Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model

hogy az egység rokon fogalma az öntudatosság, a természetesség, a szépség, a karakterből folyó és illő. Vö. MTA Kézirattár Ms 5006/12, f. 8. Vázlatkönyveibe metszetekről vagy festményekről ismert zsánerjeleneteket másolt, lásd MTA Ms 5006/1, ez a notesz 1862-1874 közötti feljegyzéseket tartalmaz. 1869-ben Münchenben írt kiállítási feljegyzéseket (ff. 14—17.). Feltehetően 1869-ből valók a drezdai városrajzok után található vázlatok: kagylóban nyújtózó női aktról, előtte hattyúval (f. 89.). Székely megkülönböztette a „große Cathegorie: Das historisch objective (portrait) (historienbild) / Das poetisch subjective (etwa Rembrandt) [sic]" Vö. MNG Adattár ltsz.: 21.382/1983. 33. Waldmüllertől I. (müncheni) vázlatkönyvében idézi: „Natürliche denken déridée", vagy „Naturstudium déridée nach" [sic] (f. 13.); ugyanitt 1861 novemberében írja: „menjünk a nyári holnapok alatt a hazába - és fessünk szorgalmasan stúdiumokat - egyes figurákhoz - poétikus tendenciával [...] télire viszszajöhetünk - és a Prof Piloty tanácsát élvezve - a stúdiumokat művészileg feldolgozhatjuk." Vö. Székely Bertalan vázlatkönyve I. MNG ltsz.: 1915-1760. f. 136. A művész festészeti elveire nagy hatással voltak John Ruskin Modern Painters című könyvének kategóriái, melyeket a modern festő elé állít: „I Wahrheit - II Einfachkeit - Mistery Bestimmtheit - decision - Eigentlichkeit." Vö.: MTA Ms 5006/4. 1 1861-ben írja: „Makart: phantasterei - phantasie - helldunkel - poesia". Vö. MNG ltsz.: 1915-1760. Székely Bertalan 1. vázlatkönyve. A müncheni német festészet terminusát vette át Székely. Vö. Wolf, Georg Jacob: Deutsche Maler-Poeten. München 1923; Karl Spitzweg und sein Freundeskreis. Ausstellungskatalog. Haus der Kunst, München 1967. 9-12; Ludwig, Horst: Die bayerische Flußlandschaft in der Münchner Malerei. Müchen 1985. 50. skk. Rövid önéletrajzi írásában Székely beszámol Moritz von Schwind, a festőtanárok közül a zsánerfestő Einhuber, és a tájképfestő Schleich oktatói elveiről. Lásd: MNG I. Vázlatkönyv f. 113. skk. 193 Vö.: Graves, Robert: A görög mítoszok. Bp. 1981. 301-304. Vö. Újvári i. m. (191. j.) 27-29. 194 Székely másutt a festői „szép"-et zenei hasonlattal rokonnak állítja: „Alak - a szép alak iránti érzés a művészre azon emelő és nemesbítő érzületet kelti - a szép alak - mint a szép zene." kézirata. MNG Adattár ltsz.: 13.983/1960.9. 195 Lásd az idézetet Székelytől a 192. jegyzetnél. 196 MTA Ms 5006/ 14. f. 80. 197 Vö. Alberti, Leon Battista: A Festészetről. [Deila pittura. 1436.] Bp. 1997. Ford. Hajnóczi Gábor. 119. [II. 4L] Darwin az organizmusról, vö.: Gould, Stephen Jay: A természetes kiválasztódás és az emberi agy: Darwin contra 'Wallace. In: Uő.: A panda hüvelykujja. Bp. 1990. 54. 199 Székely XIII. VK. 95. 200 Vö. Székely XIII. VK. 96. 201 Vö. Székely XIII. VK. 94. 202 A „szép" mibenlétéről a következő vázlatot írja 1879 körül; vö. MTA Ms 5006/18. f. 81.: „A szép elemei/ Egység - határoltság/ különbféleség - szabad játék / Igazság - élet - a karakteristicus / Nagyság Mérték - rendszeresség/ - proportionalitás / 1. az alak és tartam között / Harmónia 2. az egész és részei közt / 3. a tárgy és környezete közt/ 4. a mű és a néző közt." 0 Pl. a Neue Leda színkeverése fényben és árnyékban: „decomponieren wir zu erst die Lichtfarbe in Gelb und Rosa", vö. MTA Ms 5006/12. f. 11. 204 Vö. Székely XIII. VK. 94. 205 Az akt. Kézirat. MTA Ms 5008/18. 6 Következőképpen folytatja: „Tehát szükséges a rajzoláshoz I-ször az illető természettudományi igazságok tudása, az emberi és állati alakra nézve némi anatómia, a tájra nézve némi botanika és geológia, tudniillik hogy az anatómiai, botanikai vagy geológiai szabályok mily geometriai test alakjában nyilvánulnak." Vö.: MTA Kézirattár Ms 5006/12. f. 1. 