalom előtt még nyitott kérdés, hogy Székely melyik Léda-képe szerepelt az 1873-as bécsi világkiállításon. Klösz Györgynek a bécsi Bildarchivban őrzött enteriőrfo­tója alapján, amelyet a magyar pavilonban készített, az ott kiál­lított Léda rokona lehetett en­nek a kisebb méretű Léda vörös drapériával című festménynek. A nagy Léda (amelyet 1917­ben vett meg a Szépművészeti Múzeum, a második világhábo­rú alatt a berlini Magyar Nagy­követség épületében elpusztult), valamint az 1999-es Magyar Nemzeti Galéria-beli Székely­kiállítás kék drapériás Lédája 1 mellett (amely egyes vázlatok szerint az 1880-as években ké­szült, és Schulek Lédájaként szerepel Székely jegyzeteiben; modellje Balogh Paula volt, ld. kat. IX-3-1), az 191 l-es hagyatéki kiállítás kata­lógusa szerint van egy negyedik befejezett nagy Léda is, amely egykor Balassa Ferenc gyűjtemé­nyében volt.' Székely Bertalan a XIII. vázlatköny­vében fennmaradt, Hans Makarthoz írt levelében fejtette ki a Léda festésének „poétikáját". / . G Y . IX-2 SZÉKELY BERTALAN Az EÖTVÖS GÉPE ÁLTAL VETÍTETT COMPLEMENTÁR SZÍNEK „THE COMPLEMENTARY COLOURS PRO­JECTED BY EÖTVÖS'S MACHINE" 1905 Lap Székely Bertalan XIII. vázlat­könyvéből. Ceruza, papír; lapméret: 353 x 450 mm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 1915-2334. fol. 99. JEGYZETEK I NOTES 1 Vö. Székely Bertalan 1911. 2 Székely Bertalan 1999. kat. 97. 5 MTA MKI Adattára MDK-C-10/291 " > 9 7/~~ ­* A 6-- fr**' i ^ ^Vö *-A <*~yb~~^ f P 1 -JAT**-*'"'' 4 Székely vázlatkönyve végén lévő ceruzavázlata szerint Léda égi jelenség, s mint ilyen plein air­ben ábrázolható: „Miután ezen Lédának a kék ég folytán violett lokalszíne lesz - ennek folytán ha complementär-lasur-alapot akarnak - akkor ez sárgászöld kell hogy legyen - a fehér lepe­dő a kék ég folytán kékesfehér lesz, ennek complementärje cadmium. Tehát - rózsaszínt ­krappczinkfehérrel aláfestjük, és ha megszáradt, cobalttal lasurozzuk." Székely másutt James Clerk Maxwell (1831-1879) skót fi­zikus nevére utal, aki az 1850­es években felfedezte, hogy a színek optikailag, magában a szemben is vegyülhetnek, amit színtárcsával szemléltetett. Székely itt ezt a színelméletet szemlélteti a Lédu-képével. Székely „égi" Léda-poétikájá­nak tengelyében az ellentétes, plasztikus és kolorisztikus erők elválasztása, „dekomponálása", majd célirányos összerakása állt, amit hasonló diagramszerű jegyzeteiben és kísérleti vázlatain szemléltetett. / . G Y .

Next

/
Thumbnails
Contents