Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VIII. Nuda Veritas / Nuda Veritas

krétarajza (MNG ltsz.: 1928-2072/97) semmit sem érzékeltet abból a bódítóan érzékies tavaszi színpompából, mely a tenyérnyi képet eltölti. Gyönyörű női akt nyúlik el pázsitra vetett ágyán, piros lepleit amorettek bontogatják, a jelenet felett pedig virág girlandokat tartó amorettek járják ünnepi körtáncukat, virágokat szórva a tavasz vörösesszőke istennőjére. Érzéki reneszánsz pompával és vidám, tüzes színekkel megfestett jelenet üde tájképi környezetben: olyan példája az antik képtárgyak iránti érdeklődésének, ahol a témán - főként az amoretteken - kívül nem tesz más engedményt Böcklinnek. Varázsosan szép, levegős színei messze esnek Böcklin néhol tarkasággá fajuló színorgiáitól, és Szinyei korai színvázlatait idézik. S/.. M . A . VIII-13 SZINYEI MERSE PÁL A PACSIRTA THE LARK 1882 Olaj, vászon; 163 x 128 cm Jelezve b. 1.: Szinyei Merse Pál 1882 Budapest, Magyar Nemzeti Galéfia, ltsz.: 5098 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Szinyei 1990. 102-106, 155, 197. kat. 144. (további irodalommal); Szinyei Merse Pál 1990. 14. JEGYZETEK / NOTES ' Wien, Österreichische Galerie, ltsz.: 427 a-e. Vö. Frodl, Gerbert: Hans Makart. Wien 1974. kat. 336/1-5. Lázár Béla kézirat. MTA MKI Adattára C-I-44/488. 30-31. Lázár ugyan a nagyban elkezdett Rococo II. kapcsán említi ezt, de lényegében A pacsirtára, is érvényes. 3 Keleti Gusztáv épp A pacsirtává] kapcsolatban használta a hírhedt „delirium colorans" kifejezést. Művészetének megújulását remélve 1882 májusában Szinyei családjával együtt egy évre Bécsbe költözött, itt festette A pacsirtát. Mivel érzékenységét kilenc év múltán is bántotta, hogy a Majális kritikusai prózainak ítélték figuráit saját korabeli öltözetük miatt, sőt a még korábbi Hintát ugyanezen okból divatképnek gúnyolták, a tájba helyezett női akt témája mellett döntött. Sokféle képötlet előzte meg festését: a fantáziájából szinte készen elővarázsolt plein air főműveivel ellentétben itt folyvást változott a képgondolat. Nemcsak a figura testtartása eltérő ezeken a rajzokon, de sokszor találunk mellette egyéb szereplőket is, sőt a természeti környezetet is variálta. Odysseust és a sziréneket ábrázoló régi rajzötletérc megy vissza az egyik első, még sziklás kompozíció terv (MNG ltsz.: 1933-2459), majd domboldalra vagy hatalmas fák tövébe, illetve patakpartra, bokrok mellé helyezte az aktot (MNG ltsz.: 1933-2462). Egy újabb rajz már sík vidéket ábrázol, az akt mellett két gyermekkel (MNG ltsz.: 1926-1288). Végül minden antik, irodalmi vagy szimbolikus utalást elvetett, és pusztán a természetben gyönyörködő fiatal teremtés és környezete valósághű megfestése lett képe egyetlen mondanivalója, mint ezt címadása is jelzi. Ki kell zárnunk tehát azt az újabban felmerült hipotézist, miszerint az érzékek megjelenítéséről lenne szó, mint tette azt Makart 1879-ben.

1 Kétségtelen, hogy Szinyei épp Makart barátságára vágyva ment Bécsbe, ott azonban, az akadémikus historizmus fülledt műtermi atmoszférájában, minden taszította. Lázár Bélának panaszolta, hogy Makart „túlzottan dekorative felfogott, lágyan elkenő festésmodora [...] üres formákra, szkematikus formaadásra csábította a sokat foglalkoztatott mestert. Színei is [...] elvesztették közvetlen kapcsolatukat a természettel. Mindez ellenérzést váltott ki Szinyeiből [...] és belehajszolta magát a másik végletbe, a formák kemény részletezésébe".

2 így A pacsirta nem a Majális egységes látásmódjának folytatója lett, mint azt a festő szerette volna: a Lilaruhás nőhöz hasonlóan itt sem sikerült az alakot meggyőzően összekapcsolnia a tájjal. Az aktot műteremben, túlságosan közelről nézve festette, s hiába fektette zöld matracra a reflexek miatt, épp, amikor a leginkább szüksége lett volna rá, elmaradt. Mikor modellje hosszabb idő után lesoványodva megjelent, és bevallotta, hogy diftérián esett át, a Jernyéről épp e gyilkos kór miatt elmenekült és két kislányát gyászoló család azonnal elküldte a modellt. Szinyei ezért emlékezetből, illetve egy félalakos fénykép alapján fejezte be a figurát, amely így már egész másképpen hatott, mint azt eredetileg eltervezte. A korabeli kritika azonban nem annyira stílusa, mint in-