Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VIII. Nuda Veritas / Nuda Veritas - Révész Emese: Femme fatale, avagy a női test démonizálása Csók István aktfestészetében / The Femme Fatale, or the Demonized Female Body in István Csók's Nudes

egyik lappangó variációja, ahol a nőalak Keresztelő Szent János feje helyett egy csokor rózsát ölel magához, átlényegülve Vénusszá vagy minden irodalmi szerep nélkül, modellé.

,9 Csók festményének különös feszültségét épp a határozott jelentések feloldása, szándékolt összemosása teremti meg. Gyakori jelenség ez a szimbolizmuson belül, s a Venus-töredékek körében láthattunk rá példát Csók művészetében is. Salómé\a kizárólag a női aktra koncentrálva mellőzi a cselekmény számos narratív és leíró elemét, előadásmódjából hiányzik a lélektani elemző szándék, és nemkülönben minden tragikum. A fiatal és üde test varázsát csak a halott férfi fejének nyugtalanító jelenléte zavarja meg, nyilvánvaló bűnjelként utalva a szépséges felszín alatt lappangó romlottságra. Erós és Thanatos borzongató egyesülése egyszerre vonzza és taszítja nézőjét. A Venus-töredékek, a Bűnös asszony fragmentuma vagy a Salómé változata jól mutatja, miként szakadt el Csók lassanként az allcgorizálás kényszerétől. Amint azt a Zsuzsanna vagy a Tbámár példája bizonyítja, az akt eloldása a narratív köteléktől a század első éveiben mind erőteljesebben jelentkezett festészetében. A kísértő test más összefüggésben Csók első, 1900-ban festett Zsuzsanna-kompozícióján is felbukkant.

60 Bár a Zsuzsanna-történet hagyományos interpretációja bűn és ártatlanság konfliktusán alapul, a téma késő reneszánsz és barokk ábrázolásai már a csábító testet helyezik középpontba. Ilyen értelemben Zsuzsanna nőisége is fatális, hiszen szexuális kisugárzása bűnre csábítja a férfiakat, akiket Dávid király a megsértett nő miatt halálra köveztet. Csók Zsuzsanna-képein kihasználja a témában rejlő erotikát, kompozícióin, mint a cselekmény járulékos elemeit, mellőzi a leselkedőket. Aktjának leplezetlen feltárulkozása még az 1920-as években is „szeméremsértő" botránykőnek számított/'

1 Hasonlóképp a nyilvánvaló erotika kerül előtérbe a Tbámár, Csók egyik legnépszerűbb, s talán legtöbb alkalommal megfestett művén is."

2 Sámuel könyvének leírása szerint Thámárt, Dávid király lányát féltestvére, Amnon orvul tőrbe csalva meggyalázta, majd sorsára hagyta. A húgán elkövezett gyalázatot a lány testvérbátyja, Absalom megbosszulta, és megölette az erőszaktevőt (2Sám.l3). Csók részleteiben híven követte az ószövetségi szöveget („Vala pedig őrajta igen szép tarka szoknya"), de az eseménydús történésekből csak magát a hősnőt ragadta ki. Thámár tragikus gyalázatát szétfoszlatja varázslatos szépsége. Mozdulatának erotikája a félénk szemérmesség és engedelmes feltárulkozás különös elegyéből fakad. Tartása az orientalizmusban kedvelt, a férfi felé feltétlen odaadással forduló odaliszkok típusát idézi. Lényének buja pompáját a testét övező ragyogó kelmék fokozzák. Testhelyzete a korszak erotikus fotográfiáinak is kedvelt póza."' A cselekménytől elszakított akt egyedüli megfigyelője a festmény voyeur-szerepre késztetett (férfi) nézője, s ahogy a Báthori Erzsébet vagy a Mária Magdolna esetében is, a ruhátlan női test a figyelő tekintetek előtt nyeri el valódi erotikáját. Erós és Thanatos: Vámpírok Csók festményének egykorú magyarázói szinte kivétel nélkül megemlítették, hogy a legenda szerint Báthori Erzsébet szépsége megtartása végett fiatal lányok vérében fürdött. A történész Rexa Dezső azt is hozzátette, hogy e babonás vádat nyilvánvalóan a katolikus papság költötte a protestáns Báthori Erzsébet lejáratására.

64 Vérszomja kapcsán a kép magyarázói „haimatomániát" vagy „vérdühöt" emlegettek, Rexa pedig „Magyarország Borgia Lucretiáját" látta Báthoriban."

5 Az áldozatok életelixírként használt vére oly mértékben hozzátapadt a Báthorilegendához, hogy a századfordulón már mint „Blutgräfint", Drakula női megfelelőjét, „az erdélyi női vámpírt" emlegették."" A korszak ponyvairodalma is leginkább a történetnek ezt a véres mozzanatát ragadta meg."

7 Kezdetben Csókot is a vérben fürdés sokak által leírt jelenete foglalkoztatta, a kép első változata a megkínzott szolgálók vérében megmártózni készülő fejedelemasszonyt ábrázolta."

8 A végleges verzió ugyan szakított ezzel a képi hagyománnyal, de a jól ismert legenda hívó szóként a 19. század meganynyi vámpír tárgyú irodalmi és képzőművészeti alkotását kapcsolta az erdélyi grófnő alakjához. A halottaiból feltámadt vérszívó kísértet a néphit hagyományai szerint szép nők vére után sóvárgó férfi volt, a női vámpírok csak a század második felében terjedtek el a horrorirodalomban."

9 Báthori legközelebbi előképének minden bizonnyal Joseph Sheridan La Fanu Carmilla című novellája tekinthető, amelynek hősnője, a karlsteini grófnő szintén fiatal lányok vérét itta. A női vámpírok megjelenésével a mítosz mindinkább erotikus töltést nyert, majd a századforduló irodalmában mint a férfi-nő kapcsolat, a szexuális birtokbavétel, a férfi életerejét kiszipolyozó nő leleplező szimbóluma kapott új jelentést. A népmondák korábbi visszataszító élőhalottja a szimbolista költészetben már csábítóan szép aszszonnyá alakult, aki szexuális vonzerejét a férfiáldozat vitális energiájából meríti. A vámpírnő Charles Baudelaire verseiben már a femme fatale valamennyi jellemző vonását magán viselte, nem csupán a férfi testét, de lelkét is magáévá téve, pszichésen is megtörve áldozatát.

7

" A Báthori Erzsébethez még csak áttételesen kapcsolódó vámpírnő alakja a század elejétől határozott formát öltött, hogy aztán évtizedeken át kísértsen Csók festészetében. A téma legkorábbi, 1902-re datált vázlata Edward Munch 1893-ban kidolgozott és 1895-től litográfiaként is sokszorosított kompozíciójával mutat közvetlen rokonságot. 1 Csók 1907-ben elkészült festményén virágzó tavaszi tájban hat ruhátlan nő övezi a férfiáldozatot, egyikük gyönyörtől megittasulva tekint