Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes
A női akt mint akadémia-allegória VII-1 FERENCZY ISTVÁN PÁSZTORLANYKA / A SZÉP MESTERSÉGEK KEZDETE LITTLE SHEPHERDESS / THE BEGINNING OF ART 1820-1822 Márvány; 94 cm Felirat: AUX. JOS. PALAT. SEME AUG. ART. INI. PANN. VIND. POST BUDAM RICUP: CXXXIII. AN. Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Itsz.: 3662 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Hasznos Mulatságok VI. (1822) II. 405-407; Hasznos Mulatságok VIII. (1824) II. 345-348; Hasznos Mulatságok IX. (1825) I. 189-192; HÉBE. Zsebkönyv. Kiadta Igaz Sámuel. Pest 1825. R; többen: Ferenczy István szobrászmüvei II. Athenaeum III. (1839) II. 374-377. R. (A Pásztorlyány); Findura Imre: Úttörő szobrászainkról. Fővárosi Lapok VI. (1869) aug. 5. 706; Vermes Adorján: Ferenczy István. Képzőművészeti Szemle I. (1879) 134; Kaas Ivor: Magyar festők. Pesti Hírlap 1880. júl. 11. (Görög leány); Kazinczy Ferenc levelezése. Bp. 1908. XVIII. kötet. 236-237; Meiler 1906. 100, 103, 104, 109, 118, 126, 131, 133, 150, 158, 164-166, 171, 249, 250, 253, 328,336,340,341, 363, R. IV. sz. melléklet (Pásztorleány, A szép mesterségek kezdete); Schöpflin Aladár: Az első magyar szobrász. VU LUI. (1906) 25. sz. 407; Melier, Simon: Lo sviluppo dell'arte ungberese nelle prima meta del sec. XIX. In: Esposizione Internazionale di Belle Arti, Roma 1911. Unghena. Bp. 1911. 26; Lyka Károly: Magyar művészek Rómában a XFX. század első felében. In: SzM Evkönyve II. Bp. 1920. 76, 77; A Szépművészeti Múzeum modern szoborgyűjteménye. Bp. 1926. kat. 8; Petrovics Elek: A Szépművészeti Múzeum modern magyar szobrai. Magyar Művészet II. (1926) 252. R; Kazinczy Ferenc levelezése. Bp. 1927. XXIII. 427; Divald Kornél: Magyar művészettörténet. Bp. 1927. 154; Divald Kornél: Magyarország művészeti emlékei. Bp. 1927. 238. R; Hekler Antal: A magyar művészet története. Bp. 1934. 203. R. 204; Oroszlán Zoltán: A magyar szobrászat a 19. században. Bp. 1936. 5; P. Bálás Edit: Ferenczy István pásztorlánykájának családfája. In: MNG Evkönyve 1969. Bp. 1970. 183-185, R. 40; Cifka 1978. 465-513. R. 500; Lyka 1981. 184-185. R. 51; Szatmári Gizella: Ferenczy István ,,a' Művész" pályaképéhez. MÉ XL. (1991) 1-2. R. 83; József nádor (1776-1847) Pest-Budán. Kiállítás a BTM-ban. Szerk. Szvoboda Dománszky Gabriella. BTM, Bp. 1997. kat. 87; Szatmári Gizella: Ferenczy István az ember és a művész. In: Ferenczy István és a klasszicizmus. Tudományos ülésszak. Gömör-Kishonti Múzeumi Egyesület Évkönyve, 1998-2002. 52-63. R. 53. Ferenczy 1821. május 26-án szüleinek írta Rómából: „azon márványfigurát pedig szándékozom a jövő tavaszra elkészíteni, amely magában foglalja a Kunszt kezdetét vagyis egy pásztorleány, amint a szeretőjének árnyékját a fövenybe bekarcolja". A szobor el is készült, de nem Buda visszafoglalása után 138 évvel ahogy az a feliraton olvasható. Az évszám Pest visszavételére utal (1684) - világítja meg a tévedést a magyar szoborgyűjtemény katalógusában Petrovics Elek. Ferenczy művét a nádornak ajánlva hazaküldte, s az a királyi vár egyik földszinti termében megtekinthető volt. Nagy sikert aratott, versek születtek a művész és munkája dicséretére, melyet Kazinczy epigrammájában Grapkidionnak nevezett, ami „kedves kis Rajzolót tesz". Kazinczy 1819-ben „ügyes, reménységgel teljes képfaragó"-nak, 1821-ben „jeles művész"-nek, a Pásztorlányka elkészülte után egyenesen „genie"-nek aposztrofálta a szobrászt. Egyértelmű, hogy az antik, a görög-római művészet tanulmányozása után jutott Ferenczy azokhoz a formai-tartalmi ismeretekhez, melyek a Pásztorlányka megfogalmazásához vezették, Kazinczy hangsúlyozta is, hogy „erejét és a' szépségről levő ideálját Ferenczy az Antikok tanulása által nemesítette" - a szobor fent említett elnevezésével az antik előképekkel egyenrangú voltát is kifejezte. A szobor a nádor ajándékaként a Nemzeti Múzeumba került, tehát Ferenczy és műve megkapta a kívánt - és elvárt - elismerést. A kedvező fogadtatás jele továbbá, hogy 1839-ben Fáy István gróf valószínűleg a távoli rokon és Ferenczy jó barátja, Fáy András indíttatására - megrendelte a Pásztorlányka másodpéldányát, s az a boldogkőváraljai kastély „társalkodási termét ékesíti" (csak töredékben maradt fenn). Igaz, hogy mikor Ferenczy csillaga kezdett lehanyatlani, Fáy szívesen megvált volna a hirtelen feleslegessé lett szobortól. A Pásztorlánykát - a Szépművészeti Múzeum leltárkönyvében Görög leány Ferenczy antik (görög, római és hellenisztikus) előképek által befolyásolva mintázta meg. Nem vonhatta ki magát mestere, Thorvaldsen hatása alól sem, aki ez idő tájt ahogy arról Cifka Péter is ír - a koppenhágai Frauenkirche számára faragott oromdísz részeként térdelő nőalakot mintázott. Az antik előképek elsősorban istennők, s ilyen mivoltukból következik testi tökéletességük, amely valósággal kikényszeríti az aktban történő ábrázolást. A Pásztorlányka a görög mondára való tekintettel klasszikus időtlenséget áraszt, és magától értetődővé teszi a (fél)aktot: „mely szépségek vágynak itt! - írja Kazinczy - A felső rész minden lepel nélkül, hogy a leány kecsiből semmi el ne fedettessék, az alsó rész pedig igen értelmeden, szép redőkben 's vetésekben elleplezve." A képi analógiák sorát P. Bálás Edit mutatja be Ferenczy István Pásztorlánykájának családfája című cikkében. Az antik előképek (Doidalsas: Guggoló Aphrodité) mellett a legérdekesebb a Thorvaldsen-körhöz tartozó Gottlieb Schick Danneckerné portréja (1802) című festményének inspiratív erejét figyelembe venni. S z . G .