Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Katalógus / Catalogue - VIII. Nuda Veritas / Nuda Veritas - Révész Emese: Femme fatale, avagy a női test démonizálása Csók István aktfestészetében / The Femme Fatale, or the Demonized Female Body in István Csók's Nudes
6. CSÓK ISTVÁN VÁMPÍROK VAMPIRES 1907 Magántulajdon Private collection ki a nézőre, míg a többiek mohó kéjvággyal figyelik a férfi nyakára halálos csókkal boruló társnőjüket. 2 (6. kép) A Párizsban kidolgozott képre minden bizonnyal hatással volt a vámpír-divat újabb hulláma. Ennek elindítója a műfaj mai napig leghíresebb darabja, Bram Stoker 1897-ben megjelent, Drakula című regénye. Stoker Erdélyben játszódó műve előkészítésekor alapos történeti, néprajzi kutatásokat végzett. Bestsellerében a vámpír női változata is szerepet kapott, hiszen a gróf által megsebzett fiatal nők maguk is vámpírrá változtak. A regény egyik részlete a főhős, Jonathan Harker szemszögéből Csók festményéhez hasonlóan írja le Drakula ártatlan női áldozatainak kísértését: „Mind a háromnak ragyogóan fehér fogai voltak, melyek úgy villantak elő érzéki ajkaik mögül, mint rubinok közül a gyöngy. Volt bennük valami nyugtalanító, valami vonzó, de ugyanakkor halálosan fenyegető. A szívem mélyén égető, bűnös vágy ébredt, hogy bárcsak azok a vérpiros ajkak megcsókolnának." 73 A vámpír ugyan a magyar néphitben csaknem ismeretlen, de a délszláv folklórban igen elterjedt. Csók a témával nem csak Párizsban, de hazai utazásai során is találkozhatott, hiszen a század első éveitől nyaranta a sokácok által lakott Mohács környékén dolgozott, ahol a Bosznia-Hercegovinából származó népcsoport körében a vámpírlegendák számos típusa élt. 4 Csók festménye talán e népi ihletésnek is köszönhetően nélkülözi a Stoker művére jellemző sötét misztikumot. Érzéki női aktjai virágzó tavaszi tájban, szikrázó napsütésben kéjelegnek. Halálos gyönyörre szomjazó testük távol áll az akadémiai aktok hibátlan, hűvös szépségétől, egészséges életerejük Erós diadalát hirdeti Thanatos fölött. Az egykorú kritika épp e szépségtől és ifjúságtól megittasult halálerotikát emelte ki a festményről szólva. „Szép formákkal nyugtalanságot tud ébreszteni, ragyogó és tiszta tónusokkal lázas éjjelek árulásainak gondolatait kelti fel, ifjúság és szépség által pedig a halálra emlékeztet" - méltatta a művet párizsi bemutatóját követően Arsène Alexander. 7 ' A MIENK első tárlatán szintén feltűnést keltett a Vámpírok. „Szinte diabolikus erő van ezekben a pszichopatologikus némberekben, kik görcsöktől merev ujjakkal s polipajkakkal várják míg rájuk kerül a sor, hogy ők is szívhassák a férfi vérét" - méltatta a művet Az Újság hasábjain Nyitray József." Arsène Alexandre egyenesen a úgy aposztrofálta, mint „egy új fajtájú allegóriáját a szerelemnek". Csók témaválasztása inkább ösztönös, mint tudatos problémaérzékenységéből fakadt. Esetében a hírnév és elismertség vágya erősebbnek bizonyult a botránytól való félelemtől, a szenzáció keresése pedig nyitottá tette az extrémitások felé. Látásmódjában így sajátos módon keveredett a harsány hatásvadászat, a merész tabudöntögetés és egyfajta dekadens rezignáltság. Aktfestészete összességében olyan átmeneti jelenségként értelmezhető, amely már szakított a testábrázolás akadémikus tradícióival, de még nélkülözi a modernizmus fesztelen természetességét, gátlástalan leleplező erejét. Egyfajta köztes úton, festészetében az akt szinte mindvégig fogalmi szimbólum maradt, önmagán túlmutató morális üzeneteket hordozó embléma, belül maradva az akt és kívül a meztelenség fogalomkörén. JEGYZETEK I NOTES E tanulmány a Deák Dénes Ösztöndíj támogatásával jött létre. A folyamat kultúrtörténeti összefoglalása: Histoire des femmes en occident. Direction: Duby, Georges Perrot, Michelle. Párizs 199 I. 1 Foucault 1996. 19. skk. ' Hofmann 1987. 200-229. („A nő mint mítosz" fejezete); Id. továbbá Werner Hofmann e kötetben Vénusz ég és föld között címmel közölt tanulmányát. A téma fontosabb összefoglalásai: Kingsbury, Martha: The Femme Fatale and her Sisters. In: Woman as a Sex Object 1972. 182-205; Dijkstra, Bram: Idols of perversity. Fantasies of feminine evil in fin-de-siècle culture. Oxford-New York 1986; Doane, Mary Anna: Femmes fatales. Feminism, Film Theory, Psychoanalysis. New York 1991; Femmes fatales. 1860-1910. Kiáll. kat. Groningen Museum, Antwerpen 2003. Gerő Ödön: Csók István. Művészeti Krónika II. (1905) 7. október 15. 1-2. 6 Fülep Lajos: Csók István kollektív kiállítása. In: Egybegyűjtött írások. Szerk. Tímár Árpád. Bp. 1988. I. 139. Rózsa Miklós: A magyar impresszionista festészet. Bp. 1914. 110-112. 8 Csók István levele Lázár Bélához, Párizs, 1910. április 24. In: Farkas 1957. 53; A feltehetően a levélhez mellékelt vázlat felirata: „Ilyen forma a kép. A háttér színes üvegablak, rajta St. Genoveva". MNG GO ltsz.: 1922-926 Önarcképét az 1912-es római nemzetközi kiállítás után megvásárolta a firenzei Uffizi képtár. 1912-re datált redukcióján az ülő nőalak felöltözött: olaj, vászon; 44 x 3 I cm. J. b. 1.: Csók I. 1912. Székesfehérvár, István Király Múzeum, ltsz.: 65.5.1; az 1914-es gyűjteményes kiállítása katalógusának élén közölt fényképen Csók szintén e műve előtt jelent meg: Csók István kiállítása. Műcsarnok, Bp. 1914. Emile Zola: A mestermű. Ford. Gergely Győző és Németh Andor, bev. Ambrus Zoltán. Bp. 1931. II. 264. Az 1914-es gyűjteményes kiállítás katalógusában közölt reprodukción jól kivehető a festmény oltárképet m idéző gotizáló kerete. Első bemutatásakor Kezdi- m Kovács a keresztény és liberális gondolkodás ellenté- Z tét vélte kiolvasni a műből: „mely a francia forrada- * lom egyik oltárra ültetett mezítelen ledérségét ábrazolja, akit Isten helyett akartak imádni." Kezdi: "o Csók István kiállítása. Pesti Hírlap XXXVI. (1914) ^ 42. február 18. 10. E téma kutatásának fontos előzményét jelenti az a kiállítás és a hozzá kapcsolódó katalógus, amelyet 1988ban Király Erzsébet rendezett és írt: Csók István 1988,
