Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VIII. Nuda Veritas / Nuda Veritas - Révész Emese: Femme fatale, avagy a női test démonizálása Csók István aktfestészetében / The Femme Fatale, or the Demonized Female Body in István Csók's Nudes

5. CSÓK ISTVÁN SALOME SALOME 1901 Magántulajdon Private collection tavaszi kiállításán, majd művésztársai fanyalgó véleményét követően ismét csak földarabolta.

45 (4. kép) Talán mondani sem kell, hogy a megsemmisítést csak Magdolna aktja vészelte át.

44 A Bűnös asszony félig aranyos brokátba burkolt alakja ezúttal a testi bűn kétféle lehetséges megítélését szimbolizálja. A férfiak gyűrűjében kuporgó, a kép nézőjére kitekintő, kiszolgáltatott és megalázott fiatal nő vádló tekintetek kereszttüzében jelenik meg. A zsidó papokkal szemben egyedül Krisztus áll ki mellette, védelmezőleg magasodva a lány fölé. Állásfoglalása tágabban értelmezve a konzervatív erkölcsi puritanizmus bírálata, a megbocsátás magasabb erkölcsi parancsának érvényesítése. Magatartása összhangban áll a századforduló erkölcsi kérdésekben toleráns és liberális művészvilágának szemléletével, amely együttérzően fordult a prostituáltak felé, felismerve bennük saját társadalmi kivetettségét.

45 Salómé „Ez a táncosnő valamiképpen jelképes istennője lett az elpusztíthatatlan Fényűzésnek, a halhatatlan Hisztériának, ő volt az átkozott Szépség, a mindegyik közül kiválasztott, kinek görcsbe merevedik a húsa és összedermed az izma, a közönséges Állat, a közönyös, a felelőtlen, az érzéketlen, aki mint az ókori Heléna, mindenkit megmérgez, akihez közeledik és akit szemügyre vesz." Ekképp elmélkedett Joris-Karl Huysmans A rebours című regényének főhőse, Des Esseintes herceg az ószövetségi hősnőről Gustave Moreau festményét szemlélve.

45 Huysmans a „dekadensek bibliájának" számító művében egy botanikus alaposságával vette sorra hőse valamennyi kulturális szokását, lakberendezését, öltözködését, kedvenc virágait, zeneműveit és íróit. A hercegnek - s vele a kor dekadens műértőinek - képzőművészeti ízlése Moreau misztikummal, fülledt érzékiséggel teli Salómé-képében összegeződött. A férfira végzetes pusztulást hozó nő alakja a századfordulón Salómé biblikus figurájában testesült meg. Míg korábban, a reneszánsz és barokk festészetben Heródes lányát mint a büszke és kéjvágyó anyja parancsának végrehajtóját ábrázolták, később mindinkább a férfit démoni erejével, ellenállhatatlan szexuális kisugárzásával fizikailag felszámoló femme fatale vonásai kerültek középpontba.

47 A 19. század második felétől szépírók és festők versengve, szoros kölcsönhatásban örökítették meg Salómé alakját, elemezve cselekedetének lélektani mozgatórugóit, anyjához és mostohaapjához fűződő kapcsolatát.

48 Heine, Mallarmé, Banvilles vagy Flaubert már a történet szerelmi, erotikus szálát emelték ki, de az evangéliumi cselekmény minden ízében dekadens feldolgozása Oscar Wilde 1891-ben, franciául írott drámájában született meg. Átiratában Salómé végzetes és reménytelen szerelemre gerjedt a próféta iránt, s bosszúvágyó kétségbeesésében, cserébe buja táncáért Heródestől a szeretett férfi fejét követelte. A botrányokat és betiltásokat kiváltó dráma utolsó felvonásában Salómé leplezetlen szexuális gerjedelemmel, vérszomjas vámpírként tette magáévá a halott férfi maradványát: „Ah, nem akartad megcsókolni az ajkamat Jochanán. Jól van. Most én csókolom meg a szádat. Beleharapok a fogammal, mint érett gyümölcsbe. [...] íme, én élek, te pedig halott vagy, és a fejed az enyém. Azt tehetem vele, amit akarok."

44 Wilde drámájának első nyilvános előadása a berlini Kleines Theater jóvoltából, Max Reinhardt rendezésében 1893-ban Budapesten volt.

1

" Széles körben ismertté Magyarországon azonban csak 1907-ben vált.

51 Csók 1901-es festményében sok tekintetben elszakadt a Salómé-ikonográfia megszokott típusaitól.'" (5. kép) Kéjesen elnyújtózó nőalakja a heverő női aktok évszázados hagyományaihoz kapcsolódik, s azokon belül is a rokokó henyélőinek és a historizmus élveteg hősnőinek leszármazottja.

55 A próféta levágott feje fölé hajló mozdulata és vérvörös ajkai az egykorú Salómé-interpretációkban is jelen lévő vámpírnő típusával is társítják. Csók minden bizonnyal ismerte Wilde nagy port kavart interpretációját, ahol a festményhez hasonlóan feltűnik a véres befejezésre utaló vörös rózsa.'

4 Műve egyazon évben készült ugyan, mint Gustav Klimt JuditSalómé)2L, de nélkülözi annak dekadens pompáját. Közvetlen képi előzménye Franz von Stuck Bűn-ciklusának azon darabja (Wallraf-Richartz Museum, Köln), amelyen a kígyó ölelésében Éva ugyancsak hason fekve jelenik meg. Salómé tartása ugyanakkor Stuck A Szfinx című művével is párhuzamba vonja Csók képét." Stuck a maga Salénné'yát Strauss operájának és Wilde drámájának hatására 1906-ban festette meg, ahhoz a tradicionális típushoz kapcsolódva, amely Heródes lányát táncosnőként mutatja.

16 Ugyanebben az évben készült Csók táncosnője is, amely öltözetében, erotikus mozdulatában Salómé leszármazottja.^ A táncoló nő figurája egyébként a Stuck-villa Bűn-oltárán mint a „nőiség" jelképe jelent meg.'

s Ellentmondva az egykorú moralizáló értelmezéseknek A bűn Stuck saját műtermében lényegileg új kontextusba került, egyfajta feketemise oltáraként szakralizálva, mi több, egyenesen a művészi alkotás forrásává magasztalva a démoni nő alakját. Csók Salóméja tehát a femme fatale alaptípusainak gazdag ötvözetét nyújtja, magába olvasztva Éva, a Szfinx és a vámpírnő alakját. E szemantikai szövevényt tovább módosítja a mű