Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes

folyamat fontosabb volt, mint a kész festmény. A Szépművészeti Múzeum reneszánsz csarnokához készült vázlatok egyike (kat. VII-19) azt mutatja, hogy Lötz a mennyezet alatti lunetták egyikébe kagylóban fekvő Venust tervezett. Lehetséges, hogy a fekvő Venust ábrázoló olajkép is ehhez a munkához kapcsolódóan készült, ha nem is szigorú értelemben vett vázlatként, inkább olyan alaktanulmányként, amely önálló művé nőtte ki magát. A művész ezért mutathatta meg a képet Schickedanz Albertnek. Ha így is történt, a Venus nem tűnik vázlatnak, kidolgozottságát tekintve nem különbözik Lötz más, ebben az időben készült aktjaitól. Az utókor is autonóm, kész festménynek tekintette, és a 20. század első felében igen népszerű volt, gyakran említették a kiállítás-ismertetések, reprodukálták a lapok. Lötz Károly kései aktjait a szakirodalom általában nem kapcsolja semmilyen, sem hazai, sem külföldi művészeti irányzathoz (kivétel a Fürdő nő vagy Forrás című akt, amellyel kapcsolatban Ybl Ervin Lawrence Alma-Tadema és Frederick Leighton hatására utal).' Lotzot kortársai és az utókor is álomvilágban élő és alkotó, zárványszerűen létező művésznek látta, aki fontos dolgokat hozott ugyan létre, de aki sem művészetének eredetét, sem hatását tekintve nem kapcsolódik egyetlen irányhoz sem. A Venushoz hasonló, a klasszikus témát az erotikus női test ábrázolására felhasználó aktok esetében azonban mindenképpen utalnunk kell a korszak népszerű, akadémikus francia festőire, például Alexandre Cabanelre vagy William Bouguereau-ra. Ezek a festők, akiket az utókor az elsekélyesedett, giccsbe forduló akadémizmus képviselőinek tartott, a maguk korában rendkívüli hírnévnek örvendtek. A Budapesti Hírlap kritikusa például hiányolja az 1882es nagy bécsi kiállításról Cabanel, Gustave Boulanger és Jean-Léon Gérôme műveit, és elégedetten nyugtázza, hogy Bouguereau részt vesz - méghozzá éppen egy Venus születése című képpel.

2 Lötz Vénusznak legfontosabb, ebből a körből származó ikonográfiái párhuzama Cabanel Venus születése című festménye (Musée d'Orsay, Párizs), amely Lotzhoz hasonlóan (és Botticelli hírneves példájától eltérően) fekvő helyzetben ábrázolja az istennőt. Lötz Károly nevét életében és a halála utáni évtizedekben mélységes tisztelet övezte. Ez lehet az oka annak, hogy aktjai szinte soha nem váltották ki a sikamlósság, erkölcstelenség vádját, noha számos festménye meglehetősen kitárulkozó pózban ábrázolja a nőalakot. Ilyen kép a Venus is, amelynek esetében az érzéki hatást a bravúros, laza festésmód is fokozza. A lotzi erotikát azonban a közmegegyezés befogadta a magas művészet berkeibe. Markánsan csak Genthon István helyezkedett szembe ezzel a véleménnyel, keményen megvádolva Lotzot azzal, hogy aktjai nem az értelmet, az ízlést, hanem az érzékeket célozzák meg: „Olajképeinek legnagyobb csoportját teszik a csábos és érzékingerlő mezítelenségek, melyek a liberális Budapest műbarátainak oly áhított és nyugat-európai zamatú csemegét jelentettek. A raffinait decolletage-ok és még raffináltabb pózok, melyeknek külön érzékzsibbasztó erőt adott, hogy szereplői kivétel nélkül üde fiatal leányok, Lötz festészetét már-már arra a határvonalra viszik, hol más, a magyar erkölcsi felfogás szemszögéből kevéssé áhított terület kezdődik."

5 Az, hogy ez a nézet nem volt általános, annak is köszönhető, hogy Lötz érezhetően igyekezett nem túllépni a maga (és nyilván a közönség) által kijelölt határon, és sosem jutott el a sikamlósságnak, a végletekig fokozott erotikának arra a szintjére, amely a fentebb említett francia festők bizonyos műveit jellemzi. V. N . JEGYZETEK I NOTES 1 Ybl 1938. 43 1, 469. Sz. Gy.: A nemzetközi műkiállítás Bécsben. Budapesti Hírlap 1882. ápr. 2. 1. 3 Genthon 1935. 9 1. A művész a Liszt Ferenc-plaketthez több hátlaptervet készített. Hol hangszeren játszó meztelen angyalokat, hol női aktot, s a végső megoldáson zenélő férfiaktot szerepeltetett. A figurák a zenét jelképezik, de e női aktot ábrázoló változat értelmezésekor a szökőkúton lévő Amor-figurát is figyelembe kell venni. K . V. VII-21 BECK Ö. FÜLÖP A LISZT FERENC-PLAKETTHÁTLAP I. VÁLTOZATA FIRST VERSION OF EHE VERSO OE THE FRANZ LISZT-PLAQUE 1911 Bronz, öntött, neg. vésett; 68 x 64 mm Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 71.41-P IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: HP 882 változata; MMüv 1981. I. 485.