207 Émile Zoláról, akinek című 1880-ban feljegyzi regényét, amelyben Claude Bemard (1813-1878) fiziológiai módszerével azonosítja művészi módszerét, vö. MTA Ms 5006/14. f. 1. 208 Már ifjúkori noteszében feljegyzi Mrs Merrifield Book on Frescopainting (1844) című könyvét, vagy Joshua Reynolds Discourses-ának 178l-es drezdai kiadását, James Barry és James Opie színről írt munkáit, és idézeteket olvashatunk Richardson Essays, valamint Ruskin Modern Painters című könyvéből. Vö.: Székely Bertalan I. vázlatkönyve. MNG Ltsz.: 1950-1760. Turner, Constable festészetéről is idéz, feltehetően 1872-ben: MTA Ms 5006/4; MTA Ms 5006/12, f. 150-157. Vö. még: Palágyi Menyhért: Székely Bertalan és a festészet aesthetikája. Bp. 1910. 21. 209 Székely Youngról, Maxwellről, Helmholtzról vö. A szín és A festés technikai nemei részt, in: A compositió. Résumé. MNG Adattár ltsz.: 20.701/1980. Színdiagramjait ld. MTA Ms 50006/12. ff. 76-77. Klug Nándor A színérzésről írt tanulmányában (Természettudományi Társulat Közlönye 1874. 297-309.) szintén az ún. Helmholtz szerint készült színtáblázattal szemléltet. 1 Chevreul: De la loi du contraste des couleurs. Paris 1834. MTA Ms 5006/4. f. 180. 1872, szeptember 8-án a 87 éves Chevreul tiszteletére a francia tudományos akadémia ünnepséget rendezett, amelyről tudósított a Kir. M. Természettudományi Társulat Közlönye, IV. (1872) 465. Székely i. m. (87. j.) 211 Vö. Székely XIII. VK. 95. 1 „Az artistikus látás egy fluctuáló látás, az érdekes és közömbös nála öntudatosan, élesen elválik egymástól, ennél fogva is a photographia a művészi célok elérésénél használhatatlan." Székely i. m. (87. j.) f. 15. Úgy véli, a festő számára optikailag előnyös, ha egyszerre távollátó és közellátó, és „eljöhet az idő, midőn az itt említett természetes differenciálódása a két szem látási képességének nemhogy hátrányosnak, de előnyösnek fog felesmértetni, és ehhez képest a szemüvegek is úgy fognak rendeltetni, hogy ezt elősegítsék".Vö.: MNG Adattár ltsz.: 20.701/1980. f. 74. A film felfedezésénél vagyunk: Louis Lumière 1895. febr. 13. szabadalmaztatta az eljárást Lyonban, nyilvános bemutató március 22-én volt A munkaidő vége című filmmel. 1 A fluktuáló folyamat eredménye az ún. kipengés: „A kipengésnek az oka a következő: Az artisztikus benyomás három részből áll, egy valamiből, mely elválik egy közömböstől, de hogy szakadás ne lássék történni egyszersmind vele összve is köttetik. [...] Psichologiailag véve a létekbe egy időben csak egy dolog érdekel(:) a fő tárgy - ha két egyenértékű küzd a létért - a benyomás zavaros - a főtárgy tehát legjobban hat akkor, ha mellette egyenértékű nem létezik. [...] De miután a lélekben végbemenés egy meg nem szakadó fáklya (hasonló egy drótszálhoz, mely helyenként összvetömörödött csomókat mutat fel), úgy a főtárgynak további létezése a közömbösbe némi nyomokat kell, hogy hadjon, vagyis a főtárgynak részei szétfoszlanak a háttérbe így némi összveköttetés [...] a kettő között, mi által a mű egysége inkább létesül mintha a főtárgy és a háttér külön-külön magokban egymás mellett állanának." [sic!] MNG Adattár ltsz.: 20.701/1980. 214 MNG Adattár ltsz.: 20.701/1980. f. 44. Optikai kísérletei, a test mozgásfázisainak leképezése során Székely olyan tökéletességgel fejlesztette tovább Muybridge fotográfiai módszerét, hogy 1880. október 13-án, a Nápolyban tartózkodó Étienne-Jules Marey elismerően írt magyar kollégájának, vö. MTA Kézirattára Ms 5006/14. ff. 89a-90b. A levelet közli Székely 1992. 90. A már 1870 körül megkezdett, de 1881-ig írt határidőnaplójában egy 1864-es berlini kiadványt jegyzett fel, amelynek címe Die Photographie als bildende Kunst, azaz a fotográfia képzőművészetként való felfogása; lásd: MTA Ms 5006/4. f. 176. 