Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes

LÖTZ KÁROLY VÁZLAT A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM RENESZÁNSZ CSARNOKÁNAK FALKÉPÉHEZ SKETCH FOR THE WALL FRESCO IN THE RENAISSANCE HALL OF THE MUSEUM OF FINE ARTS 1902-1904 Tempera, arany, papír; 281 x 470 mm Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 1905-1357 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Lötz Károly rajzai 1933. kat. 175; Ybl 1938. 68, 428. Lötz Károly utolsó falfestmény-vázlatait a Szépművészeti Múzeum reneszánsz csarnokának lunettáihoz készítette, 1904-ben bekövetkezett halála azonban megakadályozta a tervek kivitelezésében. Az itt bemutatott tanulmányon a három lunetta közül a középső jól kivehető: a félköríves mezőben kagylóban fekvő Venus látható. Lötz antik mitológiai jelenetekkel szándékozta díszíteni a falakat. Ez a fajta program jellemző a művész falképeire; a magánmegrendelők palotáit is általában a klasszikus istenvilág alakjaival díszítette. A fekvő Venus alakja megjelent például Károlyi István palotája tánctermének mennyezetén is, amelyet Lötz 1887-ben festett ki, itt azonban az istennő nem kagylóban fekszik, hanem bíbor párnán, leplek között. Valószínű, hogy Lötz a kagylóból születő, fekvő helyzetben ábrázolt Venus motívumával sokat foglalkozott ebben az időben, és a Szépművészeti Múzeum freskóinak vázlataival egy időben készült az az olajkép, amely Schickedanz Albert tulajdonába került (kat. VII-20), illetve az a temperavázlat is, amely va lószínűleg egy legyező terve (kat. VII-40). Lötz fennmaradt vázlataiból kiderül, hogy a festőnek kétféle elképzelése volt a reneszánsz csarnok falképeiről: a tervek egy részén mitológiai jelenetek helyett jeles régi művészek arcképei kerültek a lunettákba. Amikor Lötz halála után Schickedanz Albert hozzáfogott a csarnok díszítésének megtervezéséhez, először a mitológiai jeleneteket felvonultató program nyomán készített vázlatokat, végül azonban a másik, az épület funkciójához jobban illeszkedő program valósult meg. (Vö. Schickedanz Albert [19461915]. Szerk. Gábor Eszter - Verő Mária. Kiállí tási katalógus. SzM Bp. 1996. kat. 49.14.33.) V. N VII-20 LÖTZ KÁROLY VENUS VENUS 1900 KÖRÜL Olaj, vászon; 50 x 160 cm Jelezve j. f.: Lötz K. Magántulajdon IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Lotz-kiállítás 1905. kat. 21. (Venus); Rózsa Miklós: Lötz hagyatéka. Budapesti Napló 1905. febr. 14. 2. (Venus); Kézdi-Kovács László: Lötz mester. A Lotz-kiállítás a Műcsarnokban. Pesti Hírlap 1905. febr. 14. 2; Esposizione Internazionale di Belle Arti, Roma 1911. Uugheria. Bp. 1911. kat. 129; Miklós, Elemér de: Ea Hongrie à l'exposition internationale des arts à Rome. Revue de Hongrie 1911. 59; Lötz Károly 1916. kat. 93; (k. k. 1.) [Kézdi-Kovács László]: Lotz-kiállítás. Pesti Hírlap 1916. márc. 18. 7; Akt-kiállítás 1925. kat. 252; Akt-kiállítás albuma 1925. R. 32; N. n.: A Mester és a Modell. Lantos Magazin 1929. ápr. 1. 26. R; Lötz Károly 1933. kat. 303. R. 8. kép; KézdiKovács László: Lotz-kiállítás a Műcsarnokban a mester születésének 100-ik évfordulóján. Pesti Hírlap 1933. nov. 4. 4; Lötz Károly művei a Műcsarnok emlékkiállításán. Magyarság 1933. nov. 26. melléklet, R. 2; Ybl 1938. 429. Schickedanz Albertet, a Menus egykori tulajdonosát több évtizedes barátság fűzte Lötz Károlyhoz. A jó viszony abból az időből eredt, amikor a későbbi építész még festőművészi ambíciókat dédelgetett, és Lotzhoz fordult tanácsért. Schickedanz leánya úgy emlékezett, hogy a Menüst apja „mentette meg" alkotójától, Lötz Károly ugyanis szokás szerint új műhöz akarta felhasználni a vásznat. A történettel Ybl Ervin azt illusztrálja, hogy a mester számára az alkotó-