Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VIII. Nuda Veritas / Nuda Veritas

RÓNA JÓZSEF MEGSZORULT FAUN EMBARRASSED FAUN 1889 Bronz; magassága: 80 cm Jelezve elöl: Róna József Budapest 89 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 56.546-N IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: VU XXXVI. (1889) 826; VU XLV. (1898) 894; Lengyel Géza: Róna József. Művészet IX. (1910) 29. R. 28; OMTK díjazott müvei. Művészet X. (191 I) 129; Szabadi 1979. 97; Lyka 1983. 45; Róna József 1994. 5. R. 6. Aranyérmek, ezüstkoszorúk 1995. 303. kat. II.4e.l. JEGYZETEK I NOTES 1 Róna 1929. I. 187. 2 Róna 1929. II. 675-666. „Újból dolgozhattam - írta Róna, miután hazatérve Rómából műteremnek alkalmas helyet talált a Király utcában. »Faun a csapdaban« - ez volt megkezdett munkám címe. Egy öreg faun nagyon illetlenül viselkedik az ölében ülő nimfával, aki jókedvében hosszú szakállát és fülét cibálja a faunnak. Ez komikus kínnal és fájdalmas kéjjel az arcán védekezik a nimfa ellen." A szobrász itt formálta meg először azt a faun-, illetve nimfaalakot, amelyek később más műveinek is szereplői lesznek. Ugyancsak ekkor szólal meg az a játékos, évődő hang is, amely majd tovább zeng a Zeneleckében. A tapasztalt, ravasz és élvhajhász faun a nimfában méltó „ellenfélre" talál: a ragyogó ifjú leányzó leleményesen védekezik. Groteszk párviadaluk tulajdonképpen csúfolódó enyelgés, szerelmi harc, amelyben két egyenrangú fél csap össze; küzdelmük egyesíti a fájdalmat és a pajzán érzékiséget. A férfi és a nő összecsapása annál élvezetesebb, mert láttán a néző átélheti azokat a plasztikai különbségeket, amelyek a faun szőrös, félig állati testét, valamint a nimfa élettel teli, finom aktját jellemzik. A csaknem tíz évvel későbbi Zenelecke következetes folytatása a Megszorult /űwn-kompozíciónak. Ha Lyka Károly úgy jellemezte Rónát, hogy kedvét lelte egy nem létező világ torzalakjaiban, s benépesítette azt kecskeszerű faunokkal és nimfákkal,

2 hozzá kell tennünk, hogy mitológiai figuráit végső soron saját élete formálta. Önéletrajza telve van vidám, dévaj és nyers szerelmi históriákkal, melyeket a művész ugyanolyan őszinte, szókimondó és élvezetes módon mesél el, ahogyan szobrait formálta. K . M VI 11-1 5 RÓNA JÓZSEF ZENELECKE MUSK: LESSON 1898 Bronz; magassága: 74 cm Jelezve: RÓNA JÓZSEF BUDAPEST 1898 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 3965 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Műcsarnok 1898. október 20. 96; VU XLV. (1898) 894. R. 1887; VU XLVII. (1900) 589; Lengyel Géza: Róna József. Művészet IX. (1910) 29. R. 27; Szabadi 1979. 97. Róna József 1994. 4. R. címlap JEGYZETEK I NOTES Róna 1929. II. 533. Lyka 1983. 45. Az ovális talapzat sziklaszerűen kiemelkedő részén két alak ül egymással átellenben, egy faun és egy nimfa. A faun éppen „zeneórát" tart „tanítványának". A „tanítvány", a nimfa kissé hátradőlve, elismeréssel tekint fel „mesterére", trombitáját combjára támasztva, figyelmét a „tanításra" összpontosítja. Látszólag ez a mitológiai ihletésű jelenet a szobor témája, valójában azonban a figurák, a testek párbeszéde az. Róna itt is a férfi-nő, állatember ellentétpárra helyezi a hangsúlyt, s ebben nem csupán a tradíciót követi, hanem a kortársi felfogást és ízlést is, műveivel boldogan simul bele a művészetnek abba a vonulatába, ahol a szép és érzéki női alak diadalmas sugárzását ijesztő, komor vagy egyenesen csúf férfifigura kíséri. „Munkáimban - írta Róna - egy új vonás kezdett kibontakozni, amit művésznyelven húsérzékeltetésnek neveznek."

1 A Zenelecke híven mutatja, mit jelentett ez a kifejezés. Az ifjú nimfa gömbölyded és feszes formáihoz a faun bozontos feje, grimaszosan ráncos arca, csapzottan szőrös, patás lába adja a megfelelő hátteret, és fordítva, az ellentétek kiemelik egymást, fokozzák egymás hatását. A férfi és a női, az állati és az emberi test egymást kiegészítve jelenik meg, félig komolyan, félig játékosan évődve, kergetőzve a mozdulatok dallamos plasztikájában. Ez a dallamosság elsősorban a női test hajlékonyan ívelő körvonalainak köszönhető. A két egyenrangú szereplő közül a nimfa nemcsak tárgya, de alanya és diadalmas hőse is a műnek; engedelmes tanítvány, játszótársa a faunnak, de szépségével és fiatalságával megszelídíti, legyőzi őt. Róna szobra nagy sikert aratott a közönség körében és a szakma is elismerte. Az 1900-as párizsi világkiállításon, ahol a szobrászt aranyéremmel tüntették ki,

2 a Zenelecke Az utolsó szerelemmel együtt szerepelt.