Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VI. Akt a műteremben / The Female Nude in the Atelier - Boros Judit: Az aktfestés gyakorlata a Julian Akadémián / Nude Painting at the Académie Julian

CZÓBEL BÉLA ÁLLÓ NŐI AKT STANDING FEMALE NUDE 1906 KÖRÜL Szén, papír; 446 x 333 mm Jelezve j. L: CZOBEL Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: F 84.58 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Bajkay Éva: Rajzművészetünk két meg­újulása Nagybányán. In: Tanulmányok a nagybányai művészet köréből. Mis­kolc 1994. 11-15; Modernité hon­groise 1995. 216. kat. 91. (Bajkay, Éva); Lumini si culori. Lights and Colours. Ed. Szűcs, György. Muzeul Nációnál de Artä al României, Bucuresn 1999. kat. 87. R. 59. JEGYZETEK / NOTES ' Réti 1954. 29. Kassák Lajos: Czóbel Béla. In: Czóbel Béla kiállításának katalógusa. Nemzeti Szalon, Bp. 1958. 4. Braque levele Czóbelnek. 1952. In: Kratochwill Mimi: Czóbel Béla élete és művészete. Veszprém-Bp. 2001. 50. A Ferenczy Károly Múzeum Czóbel­gyűjteményének szénrajzai közül emlí­teném: Női akt csípőre tett kézzel, ltsz.: 83.164; Álló női akt, ltsz.: 83.153; Női félakt felemelt jobb kéz­zel, ltsz.: 83.163 Czóbel 1903-tól Párizsban a külföldiek által kedvelt Julian Akadémián tanult, s ott az aktpá­lyázaton 1904-ben nagydíjat nyert. A viszonylag szabadabb képzés mellett elsősorban a francia Vadak hatására alakult újszerűvé művészete. Ké­peit, köztük aktos kompozíciót itthon, Nagybá­nyán bemutatva 1906-ban nagy vihart kavart újító szemléletével. 1 Ez a rajza is vastag kontúr­ral, sommásan ábrázolt robosztus női aktot mu­tat. Az erőteljes kontraposzt és a modellbeállí­tásnál gyakori felül átkulcsolt kéztartás még hordoz tradicionális elemeket, de a megformá­lás nagy egységeket hangsúlyozó, monumentális megoldása újat jelentett a magyar művészetben. „Nem olyan könnyed és nem is olyan racionális, mint a franciák. Hiányzik belőle Matisse és Braque művészetének lebegő könnyedsége, leg­szélsőségesebb kilengései közben is megmarad vaskosnak, komornak és anyagszerűnek." 2 Vagy­is Czóbel a maga útját kereste és járta, ahogy ezt későbbi levelében Braque is megerősítette. 5 Ezt az aktját leginkább tenyeres-talpas magyar Venusként értelmezhetjük. Figurája Gauguin ta­hiti nőinek közép-európai rokona, a megfogal­mazás leegyszerűsített, szinte szándékoltan bar­bár jellegű. A szobrászian stabil beállítás itt kö­zép-európai ihletésű, a modell helyi inspirációra vall, s Czóbel nem mondott le teljesen a belső modellálásról. A fiatal művész alkotásában, a széntechnikából adódóan rétegesen fejlesztett rajzon az alkotói útkeresés pillanatait érhetjük tetten. A művész későbbi, laza vonalú, oldott rajzstílusától merőben eltérő műhöz csak né­hány korabeli analógia található Szentendrén őrzött grafikai hagyatékában. 4 B . É VI-28 ORBÁN DEZSŐ FEKVŐ AKT RECLINING NUDE 1910 Lavírozott tus, papír; 162 x 285 mm Jelezve 1.: Lesznai Annának, igaz baráti megbecsüléssel Orbán Dezső 1910. febr. 3. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 1955-5387 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Passuth Krisztina: Orbán Dezső. Bp. 1977. 10. R. 6; A Nyolcak rajzai. Ma­gyar rajzművészet I. Rend. Ecsery Elemér. Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1977; Nyolcak és aktivisták 1981. kat. 135. A Nyolcak aktív tagjaként társaihoz hasonlóan 1910 körül az aktkompozíciók kerültek előtérbe Orbán Dezső munkásságában. 1906-ban Berénnyel együtt Párizsban járt, és megérintette a posztimpresszionisták művészete. Czóbellel együtt mindhárman megfordultak a legmoder­nebb művészeket vonzó Gertrude Stein szalonjá­ban. Orbán nem lett sem Picasso, sem Matisse követője, de a Julian Akadémia hagyományosabb aktfelfogása sem elégítette ki. Ez a rajza Buda­pesten készült, s látszólag modell után odavetett kroki, a festő önvallomásának is felfogható. Nem az anatómiai pontosság, hanem az önálló művé­szi megformálás érdekelte. Nem az ún. beszélő részek, hanem a női test hullámzó vonalának egésze adja a rajz lényegét. A lavírozás sötét folt­jai és a lap fehérjének így kiemelt fényhatása te­szi dinamikussá a kompozíciót. Orbán fekete tus­sal, tollal és ecsettel oldotta meg azt, amit példá­ul Rodin rajzain ceruza- és akvarelltechnikával láthatott a Hatvány- és a Majovszky-gyűjtemény­ben. (Geskó, Judit: Die Entstehung von Pál Majovszkys Sammlung französischer Zeichnungen des 19. Jahrhunderts. Ein Konservativer für die Moderne. In: Zeichnen ist Sehen. Katalog. Hrsg. Geskó, Judit - Helfenstein, Josef. Kunstmuseum, Bern 1996. 10-20.) Az aktábrázolásokban a formakísérleteket legalizáló és a monumentalitást kereső célzatos­ság érvényesült a Nyolcak képein. Ez volt jel­lemző Orbán hat nőalakos Dekoratív kompozíci­ójára is. E rajzon, mely nem tekinthető vázlat­nak, nem a stilizálás érvényesült, inkább a mű­vész autonóm útkeresésének műhelytitkaiba ka­punk betekintést. Kerülte az egyéni jegyeket, az érzékiség kifejezését, a látvány egészére, a folt­hatásokban a képi rendre koncentrált. 1911-ben Orbán Dezső a Nyolcak második kiállításán festményei mellett több rajzzal is szerepelt, je­lezve ezek önálló értékét. Feltehetően e művé­hez hasonlóakat állított ki. A jelen rajzot már ekkor a csoport kültagjának, a hozzá legszoro­sabban kötődő kedves barátnak, Lesznai Anná­nak ajánlotta. B . É .

Next

/
Thumbnails
Contents