1 Hasonlóképpen szürkével felvázolt Fürdő nőjén az irradiáció elvét vizsgálta. A Braun-féle művészeti reprodukciók alapján a különböző telítettségű szürke rétegekből létrejövő rétegek képi struktúráját kutatta. MNG ltsz.: 1915-1384 216 Vö. Székely XIII. VK. 96. 217 A müncheni aktrajzolásról a következőket jegyzi föl: „A tanítás rossz lett - lassú (6 hétig piszkálni egy akton), modell és rajzoló egyaránt kifáradt - a fehér papír használata a gyorsaság szükségének fel nem esméréséből ered - a látszólagos eredményeket felmutató csúnya modellek használata, mert a csúnya könnyű, a szép bajos - a naturalizmushoz - mely divik nem szükségli az abstractiokat - ezek nem gyakoroltatnak." Vö. MNG Adattár ltsz.: 20.701/1980. f. 130. 218 Palágyi i. m. (208. j.) 11. Palágyi Menyhértről Székely Bertalanról szóló írása kapcsán ld. Bogdanov Edit: Művészetelméleti gondolatok befogadása és kreatív átalakítása Palágyi Menyhért filozófiájában. Palágyi képzőművészeti esztétikája. In: A kreativitás mintázatai. Magyar tudósok, magyar intézmények a modernitás kihívásában. Szerk. Békés Vera. Bp. 2004. 94-129. A kedély, mint a személyiség modern fogalmának elődje megjelenik Rapos József 1869-es összefoglaló diagramjában: Az embertan vázlata. Az alapneveléstanhoz alkalmazott fölosztás szerint. Itt a kedély az „emberi lélek érző ereje". Rapos nyomatott táblázata a Mintarajztanoda tananyagának része lehetett, mert Kiss Lajos bonctani albumában maradt fenn. (Vö. 177. j.) 219 Székely 1899 végén a következőt írja: „A különbség a puszta látás és a tudás által megoldott látásban van, és a kettő közötti különbség néha nagy." Vö. MNG Adattár ltsz.: 20.701/1980. Barna boríték X.: Emlékezés és ítélet. (Tanításom. íratott 1900 táján.) 220 Félix Ravaisson-Mollien (Namur, 1813 - Párizs, I 900) műveit már Münchenben megismerhette Székely, mégis feltehetően Párizsban, a Mintarajztanodával kapcsolatos tanulmányútján találkozott nevével. Ravaisson 1839-1846 majd 1846-1853-ig a francia könyvtárak főfelügyelője, 1859—1888-íg a francia felsőoktatási intézmények főfelügyelője volt. Münchenben a filozófus Schellingnél tanult. 1838-ban írt tézise De l'Habitude címmel (újra kiadva in: Revue de Métaphysique et de Morale. 1894. 2. 1-35.) jelent meg. Filozófiai nézeteit a biológia metafizikájáról ugyan alapvetően Schelling metafizikája határozta meg, azonban - Jean Baruzi szerint - Maine de Biran gondolatai is áthatották, aki radikális distinkciót tett a l'Habitude-öt (habitus, temperamentum, ma: személyiség) illetőleg a művészi érzékenység és az objektív percepció között: határozottan megkülönböztette az akciót a pátosztól, a „világos érzékelést" és az „bizonytalan benyomást". Mindezek között finom átmenetek, subtile nuance-ok észlelhetők. Vö.: Baruzi, Jean: Introduction. In: Ravaisson, Félix: De l'Habitude. Paris 1957. V-XLII. Ravaisson nevét elsősorban az őrizte meg, hogy filozófiája jelentette Henri Bergson számára a kiindulópontot az időről alkotott teóriája megfogalmazásában. Vö.: Bergson, Henri: Notice sur la vie et les oeuvres de M. Félix Ravaisson-Mollien. In: Séances et travaux de l'Académie des Sciences morales et politiques CLXI. Paris 1904. 221 Ravaisson i. m. (220. j.) X. Székely kijelentését lásd: MNG Adattár ltsz.: 20.701/1980. f. 67. 22 Lásd Dessin (Rajz) szócikk. Dictionnaire de péda^ope. I"' Partie, t. I. Paris 1882. Bergson Ravaissonról: „toute sa vie, a médité la grâce [...] qu'il s'agit de l'Amour qui se donne ou de la ligne flexible qui révèle ce que Léonard appelait la «manière de serpenter de chaque chose«". Vö. Baruzi i. m. (220. j.) 2

*

4 A lamarckizmus tana a „gondolkodásnak azt az erőt tulajdonítja, hogy testi hatást idézzen elő". Hívei