Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VI. Akt a műteremben / The Female Nude in the Atelier - Kovács Ágnes: Adalékok a női aktállítás problematikájához (München, 1808-1918) / On Problems of Female Nude Models (Munich, 1808-1918)

Filológiai probléma, hogy miközben mind a Benczúr-, mind a Szinyei-irodalom rendre hangsúlyozza a két művész aktkompozícióinak egyidejűségét, az egyetlen igazi kérdést senki nem tette még fel: hogy lehet egyidejű a két kép, ha Benczúr 1867-re, Szinyei pedig 1869-re datálta a kompozíciókat? A két figura testtartása annyira megegyező, a háttér drapériája is ugyanaz, hogy mindezek megerősítik az egyidejűség tényét. Benczúrnál széken, Szinyeinél kanapén ül a modell, s ez azt sejteti, hogy valamelyikük szándékosan megváltoztatta a kompozíciót, hacsak valóban nem két év különbség van a két mű között. Meiler Simontól tudjuk, hogy a két művész valóban egyszerre festette meg az ülő modellt, sőt még Leibi is készített egy verziót, amelyet később megsemmisített. Az egyetlen elfogadható magyarázatnak az tűnhet - amelyet a Benczúrral kapcsolatos családi visszaemlékezések rögzítettek -, hogy Benczúr a korai munkáit már később, az 1870-es években látta el szignóval. Nincs más magyarázat tehát, mint az, hogy Benczúr néhány év távolából már nem emlékezett pontosan arra, hogy melyik évben is állt ugyanazon modellre koncentrálva „Szinyei Pali" mellett. B E . G . VI-13 SZINYEI MERSE PÁL ALVÓ NŐ SLEEPING WOMAN 1869 Olaj, vászon; 98,5 x 76,5 cm Jelezve f. j.: Szinyei 1869 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 6656 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Szinyei 1990. 55. 188. kat. 76. (további irodalommal); Szinyei Merse Pál 1990. 13. A Szinyei Merse-művek legtöbbjének keletkezési körülményeit jól ismerő Meiler Simontól tudjuk, hogy ez a festmény 1869 októberében készült, a Piloty-iskolában. Barátaival, Leibllel és Benczúrral együtt, egy időben festették ugyanazt a modellt, de csak a két magyar képe maradt fenn, mivel Leiblnek nem tetszett saját műve, és ezért megsemmisítette. A Párizsba készülő Wilhelm Leibi viszont ekkor készítette az akadémiának rövidesen szintén végleg hátat fordító Szinyeiről azt a remek - félbehagyott portrét, melyet az ábrázolt 1900-ban ajándékozott az Országos Képtárnak. Leginkább Leiblre, de valamelyest Szinyeire is hatással volt a nemzetközi kiállítás nagy szenzációja, Gustave Courbet realizmusa és még inkább energikus alia prima festésmódja, melyet az október l-jén Münchenbe érkezett híres franciával együtt töltött napokon maguk is megfigyelhettek. Az Alvó nő bizonyítja, hogy Szinyei könnyedén alkalmazta a Courbet művészetében központi jelentőségű tónusfestés fogásait. Mivel e festésmódot jóval korábban, már tanulmányfejeinél elkezdte, mostani, kifejlett tónusfestői gyakorlata részleteiben is különbözött a francia mesternél tanulmányozott megoldásoktól. A nagy kiállításon látható Courbetaktok: az Asszony papagájjal és a Holdkóros nő, illetve az akadémiai műteremben készített Müncheni akt mind sokkal plasztikusabban testiesek, és ezáltal erotikusabb hatásúak (vö. Hofmann, Werner in: Courbet und Deutschland. Katalog. Hamburger Kunsthalle, Hamburg 1978. 603-610.), mint Szinyei líraibb felfogású, a formákat a tónusegységnek erősebben alárendelő és a lágy tónusátmenetekre alapozó aktképe. Benczúr festménye (kat. Vl-12) igazi tanulmány, a prózai valóság kendőzetlen lefestése, Szinyeié viszont újrateremti a látványt, és saját egyéniségének költői hangulatával telíti azt. Kompozíciója is egyéni: a legtöbb képére jellemző átlós elrendezést itt különösen hangsúlyozza. Végvári Lajos szerint kevés ilyen elegáns, festői erőben gazdag tanulmányt ismerünk a 19. századból. S z . M . A .